A Valentin naptól a Szabadság téri jégszobrokon át egy nemzeti gyásznapig...

A Valentin napi süti...

Az utolsó momentummal kell kezdenem, bár ez a legfrissebb információ, így a kronológiának azon nyomban lőttek. Még a magyar sajtóba is bekerült egy szomorú észtországi hír, pedig aztán nincsen elkényeztetve a hazai olvasóközönség, ha erről a távoli országról szeretne olvasni. Tragédia történt ugyanis Észtország dél-nyugati részében vasárnap délután, leégett egy árvaház. A ház fából készült új épület volt, és a hírek szerint a tűzoltóság nemrégiben ellenőrizte, és mindent rendben találtak. Hogy a tűz mitől ütött ki, senki nem tudja egyelőre, de a gyerekek majdnem fele (tíz gyerek) bent égett. Sajnos a többségük valamilyen fizikai vagy mentális fogyatékkal küzdött, így a mentést ez nagyon megnehezítette: némelyik önmagától egy mozdulatra sem volt képes. És persze a tűz is nagyon gyors lefolyású volt, szinte pillanatok alatt leégett az épület. Ma (hétfő van, de ezt a bejegyzést nem tudom, mikor fogom befejezni...) nemzeti gyásznapot rendelt el az észt kormányfő, a laktanya zászlaja is félárbócra van eresztve. Akikkel ma beszélgettem, mélyen meg vannak rendülve, de nem is csoda. Február 24-én van az észtek egyik nemzeti ünnepe, és erősek azok a hangok a médiában az esemény óta, hogy a tervezett nagy csinadrattát tán most nem kéne megtartani. Hát ez történt. Sajnos segíteni utólag már nem nagyon lehet rajta...

Menjünk haza...

Folytatom egy kicsit vidámabb dolgokkal, megpróbálom felvenni az események fonalát ott, ahol a múlt héten elengedtem... Tán a Valentin napnál maradtak abba a dolgok, bár egy kicsit zökkenős az átkötés az előző bekezdéssel. Én a magam részéről ezt a Valentin napot ki nem állhatom, hasonló okokból, mint a nőnapot. Aki csak egy dedikált napon tud a párjára gondolni, ott már megette a fene az egészet. (Bálintot azért meg szoktam köszönteni, de ez más tészta...) Idebent aznap reggel kaptam egy emailt a titkárnőnktől, hogy délután ebéd után "Valentin's day cake" vár mindenkit a szociális eseményekre fenntartott helyiségben. Odamentem azért, nem akarok én semmi rosszból kimaradni. Az igazgatónk tartott egy kis párperces beszédet, megpróbált utánajárni gyorsan, hogy a központban jelen lévő nemzetek képviselői mit kezdenek ezzel a nappal. Fura volt számomra hallani, hogy számos országban (Észtországban is) ez a nap eredendően nem a szerelmeseknek van fenntartva, inkább a barátság ünnepe. Azt is meglepődve hallottam, hogy ez az ünnep benne volt a katolikus ünnepi naptárban, csak valamelyik pápa 1969-ben kivette onnan. Ki érti ezt... A mellékelt fotón látható gigantikus méretű torta volt az ünnepi süti, de sajnos ez is marcipános volt. Úgy látszik az észteknek is mániája ez a marcipán...

A macska és a nyuszi...

A héten sok érdekes dolog nem történt (a munkáról jobb nem is beszélni, jó semmi nem történt...), tán két dolgot érdemes megemlíteni. Az egyik az, hogy Nóri áttörést ért el az óvodai étkezés frontján: állítólag két levest is megevett a héten. Az egyik valami zöld leves volt pirított kenyérkockákkal, ebből állítása szerint három tányérral végzett. Másnap kapros, tejfölös "halászlé" volt (nem ez volt az első alkalom...), amibe tengeri halat főznek bele rendszerint, ebből is lezúzott két tányérral, de a harmadik nem ment. Úgyhogy jó úton haladunk tán, reménykedem... Az óvodában persze most is történt rossz is, most valamelyik fiú a hátán gyakorolta a körmeit, nem egy seb van szegény Nóri hátán...

A tallinni vár a régmúltban

A templom belseje

A másik érdekesség a Vabaduse téren (Szabadság tér) lévő kiállítás. A hét elején Netti észrevette a buszból, hogy mintha valami jégtömbök lennének elszórva a téren. Megnézte a délelőtti órákban, hát kiderült, hogy 12 jégszoor van kiállítva nagy körben a téren. Próbált fényképezni, de a dolgot nagyban nehezítette a hideg. Csütörötökön megpróbáltam én is (akkor már sötétben, a szobrok ki voltak világítva...), de a -25 fok nem egy fényképészbarát hőmérséklet. Nem túlzok: üvölteni tudtam volna  a fájdalomtól hat-nyolc kattintás után, be kellett menekünöm a közeli gyógyszertárba. Utána már csak kesztyűben tettem próbát ismét, de a gombok kezelése így roppant nehézkes. Ide most csak egy képet tuszkolok be, a bejegyzés végén lesz egy komplett galéria. A hideg egyébként tartja magát, a leghidegebb a házunk mellett -24,4 fok volt eddig, de ezt a fal mellett mértem. A városban a leghidegebb hőmérséklet -27 volt, de az észt tanyavilágban mértek -29-et is. A téren van egy "állandó kiállítás" is, erről tán már meséltem. Itt húzódik a középkori vár egy része, aminek már csak a föld alatt vannak itt nyomai. Egy részét ugyanis lerombolták, de jelentős része fennmaradt. A tér egyik sarkában egy vastag üvegpadlón keresztül be lehet tekinteni a föld alá került részek ásatási munkálataiba, itt látszanak a várfal maradványai. A mellékelt kép az egykori vár bejáratát ábrázolja, ilyen volt a régmúltban...

Adjatok enni...

Nettiék ezúttal a templomba is bejutottak, amely mellett a betlehemet nézegettük decemberben, valószínűleg misére készülhettek. A templom melletti nagy placcon rengeteg sirály és galamb viaskodott az odavetett morzsákért...

Csütörtökre meglett a repülőjegyem Norfolkba, kétszer kell átszállni. Maga az út nem lesz olyan nagyon hosszú, mint 2009-ben Las Vegasba, de visszafelé így sem úszom meg a "kétnapos" etapot, a relatív időveszteség így is tetemes lesz. De még szerencse, hogy Nóri szülinapjára haza fogok érni... Mára (most éppen február 23 van, és szerda...) már vízumom is van állítólag, egy óra múlva megy érte a titkárnő. Éppen időben jött meg, ma van az utolsó munkanap a héten...

Ilyen szép az ebédem...

Pénteken nem mentünk usziba, csak szaunáztunk, a héten már nem először. Úgy látszik, ebben a hidegben jobban kívánjuk a dolgot. Hó szerencsére nem esik, és a szél se fúj, "csak" száraz hideg van. Péntekre állítólag enyhül az idő, jön a "nyár", talán csak -8 fok lesz... Hétvégén Nórit csak az uszival tudtam kicsalni a hidegbe, de vasárnap ki se dugta az orrát. (Aznap én is csak a közeli boltig mentem el...) Szombaton ebédnél készült a mellékelt kép, azt mondta Nóri mindenképpen fényképezzem le, mert olyan a tányérja, mintha étteremben ülnénk...:)

Ma (szerda) "ünnepség" volt odabent. No nem kell nagy ünnepre gondolni, csak húsz perc volt az egész, és nem volt benne semmi formalitás. Holnap lesz azt észt függetlenség kikiáltásának ünnepe (de ezt már írtam), és az észt kollégák készültek ismét egy süteménnyel. Vicces volt hallgatni, ahogy a felvezetőben az észt kolléga "német hordákról" beszélt, akik fenyegették a fiatal észt állam függetlenségét, és a közvetlen mellette álló ember egy német törzsfőnök volt...

Ünnepi süti

Gombászás

Az utolsó képet Csaba küldte hétfőn, mert sokat beszélgettünk múlt héten a gombázásról. Itt Észtországban szerencsére az szed gombát aki akar, és állítólag van is rendesen. Meg is beszéltük Csabával, hogy ha majd úgy alakul, elmegyünk közösen szedni. A nagyméretű vargánya mellett Nóra látható (Csaba lánya), de ez gondolom nem meglepetés...

 Még néhány jobban sikerült kép a "kiállításról":

Ez az épület a templommal szemben van, nem szívesen tartózkodnék benne...