Hiánypótlás és a hétvége

Mint az előbbi posztban írtam, Nóriék meglátogatták a Kalev csokigyárat pénteken, ahol Netti is kattintgatott természetesen, az ő képeiből néhány, a többit meg lehet nézni itt:

Szombaton istentiszteletre mentünk, ami most nem a szokásos helyen volt, hanem a Rootsi Mihkli (Szent Mihály) templomban, amely egy svéd templom eredetileg, bár az elmúlt évtizedekben volt olyan is, hogy tornateremnek használták... Szép, puritán templom belülről, mint a tallinni templomok többsége, s Netti csinált is néhány képet a telefonjával, majd ha letöltöttem őket, akkor beszúrok ide néhányat... Meg is vannak, íme:

Utána a szokásos összejövetel volt a Magyar Intézetben:

Ezt a kitüntetést Bán István (a képen fent) kapta még a múlt héten március 15. alkalmából, illetve az észtországi magyarok egyesületében végzett munkájának elismeréseként (már írtam róla korábban, hogy az egyesület nemrég volt 25 éves). Pali bácsi (a tiszteletes úr, de hát mindenki csak Palinak szólítja...) nagyon elemében volt aznap, még a gyerekeket is megénekeltette:

Este kipróbáltam, hogy mennyire felejtettem el az utóbbi 17 (!) évben focizni, hát sajnos eléggé. De legalább a térdem bírta, ha az erőnlétem és a tüdőm nem is. Sebaj, jövő héten újra próbáljuk szombaton, s ha akkor se lesz gond, irány a focikupa április 5-én, szurkoljatok nekünk! Elég erős csoportba kerültünk: Észtország, Törökország, USA és Dél-Afrika a riválisok, ha jól emlékszem. Még az a szerencse, hogy a tavalyi győztes Oroszország idén nem indított csapatot...

Mivel szombaton elég szép idő volt, vasárnapra beiktattunk egy kis kirándulást, de előtte a Kalev gyáron felbuzdulva, Nóri eleget tett az ofő kérésének, és gyártottunk némi csokoládét és zselét (mindenki segített neki persze a családban...):

Szóval szombaton ilyen szép idő volt:

Vasárnapra meg ilyen szomorkás lett (szemetelt az eső is...) :

De legalább a GPS meglett indulás előtt, hetek óta nem találjuk... Egy tanösvényt néztem ki 50 kilométerrel arrébb, amit ezúttal csak részben sikerült bejárni. A Valge tó melletti 6,5 km-es turistaútról van szó, ahol tettünk egy nagyjából egyórás sétát:

A tó még be van fagyva, de ráállni már nem érdemös...

Hazafelé még megálltunk a Laitse kastélynál, ami sajnos nem látogatható, mert szálloda és étterem működik benne:

Jó kis labirintus...

Még több kép a vasárnapi napról (csokimesterkedés és kirándulás) itt található, s végezetül egy hóangyal, remélhetőleg az utolsó ezen a télen: