Fagyos hétvége...

A hét vége felé a hétközbeni enyhülést követően megint "kissé" lehűlt az idő, vasárnap napközben sem volt melegebb -13, illetve -14  foknál... Szombaton nem is vitt rá a lélek, hogy eltakarítsam a havat, de vasárnap azért már muszály volt, főleg azért, mert egy rövid kirándulást is terveztünk aznapra... Hát nem kell tán mondanom, hogy nem esett jól bemenni egy óra lapátolás után, de egyébként csodásan szép volt az idő a hideget leszámítva...

Nóri nem volt túl lelkes a kirándulást illetően, de aztán csak elindultunk a Keila vízeséshez, ami elég közel van hozzánk, kb 16 km. Ilyentájt jó eséllyel nagyrészt meg van fagyva, így volt ezúttal is. Mondjuk még egy-két helyen zubogott a víz, és teljes mértékben nem lehetett a nagy jégzuhatagot közelről megtekinteni, egyedül Nóri merészkedett oda, az ő képeit külön jelöltem lent:

És itt követeznek Nóri fotói:

Nem sokat töltöttünk ott, tán 15-20 percet, de szegény a végére eléggé átfagyott, különösen a lábujjai. Visszafelé erősen kérdéses volt, hogy megállunk-e a Hüüru Forellnél ebédelni (a korábbi időszakban, 2010 és 2014 között többször is voltunk itt, de nyár óta most először), de aztán végül Nóri jobban lett, így megálltunk. Hogy-hogy nem, a kis tó itt is be volt fagyva. Horgászni így nagyon nem lehetett, de kérésre persze füstöltek halat, egy kis léken keresztül tudtak kiemelni pisztrángot...

Homályos birkaleves...

Itt füstölik a halat...

A lék...

Mint látszik, ebéd után kicsit körbenéztünk odakint (akkor fedeztük fel a léket is), Nóri még a patak túloldalára is átment, a játszótérre:

- Kérem az ebédem, hol van már???

- Nem jön??? Hát akkor csúnya rendetlenséget szítok itt...

Pénteken voltunk néhány eltökélt lelkes tallinni magyar lakossal sört pusztítani, és felmerült újra egy olyan terv megvalósítása, amelyről már 2013-ban és 2014-ben is beszéltünk, s amely nem más, mint a Võhandu Maraton. Konkrétan 100 km evezést jelent 24 órás szintidővel, ami éppen teljesíthető is. Egyelőre hárman vagyunk rá (április 20-án rendezik), hát meglátjuk, mi lesz belőle...

No de majdnem elfelejtettem... Szombat reggel Nóri készített reggelit (vasárnap is, és szombaton vacsorára is...), ezúttal egy másik goffri recept, ez a belga liége-i goffri:

Ők pedig a flamingó gyűjtemény darabjai (tán nem mondtam, de Nóri mostanság plüs flamingó gyűjtő lett...), lassan több van belőlük, mint kéne...