Vonatozás és meccs

Mint írtam tegnap, úgy terveztük Nórival, hogy elmegyünk vonatozni. Szerencsére el tudtam indulni időben bentről, bár tegnapra is megvolt a kellő nyüzsgés, a tegnapit éppen egy indiai kutató okozta... Ez annyira érdekes, hogy el is mesélem, sok titok nincs benne.

Lesz nálunk egy nemzetközi három napos konferencia június elején, amelyre a világ számos országából jönnek előadók, a hallgatóságról nem is beszélve, három hotelben lesznek lassan elszállásolva. Jönne egy előadó Indiából is, de neki vízum kell ahhoz, hogy Észtországba beutazzon. A vízum alapfeltétele, hogy legyen nála valamilyen hivatalos meghívólevél, hogy hova is jönne és miért. Ezt a meghívó levelet a központ el is küldte neki beszkennelve április elején, hogy kezdje meg az ügyintézést. A dologban az a szépség, hogy Észtországnak nincs Indiában nagykövetsége, a vízumügyeket a magyar nagykövetség intézi... Állítólag ez az úriember számtalanszor próbálta hívni a magyar követséget áprilisban, de nem tudta őket elérni. Állítása szerint a napokban sikerült csak, és június 1-re kapott időpontot, ahova viszont vinnie kéne az eredeti meghívólevelet, másolat nem jó... Emberünk kellőképpen kétségbe is esett, és nekiállt emailt írogatni mindenkinek. Én igazából azt nem értem, hogy az elmúlt másfél hónapban miért nem volt egy órája besétálni a magyar követségre, és elkezdeni az ügyintézést... A központnak is írt természetesen, hogy próbáljanak rajta sagíteni, mert így nem fog ideérni előadni. Itt jöttem én a képbe, a német törzsfőnök bejött hozzám, és vázolta a fenti helyzetet. Megkért, hogy segítsek már felgyorsítani ezt a folyamatot Indiában, ha van rá némi ráhatásom. Voltak kétségeim, de felhívtam Jánost a követségen, hogy tudnak-e ezen a dolgon valamit turbósítani. Szerencsére János épp bent volt, és ki is tudott hozzánk jönni átbeszélni az ügyet. Megtett mindent, amit lehetett, még az indiai fickót is próbálták hívogatni, miután lebeszélték neki a találkozót mára az indiai magyar követségen. Ma reggel sikerült is elérni valakinek tőlünk, úgy néz ki, sínen van az ügy... Hát nagyon kicsi ez a világ...

Nóri legújabb műve

Na de térjünk vissza a vonatozásra. Nóriék már jó ideje kint voltak az udvaron, amikor én odaértem az ovihoz, jó messziről kiszúrt magának. Szedett nekem egy kis virágot is, azzal várt... Megnéztem odafent a legújabb rajzokat, majd elindultunk a villamoshoz.

Később, vonatozás közben vettem észre, hogy lett volna a vonatnak egy közelebbi megállója is, de sebaj, villamosoztunk is egy jót. Bementünk a központba a 4-es villamossal, majd átszálltunk az 1-esre, közben Nóri folyamatosan mondta, hogy ő mennyire éhes és szomjas. Ahogy leszálltunk a Balti jaam-nál (balti vasútállomás, ez a főpályaudvar), rögtön kiszúrta, hogy a megálló mellett van egy cukrászda. Amikor beléptünk, jó hangosan köszönt oroszul, nem is maradt el a mosoly a hölgyektől... Sajnos angolul nem tudtak, így kézzel-lábbal magyaráztuk el, hogy milyen süteményt szeretnénk. Nóri végül a mellékelt fotón lévő szívecskénél kötött ki, gondoltam eszek egyet én is...

Szép nagyok voltak ám...

A Balti jaam hiába funkcionál főpályaudvarként, nem igazán nevezhető annak. Szombathely vasúti pályaudvara minden tekintetben kenterbe veri, a budapesti pályaudvarokat meg már ne is hozzuk elő. A dolog számomra meglepő, hisz Tallinn mégis csak egy többszázezres város, ehhez képest ez a lepukkant betonkocka a 4-5 vágánnyal elég nagy csalódás. Szerencsére enni és innivalót azért árulnak bőven, így a Nóri által vizionált éhhalált elkerültük ("olyan éhes vagyok, hogy két percen belül éhen halok..."). Nem volt egyértelmű az Elektriraudtee vonalaira hogyan kell jegyet venni, hiába nézegettem a honlapot. Ott igazából csak az árakat lehetett megtalálni többé-kevésbbé, a vásárlás mikéntje homályban maradt. Megkérdeztem a pénztárnál, ahol közölték velem, hogy ezekre a vonatokra csak magán a vonaton tudunk jegyet váltani...

A vonat

Ez az Elektriraudtee olyasmi, mint nálunk a HÉV. Két fő vonala van, az egyik Ageviiduba megy, a másik Paldiskibe, mindkettő erről a pályaudvarról indul. A kocsik a jó kis ER2-es vonatok, de úgy néz ki, hogy 2013-ban lecserélik ezeket is, ide is Stadler vonatok jönnek majd. Vettünk egy káposztás pirogot még, és felszálltunk a vonatra. Tényleg hamarosan jött a kalauznő, és megváltottuk a jegyet, Nórinak még nem kellett venni.

Indulás után a pályaudvar mellett láttunk egy gyönyörű gőzöst, bármelyik vasúti múzeumban megállná a helyét... Nóri majdnem mindkét fenti sütit megette, megitta a gyümölcsitalt is, most már sokkal elégedettebben nézelődött ki az ablakon. Elhaladtunk a stadion mellett, no meg az óvoda közelében is (Tondi megálló), legközelebb tán célszerű lesz arra menni... A Pääskula megállót néztem ki a térképen, hogy oda fogunk majd megérkezni, egyszer már jártunk arra Nórival séta közben. Van ott egy játszótér is, de erre Nóri is emlékezett.

Hát ez finom!

Az egész út nem lehet sokkal több, mint 20 perc, hat vagy hét megálló. Nóri nagyon élvezte természtesen, és már menet közben azt kérdezgette, hogy mikor jövünk megint... A játszótérnél sajnos elég nagy szél fújt, így csak egy húsz percet töltöttünk el ott. A végén Nóri szedett virágot, amihez fűzött némi kommentárt is:

Szeretnék mondani valamit, felveszed videóra?

Netti megígérte előző nap, hogy süt palacsintát, mire hazaérünk... A játszótértől hazáig Nóri folyamatosan ezt emlegette. Szerencsére így is volt, így amikor hazaértünk abból is jól belakmározott. Én is ettem egy keveset, aztán 8 óra felé elindultam a meccsre. Nem szeretek utolsó pillanatban érkezni, ha meccsre megyek, sose lehet tudni, milyen rendszerben megy a beengedés. Itt most sok gond nem volt, alig néhányan voltak kíváncsiak erre az összecsapásra.

Érdekes volt az ellenfél, angolul csak Basque Country-nak írták a műsorban. Nálunk inkább a Baszkföld elnevezés dívik, hisz nem önálló országról beszélünk, hiába van ez ETA ebben a kérdésben jelenleg teljesen más véleményen. A baszk válogatott nem tekint vissza nagy múlta, mindössze pár mérkőzés van a hátuk mögött (Észtországot például hazai pályán már lenyomták egyszer 3-0-ra...), és a baszk szövetség is nemrégen alakult meg. Kicsit a kezdés időpontja is fura volt nekem, de aztán rájöttem, hogy mindenképp villanyfényes meccset szerettek volna rendezni. Az első kép kezdés előtt tíz perccel készült, akkor még így sütött a nap:

21:33...

Amint látszik, sok néző nem jött ki, de az utolsó öt percben azért érkeztek párszázan. Ami engem nagyon meglepett, baszk szurkolók is érkeztek szép számban, kezükben a baszk zászló, ilyesmit sem láttam még eleddig:

A meccs maga elég változatos volt, bár az első félidő nem hozott gólt. Voltak komoly helyzetek mindkét oldalon (mindkét csapat kapufáig jutott), de nem tudtak összehozni egy nyamvadt találatot. Ami azonban jól látszott: a baszk játékosok hétről-hétre egy topligában játszanak, a játékukban sokkal több volt az ötlet, a finomság, amit az észtek az összeszokottsággal, és kemény határozottsággal próbáltak ellensúlyozni. A szünetben elmentem egy meleg kávéért a büfébe, mert kezdtem odafagyni a székre. Ezúttal a kapu mögött kaptam helyet egyébként, érdekes volt innen a perspektíva... Bár átülhettem volna igazából akárhová, kivéve a stadion bal felét, az teljesen le is volt zárva...

A második félidőre a meccs még jobb lett, és végre gólok is estek. A baszkok nyitottak egy fejessel, Aritz Aduriz talát be az 51. percben. Az észteknek nem ment el a kevde, és Tarmo Kink hat perc múlva húsz méterrúl akkora lövést eresztett meg, hogy a kapusnak esélye sem volt. Szerintem nem volt összefüggés, de utána a baszkok lecserélték. Nem csak őt, a fél csapatot. Az észteknek megjött a játékkedve, de érdekes módon megint a baszkok jutottak előnyhöz, ezúttal szögletből. Megint Aduriz fejelt jól, de a mozdulatról sajnos pont lemaradtam, mert egy észt csávó pont akkor fújt bele a kürtjébe mellettem akkorát, hogy azt hittem leesek a székről.

Még volt hátra fél óra, de az észteknek nem sikerült egyenlíteni, és a nap is lassanként lenyugodott:

23:05...

A meccs eléggé leült a véghajrára, így inkább az utolsó pár percben inkább eljöttem, hogy elcsípjem az utolsó buszt haza.

A meccs legfontosabb momentumai némi idegesítő aláfestő zenével:

Végezetül egy korábbi videó, de csak most sikerült feltolni a Youtube-ra: