Lassanként akár centit is vághatnék, mindössze tíz nap van vissza a szabadságig... Nagyon várjuk már, leginkább persze Nóri. Összehasonlíthatatlanul jobban érzi magát most persze óvoda nélkül, de azért minden nap elmondja otthon sokszor, hogy de jó lenne, ha apa is szabadságon lenne...
A múlt hét utolsó két napját egy konferencián töltöttem. Ez egy évente megrendezett biztonsági konferencia (10th European Conference on Information Warfare and Security ECIW-2011), két napig tartott. Az első napon egy Raul Rebane nevű információvédelmi szakértő tartott előadást, s a hangsúlyt az információvédelem furcsaságaira fektette. Talán már többször említettem, hogy a szovjet érában fél Észtország a finn tévét nézte, mert azt a nyelvet többé-kevésbé megértették, a műsor viszont teljesen más volt, mint az állami televízióban. Hogy miért nézhették? Érdekes módon a dolog oka a '70-es években megkötött híres egyezmény Helsinkiben. A záróokmány szerint minden aláíró ország vállalta, hogy tv-sugárzást semmilyen módszerrel nem fognak zavarni, a rádióadásokról nem esett szó... Az egyezményt a Szovjetunió is aláírta, s hamarosan megjelent egy új adótorony a Finn-öböl partján, Helsinki mellett... A torony olyan nagy teljesítményű volt, hogy simán fogható volt a finn tv adása Tallinnban, sőt még lejjebb is, Brezsnyev pedig a KGB kifejezett kívánsága ellenére nem akarta zavarni az adást...
Így aztán az észt társadalom hamarosan megmételyeződött a Dallas-szal, a diszkózenével, és hasonló nagyon fontos dolgokkal... A Dallas olyannyira benne volt a kultúrális közgondolkodásban, hogy az ország déli részén élő rokonok, akik nem élvezhették a finn tv áldásait, levelekkel bombázták az északi rokonokat, hogy ugyan mi van már Bobby-val, Jockey éppen kit akar kinyírni, stb. A levelek pedig szépen mentek, töviről hegyire elmesélve, hogy mi történt az előző részben... Erről az éráról nemrégen megjelent egy dokumentumfilm is, amelynek "Diszkó és atomháború" a címe, észtül Disko & Tuumasõda. Ebből a filmből játszott be nekünk Raul néhány kockát, az egyik jelenet a YouTube-on is fent van, mindjárt belinkelem ide. Arról az estéről szól ez a részlet, amikor a finn tv először leadta 1987-ben az Emanuelle örökbecsű eposzt. Ez volt az első erotikus film a finn tv-ben is. Észtország déli része gyakorlatilag kiürült, csak az öregek és a gyerekek maradtak otthon, Tallinn minden tévéje előtt tucatszám ültek az emberek... Tallinn maga is kísértetvárossá vált aznap, a kollégák elmondása szerint a közlekedés gyakorlatilag megszűnt, taxit sem lehetett hívni...
Sajnos a filmen angol nyelvű felirat van, a hang pedig természetesen észt. Azóta megvettem a filmet DVD-n, de még nem volt hozzá szerencsém végignézni...
A hétvégén a tengerpartra szerettünk volna menni, a mellettünk húzódó vasútvonalon oda is el lehet jutni. Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, nem tudtunk elindulni. Talán ezen a hétvégén eljutunk, de most sem kecsegtetnek semmi jóval. Mindössze a közeli erdőig jutottunk el Nórival kétszer, teleettük magunkat szamócával, megküzdve a szúnyogokkal. A piacon megjelent a rókagomba végre, így csütörtökön vettem egy dobozzal. Még a szombati grillhez is maradt belőle, a lazachoz készült belőle egy kis mártás... Azon vagyunk, hogy a hűtő teljesen kiürüljön, jó lenne leolvasztani, mielőtt elindulnánk haza....
Nórit vasárnap köszöntöttük meg névnapja alkalmából, de aztán hétfőn jött egy csomag Tolnáról is... Nóri azóta a csomagban talált babaöltöztetővel játszik, nagyon tetszik neki. No persze a téglás építőjáték is elnyerte a tetszését, amit tőlünk kapott. (A téglákat vörös színű gipszből lehet kiönteni egy sablon segítségével, aztán indulhat az építkezés...)
A héten nagyon pangás van odabent, szinte mindenki szabadságon van már, aki teheti. Amennyire csak tudok, biciklivel járok be, a hőmérséklettel nincs gond, csak az esővel. Tegnap például olyan sötét volt délelőtt, mintha október lenne, és ma délutánra is esőt mondanak...
A bejegyzés végére még egy érdekesség, ez a gyönyörű Ikarus Lux a közeli autóbuszállomás mellett áll egy ideje, egy öreg Volvo busz társaságában... Ez a busz itt Észtországban a '60-as '70-es években nagyon népszerű járgány volt, az emberek nem tudtak hova lenni akkortájt, hogy milyen kényelmes volt az orosz buszok után... Gyönyörű szépen fel van újítva, öröm ránézni... Sajnos csak a telefonommal tudtam róla képeket készíteni, remélem azért élvezhetők...
Még egy dolog eszembe jutott... Tegnap történt ez is, amikor a DVD-t megvettük a könyvesboltban. Láttam egy olyan kirakót, hogy alig bírtam megemelni. Ez a világ jelenleg legnagyobb puzzle-ja, 24000 darab van benne, zacskónként 6000 darabos kvantumokban, irdatlan nagy dobozban. Ha egyszer valaki végre kirakja, 428x157 centis kép lesz, mindenféle falra nem is fér fel... Az időigényessége mellett azonban az ára is kissé riasztó, ebben a magyar boltban például majdnem 60000 forintot kérnek érte...
Jó lenne egyszer kirakni, az alábbi képek egyikén az a belga hölgy látható, aki először kirakta. Saját bevallása szerint 28 nap és 20 óra szükségeltett hozzá (tiszta idő természetesen...) De volt olyan csapat is, ahol jópáran fogtak hozzá...










Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése