A múlt héten végül sikerült megvennem a biciklit, és képek is készültek róla természetesen, de még nem volt időm lekicsinyíteni őket, így olyan képeket tettem most be ide, amelyeket a boltban készítettek róla, no meg egy gyári fotót. Egy kölcsönzőtől vettem, akik az egy-két éves gépeiket időnként eladogatják. Használt tehát a járgány, de a jelek szerint a fontos alkatrészek jó állapotban vannak, de persze kopás és karcolás van rajta elég. A bolt a házunktól nagyjából 10-11 km-re van, így elsőre jó kis túra volt hazamenni. Sok éve nem ültem már biciklin, igazából az idejét sem tudom, hogy mikor volt rá példa... Az első pár kilométeren csak azt realizáltam, hogy milyen kényelmes, milyen könnyen lehet tekerni... Az utolsó két kilométeren mindezekről teljesen más véleményen voltam, de ez tán nem csoda. Másnap nem bicikliztem semmit, de pénteken elmentünk Nórival a közelben kicsit kerekezni, felfedeztünk egy játszóteret...
 |
| Ez egy gyári kép... |
Péntek délután végre lecseréltük a motorolajat a kocsiban, egy darabig erre sem lesz gondunk (remélem). Az időjárás pont hétvégére romlott el, és szombat reggel Nóri kitalálta, hogy főzzünk halat. Pár kilométerre van egy halbolt, így elbicikliztem oda a szemerkélő esőben. Sajnos ponty nagyon nem volt (meg más se igazán), de mielőtt nagyon beleéltem volna magam a vásárlásba, rájöttem, hogy a pénztárcám otthon maradt... Vasárnap Csaba és Nóra jöttek hozzánk vendégségbe, és grillezni szerettünk volna, aznap legalább nem esett. Egy óra előtt jöttek meg csak kicsivel, előtte mi Nórival elugrottunk a boltba. Csak az én záramat vittük, így a két biciklit elég körülményes volt lezárni... Hazafelé viszont a zsebemből kiesett a zár kulcsa, egy öreg orosz biciklis jött utánunk szólni, hogy elhagytuk a kulcsot... Nem nagyon értettem mit mond, de mikor elkezdte mutogatni a saját kulcsait, rájöttem, mehettünk vissza. Szerencsére a kulcs megvolt...
Szóval Csabáék elég későn jöttek, de nem is volt baj, mert az ebéd nem volt sehol, a grillen a húsok most nagyon lassan sültek valamiért. Ebéd előtt Nóra észrvette a garázsban a rakás kólát (vettem egy adaggal bentre, a kávé nagyon pocsék, és délután valahogy ébren kell maradnom...), és nagyon szeretett volna inni. Csaba nem engedte, bár ebéd után is előjött a leány a témával. Korábban befejezte mint mi, és eltűnt a garázs felé. Amikor befejeztük, kimentem megnézni mit csinál. Szépen fogta magát, kibontotta a sátrat a garázsban, és a borús időben nekiállt felállítani. Egy dolog, hogy nem szólt, és úgy állt neki, de semmi kedvem nem volt a vizes sátrat később összeszedni, nagynehezen meggyőztem, hogy tán játszon mással.
Azt már csak később vettem észre (miután elmentek), hogy az apja tiltása ellenére fogott szépen egy dobozos kólát a zsugorfóliából, és megbontotta. Ezzel még nem is lett volna baj (számoljon el ezzel az apjánál...), de csak félig itta meg, a félig tele dobozt meg visszatette a zsugorfóliás papírtálcára. (Egy kartonnal vettem legutóbb...) Valószínűleg valaki megzavarhatta ebben a műveletben, mert olyan ügyetlenül sikerült, hogy a dobozból elég sok kilötyögött, és eláztatta a papírt. Na ezért egy csöppet mérges voltam, legalább szólhatott volna, úszott minden. Még szerencse, hogy a papír nem ázott át addigra teljesen, a kóla alatt volt más is...
Nem maradtak egyébként túl sokáig, hat óra előtt el is mentek, mert a csajszi még nem nagyon készült fel másnapra az iskolába. Anikó, a testvére most nem jött, tollasversenye volt a hétvégén. A tervek szerint a következő hétvégék valamelyikén tán elmegyünk egyet közösen kirándulni. Képek sajnos nincsenek, de ígérem, hogy a következő bejegyzésben csak azok lesznek az elmúlt időszakból. Már csak be kéne ezt tartani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése