"Pockok" és fogfájás...

Koha középen

A hétvégénk viszonylag jól telt, gyönyörű időnk volt, de nem mentünk igazából sehová. Gondoltam rá, hogy meg kéne nézni a skanzent vagy csak buszozni a városnéző busszal (Nóri nagyon vágyik rá...), de olyan fárasztó volt ez a hét, nem vitt rá a lélek. Szombaton főztünk egy jó halat, háromféle hal volt benne: ponty, keszeg és koha. Sajnos az utóbbit nem tudom, hogy mi lehet, számomra ismeretlen hal, és nincs is benne a szótárban. Még októberben fényképeztem ilyet a piacon, azt a képet be tudom tenni ide róla. Formára nagyon hasonlít egy fogashoz, vagy süllőhöz, de ízre inkább a harcsára emlékeztet, szálka nagyon nincs benne. Ugyanolyan tarajos hátuszonyai vannak, mint a sügérféléknek (csíkok nincsenek), csak meg kell majd fejtenem, hogy mi ez... Mindenesetre ez eddig a legízletesebb hal itt, amit itt ettem, de meg is kérik az árát... (10-12 euró)

Jó nagy adag hal lett, lett belőle szombatra vacsora, no meg vasárnapra ebéd és vacsora... Pontyból "csak" három szelet került bele, de ezek a legutóbb feldolgozott 4,7 kilós állatból, így a legnagyobb szelet szerintem simán volt 40 deka. Szombaton még sütöttünk süteményt is, sajtos kukacokat. Ha készült róla kép, akkor majd beteszem ide, a tésztája hasonló, mint a sajtos pogácsának. (Sajnos nem készült...)

A hétvégén a kertben megjelent egy furcsa állat. Kinézetre pocokszerű, de némi hasonlóságot mutat a patkányhoz is. Armint megkérdeztem róla, nem nagyon láttak még hasonló állatot a kertben. A madáretető aljában talált némi ennivalót magának, és a rossz hír az, hogy nem egyedül van. Vasárnap felsöpörtem arrafelé minden magmaradványt és ételmaradékot, sok ennivalója nem maradt. Remélem elszoknak innen, ha nem, akkor nagyon pórul fognak járni...

Ez a szürke szín inkább patkányszerű...

Összeszedtem a kertben a maradék zöldhulladékot, hét jó nagy zsák lett. Remélem a jövő héten jön a kertész, és elviszi. Nórival délután elmentünk usziba vasárnap, nagyon jól ment neki a hátúszás. Eddig a nagymedencében pár méterenként meg kellett állnia pihenni (mindenféle segédeszköz nélkül úszik már...), de most már túl tud úszni a medence felén, amikor először meg kell állni. Sajnos aznap kiesett az egyik fogából a tömés, ami mára rendesen elkezdett neki fájni. Este nehezen aludt el, de akkor nem fájlalta a fogát, inkább a honvágy gyötörte, alig tudott elaludni.

Szóval reggel nagyon fájt a foga, nem volt más hátra, fogorvost kellett keríteni. Hívtam Jánost a követségen bentről, közben Netti elment Nórival az ovihoz, hátha tudnak ott is ajánlani valakit. Az ovinak nincs saját fogorvosa, de azt mondták menjünk át a Pärnu mante túloldalára, ott van egy nagy egészségügyi központ. Bent a kollégáktól is kaptam pár címet, Jánosék is javasoltak néhányat, így elindultam én is ovihoz. Az eső nagyon szakadt, Nóri pedig már nagyon nyűgös volt, szeretett volna túllenni a kezelésen. Úgy döntöttünk, kipróbáljuk a legközelebbi megoldást, átmentünk az út túloldalára. Jól tettük, szerencsére egy nagyon kedves fiatal doktornőbe botlottunk, aki az angollal sem állt hadilábon. Nóri nagyon jól bírta a gyűrődést, általában nagyon ügyes mindig a fogorvosnál. Kapott egy ideiglenes tömést, jövő hétfőn kell visszamenni, akkor megkapja a véglegeset. És ez még csak a hét eleje, mi lesz még itt?

Pár kép mindenesetre lesz:

Néhány kép az oviból. Elől Nóri repülőgépe...

Ovi után felszabadultan...

Ezt már mi ültettük

Ebből többszáz van, de csak holnapig...

"Vadárvácskák kékek, lilák..."

Ebből vajh meggy lesz, vagy cseresznye?

Valaki gatyát szárít az erkélyen, valaki halat...