Buli hátán buli...

Vigyázz, kész, jövök!!!

Mostanában nem sűrűn jutok ide, hogy írjak valamit. Bár a megjegyzések, visszajelzések sem záporoznak, úgy látszik Nektek sincs túl sok időtök erre tévedni. Mielőtt a címben utaltakra rátérnék, néhány mondat csak az elmúlt hétről. A hét időjárásilag elviselhető volt, nagyjából mindig mínusz pár fok volt, mérsékelt hóeséssel. Ez azt jelenti, hogy naponta nem kellett 10-20 centinél többet ellapátolni, de volt olyan több nap is, amikor neki kellett veselkednünk. A hét végére aztán megjött a hideg rendesen, péntek óta nem sikerült -10 fölé tornázódnunk, és ez így is marad a héten, csak most már a -20 felé kacsingatunk. Ezt a kacsingatós kitételt tegnap véstem még ide (hétfő), de ma reggelre megdőlt minden rekord. A garázs fölé kilógatott érzékelő -23,7 fokot mutatott, a városban a jelentések szerint -25 fok volt... A hétfői éjszaka alatt az öböl túlpartján a finneknél -38 volt, ez már kissé hideg. Megúsztuk a Svédországban tomboló vihart is: a múlt héten orkánszerű szél volt odaát -20 fok hideggel, minket csak a széle kapott el a hírek szerint, alig éreztünk belőle valamit...

Szerencsére egyre több a napsütés, a mellékelt csúszkás képek is egy ilyen alkalommal készültek délután. Netti és Nóri az egyik hótorlaszon építették ki a kertben a csúszkapályát, de nem kell azért nagyon hosszút elképzelni. (A mellékelt kép kissé nagynak mutatja. A bejegyzés alján vannak még képek erről a délutánról...) A nappalok egyre hosszabbak, most már reggel világosban érek be, és még világos van, amikor elindulok hazafelé. Tegnap nagyon meglepődtem, mert háromnegyed hatkor este még nappali világosság volt. A napsütéses órák száma a bokorra aggatott égősoron is meglátszik: csak napenergiával működik a cucc, és most már több alkalommal is kapott annyi töltést a napelem napközben, hogy kigyúltak a fények... Matyinak kedden volt születésnapja, Nóri készített neki egy szép rajzot, és egy kis ajándékkal feladtuk postán. Remélem már megkapta, Nóri minden nap várja, hogy hívja Skype-on, de még semmi...

Szépen felöltöztem, indulhatunk az oviba!

A múlt hét legizgalmasabb munkát érintő eseménye a közelgő norfollki látogatásom volt. Még hetekkel ezelőtt érkezett egy meghívó egy külhoni eseményre, amelyre a törzsfőnök szerint nekem kellene elutazni. A workshop felső vezetőknek szól, ugyanis a központok idei munkatervéről és a jövő évi várható dolgokról kellene tartani minden központnak egy előadást. A törzsfőnök még is úgy gondolta, hogy jó program lesz ez nekem egyedül, holott neki kellett volna ezen részt vennie. Én jeleztem az aggályaimat több irányban (csak pár hónapja vagyok itt, ilyen szintű tervezői munkába be se vagyok vonva, stb....), de ezek csak a múlt hét végén találtak meghallgatásra, most úgy néz ki, hogy ketten megyünk. De hogy ki tartja majd a jelzett előadást Norfolkban, arról néma csend van...

Na, ki vagyok?

Nórinak viszonylag zűrmentes hete volt az oviban, leszámítva egynémely hímegyed kisebb-nagyobb piszkálódásait, bántásait. Készített az elmúlt időszakban ismét néhány érdekességet az oviban, ide most csak az egyiket illesztem be, de alul még vannak képek az érdeklődőknek. Szerencsére a hét végére sikerült jó kis programot szerveznem neki, így az elmúlt napokban nem volt oka panaszra. Még hét elején elkezdtem szervezni a vasárnapot, Vass Csabáékat próbáltam meghívni ebédre. Velük is a Katalin bálon és a karácsonyi összejövetelen találkoztunk, az ő lányuk Nóri, tán emlékeztek rá. Ők Nórának szólítják, pedig még nem egy érett ifjú hölgy, a mi Nórinkál egy évvel idősebb lehet, most járja az első osztályt. A nővére Anikó már 15, de ő is eljött hozzánk szerencsére. Szóval próbáltam őket keresni, de csak csütörtökön lett biztos, hogy el tudnak jönni. Halászlét akartam főzni a kertben, de ahogy közeledett a hétvége, és hűlt le az idő, egyre kisebb lett a dolog esélye.

Épp azon gondolkodtam pénteken, hogy vegyek-e még egy halat, vagy sem, amikor megcsörrent a telefonom. Egy másik "kapcsolatunk" jelentkezett a karácsonyi buliról, Rita. Nekik ikreik vannak, Flóra és Laura, 3 évesek. Aznap volt a szülinapi bulijuk az egyik Juku játszóházban, és invitált minket anyuka, hogy ha van kedvünk, akkor menjünk. Nem volt különösebb programunk aznapra (az adekvát uszodán kívül...), így elmentünk. Szerencsére Nettit pont egy boltban csíptem el a hírrel, így gyorsan el tudta intézni a parti logisztikai biztosítását. Nórinak persze nem kellett kétszer mondani, hogy menjünk ide az uszoda helyett... Én már nem mentem haza, nem értem volna vissza a 6 órás bulikezdésre, így félúton találkoztunk a belvárosban.

Hajrá gyerekek...

Ezek a Juku játszóházak jó találmányok, kiváltképp a hideg és napsütés nélküli időszakokban. Természetesen fizetősek, de cserébe a gyerkőcök garantáltaln kirohangálhatják, játszhatják magukat a számolatlan csúszdán, légváron és egyebeken. Profiorientált céghez híven megengedik, hogy az otthonukat békében megőrizni kívánt szülők a helyet bulik szervezésére is használhassák, kiváltképpen szülinapi bulikra. Van büfé is, ahonnan mindenféle földi jót lehet rendelni, no meg persze tortát is. Rita is egy ilyen bulit szervezett, hattól fél nyolcig. Viszonylag sok gyerek kapott meghívást, a többség észt volt, de volt két német gyerkőc is. Magyarok csak János két fia volt a követségről, plusz mi. Apuka német, 15 évig Magyarországon dolgozott, így elég jól beszél magyarul. Nem volt valami jól, nemrég elszakadt a keresztszalag a térdében síelés közben, így járni is csak mankókkal tudott, sokat nem tudott hozzátenni a szervezéshez. Volt egy német család is, mint említettem, de csak anyukával beszélgettem. Apuka valószínűleg ott sem volt, így Kerstin eléggé egyedül érezte magát, megörült az elején nekünk, hogy lesz kivel kicsit társalognia. Az észt szülők is beszéltek nagyrészt angolul, de valahogy nem elegyedtek szóba se velünk, se Kerstinnel.

Ez az emeleten volt...

Nóri a buli első percétől kezdve hol eltűnt, hol előkerült, nagyon jól elvolt a játszóház dzsungelében. Legelső dolga persze az ajándék átadása volt. Készített ő is valamit otthon gyorsan: még Imrééktől kapott karácsonyra egy műanyag virágcsokorkészítő készletet, ebből készített a két lánynak egy-egy szál virágot. Netti vett mindkettőjüknek egy plüsmókust, de kihívás volt őket átadni, mert az egyik leány teljesen eltűnt a labirintusban. Több szintből állt a játszóház, mint említettem, a legkacskaringósabb csúszda bejárata az emeleten volt, és ott voltak a légvárak is. Mi nagyrészt lent beszélgettünk a szülőkkel, főleg Ritával, Gerharddal (apuka) és Kerstinnel. A gyerekcsapatot csak a tortára sikerült egy helyre koncentrálni, egyébiránt szétszóródtak a területen.

A két ünnepelt és Nóri

Érdekes volt a torta: mivel két ünnepelt volt, két kicsi torta volt, és az egész egy nagy talapzatra volt ráhelyezve. Ez a "talapzat" ugyanolyan volt, mint a torták: marcipánkrémes tészta gyümölcsökkel a krémben, bevonva szintén marcipánnal. Ebből ki is derülhetett, hogy én ebből sokat nem ettem, de nem is én voltam a célközönség...:) Nóri persze segített Flórának és Laurának elfújni, de ez tán nem megy csoda számba. Elénekeltük a happy birthday-t észtül és magyarul is, no persze mi csak a második műsorszámban vettünk részt, az észtek meg átlényegülve hallgatták...

A torta után még az emeleten volt egy nagy rohangálás, kicsit tartottam tőle, hogy Nórinak majd megint háborog a gyomra a sok mozgástól, de nem. Az egyik légvárral nagyon meggyűlt a baja, az egyik dombra sehogy sem tudott felmászni. Ugyanis nem nagyon volt kapaszkodó, és túl magas volt. Na sebaj, Nóri hozott magának szivacs építőelemeket egy másik sarokból, és azon akart felmászni. Sajnos folyton szét akart menni, de díjaztuk az ötletét, és Netti bedobott neki egy nagyobb kockát. De minek ragozom, úgyis meg lehet itt nézni:

A torta...

A bulinak végül 8 óra felé lett vége, Nóri alig akart elindulni, de ezzel a gyerkőcök többsége így volt. Az észt csöppségek közül nem is egy nagy sírásba kezdett, amikor az öltözködésre került a sor, mi ezt a műsort szerencsére megúsztuk, sőt Nóri meglepődött, hogy "milyen csúnyán viselkednek". Nem akartam szembesíteni vele, hogy néha nála is előfordul(t) hasonló, hisz most olyan jól viselkedett. De amint kitettük a lábunkat, rögtön azt kérdezte, hogy jövünk-e másnap is... Mivel a játszóház alatt volt egy Prisma (ez egy nagyobb élelmiszerbolt...), hazaindulás előtt gyorsan bevásároltunk vasárnapra, hogy legyen mit majd főzni. Fél 11 körül értünk haza, és Nóri addigra meg is éhezett. A buszon hazafelé az utóbbi egy évben telefonnal rögzített videókat néztük, így a nyűgösködés elmaradt...

Mivel vasárnapi vendégeink puhatolózásaimra nem reagáltak úgy, hogy nagyon szeretnék a halat, így szombaton főztem halászlét. Nem vitt ki a lélek a kertbe, -17 fok volt aznap is. Adtam enni az állatoknak, de semmi több, nem kívánkoztam ki egyáltalán. Már csak egy ponty volt a fagyasztóban a tavalyi adagból, így nemsokára újabb beszerzést kell majd eszközölnöm. Kicsit sok lett benne az ecet a többiek szerint, nekem jó volt így is. Nagy baj azért nem volt vele, mert ebédre és este elfogyott az egész az utolsó cseppig, illetve falatig. Halhús már délben sem maradt...

Délután Nórival elnéztünk az uszodába, de ott még mindig nincs túl sok változás a gyermekmedence környékén. Mit volt mit tenni, újra a nagymedencében úszkáltunk, illetve fél óra múlva átköltöztünk a jakuzziba. Ez egyirányú út, innen Nóri már nem szeret visszamenni a nagymedencébe, annak sokkal hidegebb a vize. Ezzel csak az a probléma, hogy hiába vannak akár heten-nyolcan is a jakuzzi medencéjében, Nóri meg van róla győződve, hogy attól még úszni lehet benne... Ez állandó vitaforrás közöttünk, de valahol meg is értem persze, mert nehéz egy helyben ülnie.

Nóra...

Uszi után persze farkaséhes volt megint, el is fogyott az összes halászlé, ami maradt, a tészta még kevés is volt. Napközben mondogattam neki néha, hogy másnap vendégek jönnek, de valahogy nála úgy rögzült, hogy "jönnek a rokonok". Hiába mondtam neki, hogy szó nincs rokonokról... Miután lefektettem, kimentem lapátolni, mert egész nap esett a hó, hol jobban, hol kevésbbé. Egész hétvégére havazást mondtak, és el szerettem volna tüntetni a havat másnapra, hogy a "rokonok" be tudjanak jönni az udvarba. Szerencsére akkor már nem szakadt a hó, egy óra alatt végeztem is nagyjából.

Nem beszéltünk meg konkrét időpontot Csabával, hogy mikor jönnek, azt mondta, hogy majd megcsörget, ha már elindultak. Elkészítettük az ebédet (csontleves és milánói), Nóri meg is terített, de csak nem akartak megérkezni. Amikor már dél is elmúlt, nem bírtam tovább, felhívtam Csabát, hogy mi a helyzet. Épp akkor indultak, azt mondta húsz perc, és ott vannak nálunk.Nóri addigra már tűkön ült, alig várta, hogy megérkezzenek, és lehessen játszani. Nem telt bele szerencsére húsz perc, és megjöttek. Nóri körbekalauzolta a lányokat a házban, és hamar kikötöttek a játszó szobában.

Amíg egy kicsit játszottak, beszélgettünk Csabával pár szót, hogy ki honnan jött, mit csinál, stb. Kiderült, hogy ő is kárpátaljai (egész konkrétan nagyszőlösi), és a 10 osztályos iskola után került Tallinnba 1981-ben. Azóta itt él, meg is házasodott (a felesége orosz), és született két gyermekük. Nóra a kisebb, vele van nagyon jóban Nóri, Anikó az idősebb. Alig lehetett őket a játszószobából felrángatni ebédre. Szerencsére szerették a húslevest ők is, de a másodikkal sem lőttünk mellé, a makaróni Nóra kedvence. Mondjuk szószt nem evett hozzá egy fikarcnyit sem, csak sajtot.

A megfáradt kettős...

A délutánt is játékkal töltötték természetesen, bár néhány óra után kissé kifáradtak, és elpihentek Nóri kuckójában. A jobb oldalon látható takarós csomag Nórit rejti, állítólag aludt is néháy percet. Azért a túrófánkra lejöttek ők is, de Nóri (nem a miénk...) ezt meglepetésemre nem kóstolta meg, inkább kekszet evett.

Már majdnem sötét volt, amikor elmentek, Nóri nagyon szomorú volt, hogy elindultak. Hiába mondták neki a lányok is, hogy majd találkoznak. A délután folyamán azért volt néhányszor nyafogás, Nóri (a miénk...) egyszer teljesen behisztizte magát azon, amikor a játszószobában a két lány "otthagyta", azaz öt méterrel eltávoldtak tőle...

Miután elmentek, bekapcsoltam a szaunát. Csaba sok minden érdekes dolgot mesélt délután (többek közt szóba kerültek a Bronz éjszakák is, érdekes adalékok derültek ki, de erről tán majd máskor), a szaunáról is beszélgettünk. Ő is a fafűtéses szaunára esküszik, az elektromost nem szereti. Viszon mondott egy olyan dolgot, amin nagyon meglepődtem: ők rendszerint 110 fok fölött szaunáznak, a 90 fok nekik "hideg". A 90 fokot a mi szaunánkkal el sem tudtam érni eddig, a maximum 82-83 fok volt, így ezek szerint mi csak hidegben ücsörgünk. Amikor ezen kissé meglepődtem, azt mondta, hogy bizony vannak olyan emberek, akik 120 és 130 fok között hódolnak ennek a szenvedélynek. Nem igazán értem, hogy ez hogyan lehetséges. Már 90 fok környékén is éget a fa odabent, egy 120 fokos fához szerintem hozzá se lehet érni, garantált az égés. No mindegy, egyszer kipróbálnám. Mindenesetre most meg kellett elégednem a 82 fokkal, de kitaláltam egy új módszert a lehűtésre. Pontosabban a módszer nem új, csak én még nem próbáltam így. Kiálltam a kertbe, s így fél perc alatt sikerült 100 fokos streszzt okoznom magamnak, ugyanis odakint -17-18 fok volt... Érdekes volt, hogy nem fáztam, de úgy gőzölögtem, mint egy jobbfajta 424-es.

Arra azért nem vitt rá a lélek, hogy a hóban meg is hemperegjek... Nóri hétfő este (tegnap) szeretett volna szaunázni, de kissé későn jutott eszébe. Tegnap eljutottam fodrászhoz is, novemberben voltam utoljára. Az uszoda aljában van egy fodrászat, ahol három csaj dolgozik, a háromból csak egy nem tud angolul. Hogy-hogy nem, nekem mindig sikerül ezt a csajt kifognom, de szerencsére mindig ketten vannak, s így a kolléga elmagyarázza neki, hogy mit kell csinálni a fejemmel...


Végül a közben imitt-amott beígért fotók...

Kontúrok

Itt csak a kontúrokat kellett volna megrajzolni, de Nóri azért ki is színezte a biztonság kedvéért...

Fölül Nórié...

Tán jávorszarvas, de nem biztos...

 Néhány kép a csúszkázásról:

I'm a jedi....

No. Felértem...

Gyere anya, próbáld ki...

Juhííííí!

Akkor most üresbe, aztán most 1-es vagy 2-es?

Végül néhány kép még a szülinapi buliról:

Laura és Flóra (a sorrend nem biztos...)

A fújásba azért Nóri is besegített...

Egy kis mosoly is van...

Megjött a segítség...

"Hunyjuk be a szemünket, és úgy falatozzunk..."

A csoda birodalom a felső szintről

Szendvics...

Buli van!

Akkor is felmászok!

Sziasztok, egy szinttel lejjebb találkozunk!