A melóba kissé sikerült bele is temetkezni, így az ebédet meg sem kockáztattam... Az EasyJet kaját természetesen nem ad, de mielőtt felszálltunk volna, azért ettem egy péksütit...
A londoni repülőút kb 3 óra, így hamar le kellett mondanom az eredetileg jól kigondolt alternatív városnézési terveimről (gondoltam elsétálok egy órát körülnézni a British Museum-ba, mert közel volt a szállodámhoz...). A Gatwick reptéren szálltunk le kb fél háromkor, onnan vonattal jöttünk be a Victoria pályaudvarig, ami egy kb másfél órás mutatvány volt, a reptéri bolyongást is belevéve (jól megjárattak minket a kijáratig...): Az észt kollégák egy másik hotelben voltak mint én, így ők öten elrobogtak taxival, én meg úgy voltam vele, hogy kipróbálom a londoni metrót, még sose mentem vele...
Nem volt messze a szálloda (gyalog kb 45 perc lett volna), csak négy vagy öt megálló. Először is szereztem jegyet az automatából, aztán dobtam egy hátast. Egy nyamvadt jegy 4,95 angol font, ami azért kissé drága... Na mindegy, szerencsére nem tévedtem el (az észt kollégák előre mosolyogtak, hogy majd tuti elkavarom magam, de persze nem...), így hamar megtaláltam a szállodát. Sajnos ők a bejelentkezésnél begyűjtöttek nálam egy "fekete láma segg" pontot (legrosszabb kategóriájú pont, csak szólok...), mert nem voltak hajlandók nekem hideg csomagot készíteni csütörtökre, mert aznap ugye nekem kb 4-kor indulni kellett vissza, reggeli akkor meg még az étteremben nincs...
Ettől eltekintve azárt kedvesek voltak első este, de másnap reggel megint begyűjtöttek egy negatív pontot, de ne szaladjunk ennyire előre... Miután a cuccomat leraktam és telefonálgattam, kezdtem érezni, hogy kezdek megéhezni... Nórinak még segítettem megoldani az angol házit, aztán az Untappd ajánlása alapján elindultam a Draft House Paddington nevű helyre táplálkozni, ami a közelben lévő Paddington pályaudvar tőszomszédságában van....
Alig sikerült egyébként megtalálni, mert bent van egy udvar közepén:
Szerencsétlen csaposlány egyedül volt aznap az egész egységre, pedig nem kevés vendég tobzódott a sörcsapok körül, és némelyek még enni is akartak, mint például én. Hamar megegyeztünk, hogy az asztalhoz nem fog kijönni a rendelést felvenni, így gyorsan berendeltem nála egy adag csirkeszárnyat, meg egy adag fish & chips-et, ha már Londonban vagyunk...
A csirkeszárnyak még úgy ahogy elment, de a hal elég gyengére sikeredett fűszerileg, konkrétan semmi íze nem volt... Cserébe a bundája olyan szinten ropogós volt, hogy majdnem kettévágta az ínyemet... A zöld truyti bal oldalon némi zöldborsókrém, a másik meg tán spenótos ízű volt, de erre nem vennék mérget...
Nem volt tehát valami überszuper vacsora, de legalább ettem valamit. Hazafelé beugrottam a szomszédos Tesco-ba, ott azért a biztonság kedvéért vettem még egy szendvicset, no meg pár dolgot, amit később hazahoztam. Az eső elkezdett esni, de odakint a forgalom nem csökkent, csak a szálloda utcájába visszaérve néptelendett el a környék ismét...
Nem tudom miért, de nem aludtam jól, reggel úgy ébredtem, mint akit tarkónszeretkeztek egy szívlapáttal, gondoltam csak jobb lesz majd, ha lemegyek reggelizni... Az alagsorba kellett menni, ahol már az ajtóban várt egy "szimpatikus" néni, aki szokás szerint elkérte a szobaszámot. Gyorsan megnézte a kis cuki táblázatát, aztán közölte velem, hogy a velem szemben lévő meleg ételekkel (rántotta, sült kolbász, bacon, tükörtojás stb.) megrakott asztallal csak a szemmel történő kontaktust vegyem fel, mert az én szobámhoz rendelt kontinentális reggelibe az nem tartozik bele. Az angol reggeli (English breakfast) plusz velejárója, de ha kifizetem a plusz költséget, persze ehetek onnan is...
Hát ez azért meglepett, ilyennel még nem futottam össze, de lehet, hogy Angliában ez nagy divat, nem tudom. Nekem csak a Gyaloggalopp klasszikus mondata jutott eszembe, miszerint "Hülye angolok, angol hülyék!!!":
Na mindegy, ez legyen a legkisebb probléma, ettem hideget, aztán elindultam az út célját jelentő képzés helyszínére. Csak 7-8 perc sétára volt, és szerencsére az egész nap hasznosnak bizonyult, nem hiába utaztunk oda... Érdekes ez a cég, a cégvezetés egy rakás avokádót vásárol minden nap, tele van vele a teakonyha, mindenki annyit ehet, amennyit akar. Még a vendég wifi jelszó is erre épül, de komolyan... Ebédre is avokádós szerndvicseket kaptunk, csak némelyikben zölkdség volt pluszban, vagy hús, vagy hal...
Jó hosszú volt az ebédszünet, így kimentem kicsit kiszellőztetni a fejem. Bementem egy boltban, és mivel kártyázni nem lehetett, próbáltam fizetni a még 2013-ból megmaradt angol bankjegyeimmel. A pénztáros meg nem fogadta el sem az 5 fontos, sem a 10 fontos pénzeimet, csak a 20 fontost, mondván, hogy a kisebbek már ki lettek vonva a forgalomból...
Hát hurrá, szerencsére volt jó sok bank a közelben, gondoltam gyorsan visszaváltom őket. Az egyikből élből elhajtottak (nem foglalkoztak készpénzzel, mi van??? angol hülyék...), de szerencsére a másikban becserélték. Bár eleinte ott is neki álltak hülyülni, hogy van-e bankszámlám ott, mert csak akkor, de amikor meglátták, hogy 4 db papírról beszélünk, nagy kegyesen kicserélték...
Délután öt óra után végeztünk, akkor már egész sötét volt, így kulturálódás ismét nem jött szóba, meg egyébként is lecsapolták az agyamat kb 5 %-ra, így csak némi gasztró és sör jöhetett számításba...
 |
| Hát ő már csak tudja... |
Amikor erről az utolsó helyről is kijöttem, esett rendesen az eső, így szedtem a lábam, hogy időben hazaérjek... Alvásról nagyon nem lehetett beszélni, mert fél négy körül másnap fel kellett kelnem, hogy a reggel 5-kor induló vonaton a Viktória pályaudvaron rajta lehessek. Hát nem voltam friss "reggel", meg délután se Tallinnban, amikor még bementem dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése