Évvége, hazatutazás és vissza, meg ami még elmaradt...

Azt ígértem a tavalyi év végén, hogy majd jól bepótolok december végéig mindent, hát annyira nem sikerült, hoyg sehogy. Így aztán idén nem ígérek már semmit, lesz ahogy lesz, próbálok tudósítani, ahogy a fránya idő engedi...

Először kicsit vissza a Mikulás partira, ma kaptam meg a központos karácsonyi rendezvény képeit, válogattam belőle:

Másnap koncerten voltam (Swing al la Django), érdekes zene volt (magyar együttes), volt benne cigányzene, swing, jazz, minden...

Pénteken tartotta az észt honvédelmi minisztérium a szokásos évzáró vacsoráját, ahova az egész központ hivatalos (családtagok nélkül), és közben írta Netti, hogy vegyen-e pontyot, de írtam neki, hogy ne, mert nekem éjfélkor nem nagyon lesz kedvem pucolni és drabolni. De megoldotta ő végül (első ponty, amit pucolt!), egyszer majd jól megesszük:

Szombatra meghívtak minket Garyék még hétközben, de előtte megnéztünk egy angol hadihajót a kikötőben. Nem mondom, hogy meleg volt, szerencsétlen angol katonák se úgy voltak öltözve, ahogy kéne...

Létszám nyilvántartás...

Kirean még mindig nagyon cuki, Gary pedig ipari mennyiségű goffrit sütött...

Vasárnap Csabáék jöttek vendégségbe (bal kézzel vezetett meg váltogatott...), Nóra fantasztikus meglepetéssel készült, azóta sem volt szívünk belekóstolni:

Odabent egy ember van...

Hétfőn egy másik részleg meghívott a csapatépítő bulijára, így a délutánból kimaradt a munka. Játszottunk egy kis bowlingot, jó kis izomlázam lett tőle...

De jól állok...:)

A hét hátralévő részében is többször volt szociális tevékenység (pedig sok meló lett volna...), kétszer is üzleti jellegű ebédre kellett menni, mondjuk legalább a kaja jó volt... (No meg volt végre "czber szauna" is, amire július óta nem volt példa, pedig régen (2010-2014) minden hónapban volt...)

Pénteken már szabad voltam, mint a madár, így Nettivel karácsonyi ajándékok után jártunk, amíg Nóri suliban volt. Néhány kép, azért itt is van pár őrült ötlet...

Neveld a saját söröd... (komló cserépben)

Műkutya, amit "kitermel" magából, újrahasznosítható, überbeteg.,..

"Konyhakert", telefonról menedzselhető, csak 100 euró... A palánták plusz 5 euró/db...

Hozzánk szombaton (22-én) jött a Jézuska, és még egy kis szánkózás is belefért...

Másnap elindultunk haza, szerencsére nem hajnalban... 9-kor indult a gép Tallinnból, és délre már Pesten is voltunk varsói átszállással. Az idősávból tán leszűrhető, hogy az átszállásra nem volt túl sok időnk, mindösszesen 35 (!) perc. Ez még az utasoknak is necces, hát még a bőröndöknek, nem is jött meg egy se...

Jól kipanaszkodtunk magunkat a reptéren, aztán 11 körül este meg is jöttek a bőröndök, rajta voltak szerencsére a következő járaton. Kicsit könnyebb lett volna mondjuk pakolni másnapra, ha már délben megvannak, de hát így alakult... Másnap elindultunk Várpalotára, sikerült szerencsére mindenkivel találkozni...

Szivárvány Nettikének...

Voltunk Tolnán is persze, ahol néha még sétálni is tudtunk, amikor a gyerekeknek volt rá hajlandósága...

Most már Nórinak is van ilyen macskája:)

Új a játszótér a Dunaparton...

Éljen a közös játék...

Szilveszterre utolsó pillanatban szerveződött Lörkééknél egy kis buli (Laciék is jöttek Pestről, Csongiék sajnos nem persze...)

Szilveszteri malackák...

Ezt Csongi küldte, ott 42 fok volt...

Egy kis fáradtság...

Január 2-án indultunk vissza Budapestre, és szerencsére január 3-án mindent sikerült elintéznem, ami papírmunka maradt az óévről. Sőt, este még sörözni is el tudtam menni a kollégákkal... Napközben a sokórás rohanás után ittam végre egy kávét, de az nem volt mindennapi. Cafe Frei, Martinis, mentás, csokoládés eszpresszó...

Nórinak aznap oltása is volt, Netti kb másfél hónapja lefoglalta az időpontot. Rengetegen voltak, mi meg ahogy megérkeztünk, hívtak is be minket... Nem örültek nekünk, kifelé jövet egy anyuka meg is kérdezte, hogy időpontunk volt, vagy csak "szerencsések" voltunk... Hát valami nem változik...:(

4-én indultunk vissza Tallinnba, a visszaút is kissé kalandosra sikeredett. Addig egész jók voltunk, hogy minden bőröndöt sikerült pont 23 kiló körül tartani (a kézipoggyászok is nyaldosták a 8 kilót fejenként, így kb 90 kiló körüli cuccunk volt...), és pont be is fért minden a taxiba. Varsóig is simán eljutottunk, és ezúttal több időnk volt átszállni is...

Aztán egyszer csak bejelentették, hogy a gép késve indul, oknak meg nem mondtak semmit, és azt sem, hogy kb mikor fog indulni. Egy darabig az volt kiírva, hogy 20:20-kor majd több infó lesz, aztán ezt törölték a tábláról, és már csak ezt láttuk:

Aztán ez is eltűnt, többen elkezdtek kérdezősködni a pultnál (én is), de azt mondták, hogy mindenki nyugodjon le a P betűs szó szintjére, aggodalomra semmi ok, a gép menni fog. Kérdeztem, hogy van-e időnk enni, azt mondták, hogy nyugodtan elmehetünk kajálni... No azért én csak elvitelre vettem kaját a közeli Mekiben, de a második adagnál, amit Nettinek hoztam, már nem volt idő az evésre... Kb két óra várakozás után ugyanis benyögték, hogy mégis csak törölték a járatot, mehettünk kuncsorogni a LOT pultjához...

Hurrá, a sorban állás közben néztem a másnapi járatokat. Az első közvetlen 11.35-kor indult, utána meg fél három után. Ahogy vártunk, hallottam, hogy többeknek müncheni, rigai és stockholmi opciókat ajánlgatnak átszállással, hát az nem esett volna jól, mert mindegyik elég korai időpontban indult volna...

Mire sorra kerültünk, szerencsére a helyek is fogyóban voltak ezekre a szívós utakra, így a srácnak javasoltam csendesen a 11:35-ös járatot, hátha... Szerencsére volt rá hely, így nem kellett hajnalban kelnünk, és átballaghattunk a reptér melletti Marriott hotelbe, ahol a szállásunk volt... Kaptunk egy szendvicset és vizet is, de a recepciónál kicsit várakoztattak minket, így ittam egy pohár sört... Mondjuk legalább a várakozás után a recepciós fickótól megtudtam, hogy a "nagy" lengyelül meztelent jelent...

Két szobát is kaptunk, így Nóri életében először egyedül töltötte az éjszakát egy hotelben:) A reggelihez lépesméz is volt, amit szállodában korábban még nem láttam:

A reptéren másnap már minden flottul (LOT-tul, hehe...) ment, bár ránk hozták a frászt, mert azt mondták be, hogy túlfoglalt (overbooked) a járat, de szerencsére nekünk nem volt gondunk... Előre kaptunk helyet a Premium kategóriába, így még ebédet is kaptunk...

A zöld valami egy minidinnye...

Aznap este lazacot sütöttem vacsorára, másnap meg szalonnás csukát főztem:

Van egy kis hó...

Délután kicsit sétáltam, az nagyon jól esett...

Itt normál esetben mocsár van, csak most nem látszik.:) Némi kontraszt nyárról:

A hétfő és a kedd elég nehezen indult (kinek van kedve szabadság után korán kelni...), és egyelőre hó is több van mint, decemberben, ma reggel például már hókotró is betévedt az utcánkba, amíg az esti havat lapátoltam el a kapu elől, ilyenre tavaly nem volt példa...

Tegnap elkezdtem uszodába járni, mert fél éve nem mozgok semmit, el is szörnyedtem, mielőtt az egy kilométeres táv előtt megmértem magam, mert 101,8 kilót mutatott a mérleg... Végezetül két kép, Nóriék tegnap sütit sütöttek a suliban...