A mai naptól ünnepélyesen bejelentem, hogy semmilyen formában nem írom le többet, hogy "itt van a tavasz", meg hogy "vége van a télnek", ezek a fogalmak, illetve kijelentések itt Észtországban teljesen értelmüket vesztik. Kezdem megérteni Bernadotte svéd király feleségét (maga a "király" is megérne egy misét, Bonaparte egyik tábornoka volt, akit a lelkes svéd királykeresőknek egy párizsi kocsmában ajánlottak be királynak s a karjára akkor immáron már tizenvalahány éve a forradalom híres jelmondata volt tetoválva, hogy aszongya "halál a királyokra", vagy ilyesmi...) Desirét, aki Svédországra azt mondta, hogy arrafelé két évszak létezik csupán: a tél és a "nyári tél"...
Hogy miért írom mindezeket? Meg se száradtak szinte a bitek a tegnapi posztban, s este az ablakon kinézve azt láttuk, hogy megint esik a hó, reggelre meg ez a kép fogadott:
Szerencsére nagyjából pluszban vagyunk, így ennek a nyavalyának nem sok sansza van megmaradni, de én már semmin sem lepődnék meg. Nóri persze nem örült túlzottan a fejleményeknek... Leoval beszélgettünk reggel befelé jövet, az ő kislánya (fiatalabb Nórinál) egyenesen sírva fakadt a látványtól, pedig ő észt...
No mindegy, várjuk a jó időt, csütörtökön már 10 fok is lehet (árnyékban!)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése