Néhány gonddal több...

Kedden, mikor hazaértem, még gyorsan el kellett szaladni a postára, fel kellett adni Netti adózásos nyilatkozatát (az enyém még mindig nem érkezett meg...), és mikor hazaértem, Nóri arcán észrevettem néhány piros foltot. Hamarosan el is mesélte, hogy mi történt. Az ő verziója szerint, amikor kint játszottak, az egyik fiú fellökte, ő meg beütötte esés közben az arcát a jégbe, és fel is szakadt a bőre. Az óvonéni persze másként emlékezik, de pontosan nem tudjuk, hogy szerinte mi történt, csak azt, hogy "baleset" volt. Nóri mindenesetre az arcát sem engedte neki megtörölni. Utána még egyszer nekimentek szánkóval és röpült egy nagyot, szóval izgalmas volt neki az aznapi kintlét az udvaron... Jó volna néha látni, hogy valójában mi történik ott, mert utólag ezeket az ő elmondása alapján szinte lehetetlen rekonstruálni... Pedig nem néztek ki ezek az orosz gyerkőcök vérengző fenevadaknak...

Azóta már száradt azért...

De nem ez volt az egyetlen kellemetlen meglepetés aznap. (Volt odabent is napközben, nem is egy, de ezek nem tartoznak ide. Csak azért említem meg, mert eleve nem volt már jó kedvem aznapra...) Még mielőtt elmentem volna a postára, lementem az alagsorba lefotózni a vízórát, mert itt a hó vége, be kell diktálni az óraállásokat. Ahogy az órát fényképeztem, egyszer csak azt hallottam, hogy potty-potty-potty... Felnéztem a plafonra, gyönyörűen el volt ázva a tapéta egy több négyzetméteres darabon. Azon a helyen már tavaly költözéskor is láttunk megszáradt foltokat, úgy tűnik, hogy most ugyanott beázunk. Igazából nem tudom, mi a pontos ok. Az alagsor mennyezete nagyjából egy méterrel van a talajszint felett, tehát a kint olvadó hó a földön nem folyhat be. Marad az ereszen és a tetőn lévő jég és hó, mint potenciális forrás, de az eresz kilóg a faltól vagy fél méterre. A falon még folyhat végig víz, de amikor kimentem, azt láttam, hogy kívül a fal tökszáraz, ahol a beázási folt van. Tőle pár méterre rendesen van jég a falon és olvadt is szépen (+1-2 fok van). Valahol tehát utat talál ez a víz befelé, de fogalmam sincs, hogy hogyan. De tán mindegy is, a bosszúság így is megvan, a tulajt értesítettem...

Válaszolt is szerdán, de csak azt, amit már eddig is tudtam: ez bizony előfordult már máskor is, és nem nagyon lehet vele mit kezdeni, várjunk míg kiszárad. Ha a dolog vödörrel nem menedzselhető már, akkor majd próbálkozik valamivel... Viszont küldött egy számlát legalább, amin a januári szemétdíj volt. Kissé soknak találtam, aztán rájöttem, hogy ez egy "közös" számla: rajta van az ő házának díja is. Hát most ezzel is futhatunk egy újabb kört. Hogy teljes legyen a hét, tegnap még kaptam egy tervezetet véleményezésre, amely a kiküldöttek ellátási rendszerének "megreformálásáról" szól. Nem részletezem... Az azért legalább jó, hogy véleményeztetik velünk, hogy mi lenne ha, 20-30%-al csökenntenénk a fizetésünket? Az meg a másik, hogy a kint töltött időt is le akarják csökkenteni... De ezek olyan dolgok, amibe beleszólásom úgy sincs, felesleges rajtuk idegeskedni.

Tegnap (csütörtök) itt járt nálunk Iklódy Gábor, ő a NATO főtitkár egyik helyettese, Cyber Defence témakörben a fő tanácsadója. Kicsit tartottam a dologtól, de nagyon élveztem azt a pár órát, amíg itt volt. Jó volt látni, hogy egy magyar ember került egy ilyen magas pozícióba, és kiválóan meg is állja a helyét. Együtt is ebédeltünk a Bonaparte nevű francia étteremben, de azt hiszem ide sűrűn nem fogunk járni... Itt volt egy kicsit lehetőségünk magyarul is beszélgetni, de nem sokat.

Ma (péntek) reggelre a város ismét átalakult szabadtéri jégpályává, rengeteg embert láttam esni-kelni a reggeli rohanásban az Estonia környékén. Én már tudatosan lelassítom magam, inkább elkések, de nem fogom kitörni a nyakam. Szerencsére mára az ujjam is rendbe jött, úgyhogy mehetünk majd uszodába... Nemsokára megleplek Benneteket egy kis Észtország ismertetővel, de ez kissé hosszadalmas lesz...