Ami még akár egy héttel korábban is elképzelhetetlen volt, június második felére lehetségessé vált, el tudtunk indulni Magyarország felé... Indulás előtt még vetettem egy utolsó pillantást a csiliültetvényre és a paradicsomokra, persze még egyik sem fordult termőre amikor nekiindultunk, és az epren is zöld volt még miden szem...
Az első esti megállónk Kaunas után Marijampoléban volt, ahol a Mercure szállodában szálltunk meg. A város "központja" nem túl nagy (tán 2-3 utca), és az éttermek is korán zárnak, még szerencse, hogy ezt a helyet még elcsíptük...
Szerencsére nem várattak minket sokáig, így nem vesztünk éhen, utána pedig még sétáltunk egy kicsit... Mire mondjuk visszatértünk a sétából, már ez a hely is úgy bezárt, mint a sicc... A közlekedési lámpák a zebráknál elég viccesek arrafelé...
A hotelnél még gondolkodtunk, hogy az étteremben kérünk-e valami desszertet, de a kérdést hamar rövidre zártuk, mert közölték, hogy a konyha már zárva... Sebaj, a naplemente szép volt...
Másnap beléptünk Lengyelországba, és több helyen is megálltunk pihenési jelleggel boltoknál, az egyikben fotóztam ezt, van néhány féle szárított gomba:
Visszafelé Észtországba is betértünk ide, akkor sikerült egy jobban eltalált fotót lőni:
Én oldalast kértem, amit sajnos kissé ízetlen módon készítettek el, cserébe legalább az édeskrumpli ropogós volt. A gombás lepény állítólag nem volt rossz, a kacsa pedig kimondottan omlósra volt megsütve (medium). Előétel gyanánt kértünk rákot, szerencsére az is pont jó állagúra volt elkészítve...
 |
| Minden kihalt... |
Lengyelországban is próbáltam azt az elvet követni, hogy nem foglalok szállást forgalmas helyre, sikerült egy kicsit túl is lőni a célon... Lublin a szokásos megállóhelyünk, de ezúttal pár kilométerrel utána keresgéltem, és találtam ezt a helyet, amivel alapvetően nem lett volna semmi gond, ha minden fórumon normálisan megadták volna az egység földrajzi helyzetét, és ha nem lett volna épp autópályaépítés gőzerővel a környéken...
A Google Maps és a Viber is ugyanis kellőképpen rosszul tudja a helyzetet, és az eltérés nem is olyan kicsi, kb 8 km... "Jót" bolyongtunk az eredeti cím környékén, a főútról jobbra letérve bekeveredtünk egy kis utácába, ami zsákutca volt. Ja, és el ne felejtsem: mivel a letérő alig látszott, futottunk egy extra kört, mert elsőre nem is sikerült jobbra letérni... No mindegy, ott voltunk a címnél, ugattak a helyi kutyák veszettül, de nem mozdult ember semerre. Végül megláttam egy férfit a kertben, gondolom az ugatás miatt jött ki, hogy megnézze mi újság... Kiszálltam gyorsan, hogy el ne tűnjön, aztán megkérdeztem tőle, hogy ez a szálláshely itt hol lenne... Morgott egyet, hogy nem mi vagyunk már az elsők, akik itt keressük, de ez a szállás nem itt van, menjünk szépen vissza Lublin felé.. Ó, hogy az a... Megtárgyaltuk, hogy merre, aztán próbáltunk visszamenni a főútra, de nem volt egyszerű, mert zsákutcában voltunk...
Visszamentünk hát Lublin felé, de az útépítés miatt, ahol le kellett volna térnünk, nem tudtunk bemenni:( Hurrá... Letértünk nagynehezen máshol, és összevissza kavarogva a mindenféle nyolcadrangú utakon, kb 20 perc kavarással végre megtaláltuk a helyet... Egyetlen egy csajszi volt ott a panzióban, egy másnapi esküvőre diszítgette az éttermet, oda nem mehettünk be... Angolul csak pár szót beszélt, de elrendeztünk szépen mindent, és még vacsorát is kaptunk, étlapról rendelve...
Szerencsére minden ehető volt... Éjszaka rajtunk kívül tán csak egy szobában voltak vendégek, így tudtunk egy jót nyugodtan aludni... Tervbe volt véve egy kis séta vacsi után, de az eső rákezdett, így ezt hamar lefújtuk...
Reggelire füliával lezárt ányéron kaptunk ezt-azt, bár a helyi lengyel kamionosok meleg rántottát is kaptak... A harmadik napon szerencsére semmilyen komplikáció nem akadt, nyugodtan hazaértünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése