Estonia: Kanári-szigetek (London), 2020. február 22.

Ez az út már olyan régen volt, és olyan valószínűtlenül hangzik a jelenlegi vírushelyzet közepette, hogy már tán el se hiszi az ember, hogy megtörtént, pedig de. Nagy mázlink volt, mert épp a járvány európai első eszkalálódásának előestéjén jártunk a Kanári-szigeteken (megérkezésünk után pár nappal Tenerifén egy szállodát le is zártak karanténra...), de tulajdonképpen mindent sikeresen megúsztunk, nem futottunk bele semmilyen korlátozásba az út során...

Megint nagyon oda kellett figyelni a a repülőút elején, mert a svéd légitársaság megint hozta a formáját, ismét kép gépet indítottak majdnem egyidőben Stockholmól Pas Palmas felé, de ezúttal nem tudtak minket bevinni az erdőbe, résen voltunk nagyon... Nem tudok erre mit mondani, szerintem ez nem normális dolog...

No mindegy, ettől eltekintve az utunk teljesen sima volt, rendben megérkeztünk Las Palmas-ba. Illetve egy dolog nem volt normális: tavaly is hasonló időszakban érkeztünk, az utolsó párszáz kilométeren gyönyörködhettünk a kék óceánban alattunk, hát idén ehhez nem volt szerencsénk... Nem is nagyon tudtuk mire vélni a levegőben a "sárga felhőt", és a reptér környéke csak az utolsó pillanatokban vált láthatóvá, kész csoda, hogy a pilóta le tudta tenni a gépet... Aznap kezdődött ugyanis a "Calima", amely időnként előfodul a környéken. A szó az olyan szélviharok elnevezése, amelyek Afrikábó indulnak a Szaharából és viszik a homokot az óceán felé, és ez egészen Teneriféig is elmehet... Az intenzitás változó, de nekünk sikerült belefutni egy extrába, a taxis szerint még soha nem volt ennyire durva, pedig aztán ő régóta ott él már...

Mint a lenti térképen is látszik, Gran Canaria-t épp, hogy csak megsuhintotta a Calima, de a további képek magukért beszélnek, el se tudom képzelni, mi lehetett a Marokkóhoz közelebbi szigeteken...

A szállodát gyorsan megtaláltuk, és nagyon közel voltunk az óceán partjához, egész konkrétan a Canteras strandhoz. Kimentünk kicsit sétálni, és pont belefutottunk a karneváli hangulatba:

Jó nagy kört sétáltunk, és szinte egyszerre éheztünk meg. A parton renegeteg étterem volt, első este ide tértünk be, nem bántuk meg...

Az El Tipico Espanol a tipikus helyi ételeket kínálja, és ez nekünk nagyon is megfelelt:) Vacsi után még jártunk egy nagyot, néhány boltba is betérve. Ezt a képet Jorge barátomnak is elküldtem, hisz ekkora véletlen nem is nagyon van: Jorge és Rafael bögre egymás mellett (így hívják a fiát).

Reggeli volt a hotelban jó sok pénzért, gondoltam egyszer ki is próbálhatnánk, de aztán láttuk az üvegfal mögül, hogy megérősnek még véletlenül se nevezhető, így úgy döntöttünk, hogy az általam már korábban kijegyzetelt reggelizőhelyek közül látogatunk meg egyet... A Chuerria Astrid nincs messze a hoteltől (Hotel Faycán) és itt is a lángoshoz hasonló jellegű tésztát készítik, amit mind kiokosodtam, porras-nak hívnak inkább, mint churros-nak. Nekem és Nórinak ez kevésbbé jön be, Nettinek inkább...

Nóri aznap így inkább erre nevezett be:

A reggeli után az volt a terv, hogy kultórálódással töltjük a napot, s ebben a Calima is megerősített minket, mert még rendesen tombolt, az utcán pár óra múlva a homokvihar miatt nem is nagyon lehetett megmaradni... A célpont az Elder Museum of Science and Technology lett, ami olyan, mint a Csodák palotája, illetve valami nagyon hasonló... Semmi sem olcsó Las Palmas-ban (ez sem), viszont ki-be lehet jönni, ha az ember megunja egy kicsit, akkor délután újra bemehet ugyanezzel a jeggyel.... Ezt mi ki is használtuk, pár óra kísérletezés után kijöttünk, és elmentünk ebédelni...

Akkor is még holdbéli volt a táj, az étterem a tengerparton pedig egészen zombi apokalipszis szerű volt...

Odabent volt élet, s bár minden asztalt finoman belengett a homok, leültünk enni a sátortető alá... Jött egy termetes hölgy és határozottan nyitva megkérdezte, hogy mit akarunk enni, de először inkább kértünk egy étlapot... Az Amigo Camillo a változatosságot és a frissességet illetően állítólag az egyik legjobb hely Rodrigo szerint Las Palmas-ban, de azért az ízeket tekintve ezzel egy kicsit vitába szállnék...

Sajnos minden kicsit rágósra sikeredett, a polip is, és a tintahal is...

Visszafelé sétálva a múzeumba benéztünk kicsit a piacra is, de már nem nagyon volt mit nézni, pár kávézó volt már csak nyitva. A robogókat az utcán rendesen belepte a homok addigra...

A múzeum után bementünk a közeli bevásárlóközpontba (még mindig tombolt a szél...), és aznap már máshová nem is nagyon tudtunk menni... Amikor már sötét volt, kicsit jobb lett a levegő, akkor még jártunk egyet a tengerparton...

Mire nem jó egy chips...

A második nap reggelén már kicsit tisztább volt az ég, helyenként reggel még kék égfoltokat is láttam... Reggelizni aznap sem a hotelt választottuk, hanem ezt az egységet... Ez sem volt messze, szintén ugyanabban az utcában mint a tergnapi, de itt többféle churros volt, például mogyorókrémmel töltött verzió (nekem ez volt a kedvencem). Tudok valamennyire spanyolul rendelni, de mivel a képek ki voltak téve a falra, így némileg könnyebb dolgom volt...

A reggeli után megkezdtük a második magaskultúrás napunkat, aznapra a Poema del Mar Aquarium volt tervezve:

Jártunk már hasonlókban korábban (legutóbb tán Lisszabonban...), de ezek mindig érdekesek. Nem csak tengeri állatok voltak egyébként, volt egy része, ahol "dzsungelben" kellett mászkálni...

Amikor kijöttünk, az ég újra szürkeségbe ment át, de szerencsére a brutális sárgaság az égen már nem tért vissza... Tettünk egy jó nagy sétát, aztán elmentünk ebédelni ide (akkor már kb délután három óra volt), ezt az éttermet csak ajánlani tudom... Lent van a Canteras strandon, és minden nagyon finom...

A Nap viszont nem bújt elő délután sem nagyon, így a fürdést aznapra is el lehetett felejteni...

Másnap volt az első nap, hogy Rodrigo-val tudtunk találkozni. Pilar éppen Tenerifén volt egy rokont meglátogatni pár napra, így vele nem sikerült ezúttal összefutni. Rodrigo odajött a hotelhez autóval, az volt a terv, hogy barangolunk valamerre a szigeten... Mivel Gran Canaria is egy vulkáni maradvány, a szigetet keresztül-kasul hegyek szabdalják, az utak meg csak a hegyek megkerülésével épültek nyilván (kinek van pénze többszáz alagutat építgetni...), így A-ból B-be eljutni sokszor elég körülményes és hosszú, egy jó kirándulós nap megtervezése így elég küzdős...

Pont ezért maradt el tavalyelőtt a Roque Nublo hegycsúcs meglátogatása, mert bent van a sziget közepén, és bárhonnan is indulunk szinte, az elérése kb egy vagy másfél óra... Tavaly megpróbálkoztunk vele, de aztán Rodrigo barátom benézte a lehajtót Las Palmasban az autópályáról, így mi inkább másfél óra alatt értünk oda...

Jó két órát elbóklásztunk itt, pedig a parkoló elég közel van a csúcshoz, ami 1816 méter magas, így nálam a teteje közelében jelentkezett némi szédülős érzés, nem gondoltam volna... Nóri már lefelé pedzegette, hogy enne már valamit, és mi is kicsit éhesek voltunk (Rodrigo persze nem...), így átugrottunk a közeli Tejeda városkába, ahol ebben az étteremben ültünk le...

Ez bizony egy narancsfa...

"Ebéd" után elmentünk a Playa Mogan nevű strandra délre, azt gondoltam még tudunk egyet fürdeni... Na igen, csak a távolságok... A sziget közepéről megint több mint másfél óra volt odajutni, így kb délután hatra értünk oda. Mi azért bementünk a vízbe, bár érdekes módon átöltözni nem nagyon lehetett sehol..

Rodrigo nem pancsizott, amíg mi a vízben voltunk, addig ő válaszolt az emailjeire (mennyivel könnyebben van most már, tavaly június óta nyögdíjas...). Sétáltunk a kikötében még egy jót, egy darabig úgy tűnt, hogy együtt fogunk ott vacsorázni, de aztán hirtelen kitalálta, hogy inkább menjünk vissza hamar Las Palmas-ba...

Ezeket a képeket Rodrigo küldte másnap:

Másnap se terveztünk túl sok extra dolgot, mert Rodrigo ráért aznap délután is, így a délelőttöt ellazáztuk, ezúttal a strand sétányán reggeliztünk, egy olyan helyen, amit Nóri nézett még ki pár nappal korábban...

Egy ismerős Lisszabonból...

Persze itt is adtak churros-t, csak itt kicsit többett kellet várni rá...

Elmentünk utána a piacra, ezúttal már a teljes kínálatot fel tudtuk fedezni. nagy volt a drágaság, és nem is voltak túl különleges dolgok (Nóri szeretett volna kalahári tüskés uborkát (kiwano), tavaly itt vettünk először egy másik piacon, de most nem volt), így nem vettünk semmit. Találtunk viszont egy Febeda nevű boltot, ahol mindent is lehetett kapni, leginkább rágcsálnivalót és édességet. Csak ne szólt volna állandóan a szlogenjük odabent a hangszóróból, még most is a fülemben van, hogy "Febedaaaaaaa"...

A strand végén lévő bevásárlóközpont parkolója mellett beszéltük meg a találkozót Rodrigoval, így arrafelé tartva a sétányon megálltunk ebédelni, ez a polip volt a legjobb szerintem a héten:

Ebéd után körbeszaladtunk a bevásárlóközponton (ugyanolyan mint bármelyik másik...), majd találkoztunk Rodrigoval és irányba vettük a füvészkertet. Egy hegy oldalában terül el (hol máshol...), így két bejárata van, mi a felső felől közelítettünk... Ingyér be lehet menni, csak be kell tartani a nyitvatártási időt, mert a kaput kíméletlenül bezárják. Sok érdekesség van bent, leginkább kaktuszok...

Nem messze onnan van a Caldera de Bandama, egy jókora nagy meteorkráter, a közelében egy kilátóponttal. Volt egy üzleti érzékkel jól megáldott csávó is, aki megpróbálta eladni még a ki tudja mit is...

Visszatérve Las Palmasba még sétáltunk egyet a tengerparton együtt (megnéztük a naplementét), majd meghívtuk Rodrigot vacsorázni...

Ezeket a képeket Rodrigo küldte egy nappal később a botanikus kerti kirándulásról no meg az előző napról:

Másnapra még lazább napot terveztünk, mint addig bármikor, felfedező sétát tartottunk a környéken, bejártunk egy rakás boltot is...

Amikor már kissé lefáradtunk, Nórival leültünk sakkozni az egyik bótban, de hamar feladta fejben...

Az egyik tengeri részlegnél találtuk ezeket a nagyon apró rákokat, akkor még nem sejtettem, hogy este alkalmam lesz megkóstolni is:

A spanyolok imádják a sonkát, azt eddig is tudtam, de azért ez a "sonkatáska" mindent visz...

Ezt a pörcválasztékot meg bárhol megirigyelhetnék...

Délután vége felé elmentünk egy szabadulószobába (nem sok van Las Palmas-ban...), Rodrigo is jött (kabát volt rajta, pedig volt vagy 23-25 fok...). Nem hozta a szemüvegét, így a kisméretű betűtípusokkal írt betűs és számos feladványokból kapásból kiesett, no meg nem is volt erre a feladatra lelkiekben felkészülve, így inkább lassított minket, mert mident el kellett neki magyarázni:) Nem volt egyszerű szoba egyébként, és végül kicsúsztunk az időből pár perccel...

A vacsoránál is mókás volt, ahogy próbálta az étlapot vizualizálni, el is rontotta a rendelést...

Ezeket az apró rákokat láttam a boltban délelőtt, szerintem nagyon finom volt:

Este még lefekvés előtt meglátogattuk a hotel mellett a Beer Castle nevű helyet (már másodszor...), ami egy kisebb sörbár, termetes francia tulajdonossal. A kedélye kiváló, kever koktélokat is a sörök mellett, de azok annyira nem jók...

Másnap (sajnos immáron utolsó napunkon) volt a legjobb idő a fürdésre, kár hogy a nyomorult kis medúzafélék elrontották némileg az élményt...

Utolsó ebédünket pedig itt költöttük el, itt végre sikerül pacalt (callos) is enni, bár a pincérnéni elsőre egy jó nagy adag főtt disznófejet hozott ki helyette:) Aztán csak sikerült meggyőzni róla, hogy a marhapacal az nem disznófej....

A disznófej szerű pacal...

A másnapi hazaút Londonon keresztül valósult meg, de ott kellett aludnunk hozzá, mert nem sikerült normális járatot találnom visszafelé. Londonba nem mentünk be (másfél óra lett volna csak az út oda-vissza és kb délután 5 körül érkeztünk...), csak lepakoltunk a hotel melletti lefoglalt szállodában, és jártunk egy kicsit a környéken (pusztaság minden irányban, látnivaló zéró). Ez a szépség még a Las Palmas-i reptéren volt: