Régen volt, tán igaz se volt, de én még úgy emlékszem, hogy tavaly ilyenkor még buszra lehetett szállni, és különösebb gond nélkül el lehetett utazni Rigába munkaügyben...
Ez volt az utolsó hivatalos utam, azóta minden ilyen út le van fújva, csak nagyon indokolt esetben lehet útrakelni... Egy egynapos konferencia volt az apropó, és én így már előző este megérkeztem, a négy órás buszozás után fáradtan és éhesen... Mivel a várost a korábbi uatk alkalmával felfedeztem, meg hát amúgy is zárva volt este hat után minden kultúrális entitás, más program után kellett nézni...
Maradt hát a helyi sörkultúra további felfedezése és a vacsora, de aki ismer, az tudja, hogy ez nekem egész jó elfoglaltság...
Mivel az éhség nagy úr, először ezt a problémát kellett orvosolni, a kinézett helyek közül a Beer House No. 1. volt a legígéretesebb ilyen szempontból...
Oldalast ettem végül, de nem volt jó választás... Nem volt jól megsütve, és fűszereket sem használtak... Kicsit olyan élmény volt, mint az a csülök, amit a Salve-ban "ettem" szintén Rigában, sok évvel ezelőtt...
A sörök sem voltak itt túlzottan jók (mondjuk a csapos barátságos volt, és még kóstolgatni is engedett...), így továbbmentem innen, mert volt nem messze egy belga söröző, ami hamarosan zárt...
A
Kwakinn-ról van szó, amely egy orosz kötődésű franchise a Baltikumban és Oroszországban, jártam már ilyen egységben példának okáért
Szentpéterváron is...
A dizájn úgy tűnik mindenütt hasonló, a falak tele vannak belga sörök reklámtábláival és az étlap a belga képregények világát viszi tovább... Az itallap szép hosszú és igényes, de mivel én már kóstoltam néhány belga sört, nehéz volt újdonságot találni. Kinéztem egy izgalmas tételt, erre közölték, hogy az pont nincs...:(
Mivel az oldalas nem váltotta be a reményeket az előző helyen, ettem egy kis rákot...
Másnap volt a konferencia, és kitartott egész nap, nem nagyon volt kedvem késő éjszaka buszozni, így megint volt egy szabad estém. Addigra már megint bezárt minden persze, maradt hát a kocsma... Na jó, először egy kávézó, tematikusan cicás:
A
Runcis-ban tényleg minden a macskákról szól, épp csak az élő cicák hiányzonak,
Tallinnban van egy ilyen hely... A sörös blogokban is dícsérőleg szóltak erről a helyről, de hogy miért, azt fel nem foghatom, a kínálat két mainstream üveges sörre és egy színvonaltalan csapoltra korlátozódott.. Na mindegy, a kávé egész finom volt...
Tovább is mentem hát a
Distillers Republic-ba és nem bántam meg... Eleinte egyedül voltam (korán volt még a helyi fiataloknak úgy tűnik...), így beszélgettem a csapossal a lett sörökről, és kirpróbáltam a kedvenceit... Itt nem túlzottan hosszú a választék, de úgy tűnt, hogy igényesen van összerakva, csak ajánlani tudom ezt a helyet... És még észt sörök is vannak...
Akkorra már szépen rámesteledett, ideje volt vacsora után nézni... Nincs messze onnan az
Easy Beer nevű hely, amit szintén javaslok meglátogatásra... Fiatalos a dizájn, rengeteg sörcsap van, és az ember magának csapolhat... Belépéskor kapunk egy kártyát, amit minden csapolás előtt le kell csippantani, aztán mehet a móka, az elszámolás utólag történik...
Nem is voltam rest, kipórbáltam kis mennyiségben az összes újdonságot, amit máshol nem láttam, amíg meg nem érkezett ez a hamburger...
Itt egy egész estét is el lehetne tölteni (az előző helyen is mondjuk), de én azért tíz óra felé már visszatértem a szállásomra... Másnap nem az első busszal mentem, így benéztem a buszállomás melletti piacra egy kicsit, ahol az egyik italmérésnél meglepetésemre ezt láttam:
Azért ez megmelengeti az ember szívét...:)
A buszút teljesen eseménytelen volt, csak egy élmény borzolta meg egy kicsit, ami már előre vetítette a következő időszakot... Az észt határon ugyanis ezt a papíroskát osztogatták az összes utasnak:
Aztán ugye azóta mennyi minden történt:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése