Nekem is elég mozgalmas volt az az időszak, többek közt akkor volt az évi szokásos konferencia, amire ebben az évben nem sikerült teljes mértékben ráhangolódni, mert abban az időszakban két olyan rendezvény is volt párhuzamosan, aminek a szervezési feladatai az én vállamat nyomták, így ezek sok időt elvettek. A konferencia ideje alatt nem nagyon készítettem idén képeket, tán egyedül a nyitó előadáson, ahol a Czakó Ferenc által megteremtett "zenére homokot szórunk és rajzolunk" műfaj egyik képviselője próbált valamit alkotni:
No meg még egy kép, ha már a konferenciáknál tartunk. Mint írtam, volt egy másik rendezvény, amit egyszemélyben nekem kellett megszervezni és levezényelni, ez a kép a kultúrprogramon készült:
Tán páran már felismerik, a Tengerészeti múzeumban készült, mégpedig a hátsó traktusban lévő hídról, ahová a "rendes" vendégeket nem engedik fel (elég meredek), csak vezetett csoportokat, ellenőrzött körülmények között, mert állítólag sok volt a baleset. Mindenesetre szép a látvány onnan fentről...
Akkor már kellett volna a pakolással is bőszen foglalkozni, de egyszerűen nem jutottam oda igazából, így ennek az oroszlánrésze is az utolsó hetekre maradt. Fura időszak volt, most így visszagondolva egyszerűen nem nagyon tudtam még olyan fejjel gondolkodni, hogy hamarosan haza fogunk költözni, teljesen valószerűtlennek tűnt...
Aztán volt még olyan is, hogy meglátogattuk ebben az időszakban Tallinn egyik legjobb pizzériáját, ahová vissza szerettünk volna menni, de arra sem maradt időrés a megmaradt pár hétben. Tán még emlékeztek rá, Ludovica agyából pattant ki a remek ötlet, hogy az utolsó gulyás partira nem hoznak semmi olyasmit, amit be kéne csomagolni, fel kell élni, meg kell enni, stb. "Mindössze" egy darab papírt hoztak, amit fel kellett mutatni egy pizzériában...
 |
| Előétel... |
 |
| Desszert... |
A tulajdonos, Danielo egy jókedélyű olasz pali, két kisgyerekkel, mindkettő fiatalabb volt évekkel Nórinál. Nórinak nagyon ízlett a pizza, és kaptunk még egy tálca előétel szendvicset is. Danielo mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat, még egy rakás olasz sört is hozott, amikor kérdeztem, pedig az étlapon egy se volt...:)
Nóri közben összehaverkodott a gyerekekkel, pedig azok aztán egy mukkot nem tudtak se oroszul, se angolul, se észtül, hogy a magyart már ne is említsem. Egyedül olaszul tudtak, de Nórinak ez se nagyon jelentett gondot. A végén már rájuk kellett szólni, hogy tán most már nem kéne annyit rohangálni...
A pizzéria után sétáltunk egyet, mint látszik, majd Nóri unszolására (nem sok idő volt záróráig...) bementünk egy egészségügyi múzeumba, ahol eddig nem jártunk. Nem sok esély volt már rá, hogy valaha is leszünk, s még jó, hogy bementünk, mert épp végig jártuk, és meg is érte:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése