Abból a szempontból azért a dolog rendhagyó volt ezúttal, hogy még egy tortát is kaptam idebent kedden, ez valószínűleg a kerek évfordulónak szólt... De előbb inkább a hétvégéről, s az otthoni "ünneplésről". Szombaton vendégeink voltak, Lublinban megismert barátaink. A nagyobbik kislány nevével most már bajban vagyok, egész eddig én azt hittem, hogy Anna-Liis-nek hívják, de most Netti szerint a szülők (H)Anna-Liisa-t mondtak, meg kell kérdenem még egyszer... A kislányt viszont Mirjam-nak hívják, s most meg tudtam nézni magamnak jobban. Bámulatos a kiscsaj: mindent megeszik, még a rozsdás szöget is, s hozzá úgy morog evés közben, mint egy párduckölyök... Sajnos fotók nincsenek.
A nagyok nem nagyon tudták a játékaikban partnernek tekinteni, de láthatólag őt ez nem nagyon zavarta, járt-kelt a nappaliban, mindenhol talált magának valami érdekeset. Öt óra után mentek el, így a szombati nap "elúszott" Nettiéknek, akartak másnapra kicsit készülni (vasárnap volt a születésnapom). Szombat reggel is csináltak valamit, mert finom illatra ébredtem, s így volt ez vasárnap is. Nem is mehettem le a konyha környékére, mikor felébredtem, de aztán 10 óra után azért engedélyt kaptam...:) Nóri készített nekem finom szendvicset reggelire:
Ebéd után derült ki, hogy mivel foglalatoskodtak: készítettek egy Sacher tortát, s mellé még "Sacher vonatokat" is. Ezek vonatformájú sütik voltak, hasonlóan elkészítve, mint maga a Sacher torta:
A baloldali tálcán lévő sütik még nincsenek megcsokizva és megtöltve, ezeket hétfő este gyártottuk készre, és kedden a kollégák felfalták. Na de visszatérve a vasárnapra. Kaptam Nóritól egy szép rajzolt köszöntőt (matrica is van rajta...), és körbetekert nekem egy ceruzát is:
Tán mondanom se kell, ez tetszett a legjobban. (Kaptam egy Rubik kockás kulcstartót is (igazi kocka, lehet tekergetni) meg egy nagy 1000 darabos kirakót is, asszem ez várni fog tavaszig, most kevés a fény hozzá...)
Aznap nem akartam semmit sem dolgozni, még sütit gyártani se, így a benti bulit keddre terveztem. Szinte mindenki ott volt (Gary sajnos beteg volt, a német törzsfőnök meg külföldön. Mondjuk az utóbbi egyáltalán nem hiányzott...) Kaptak egy tejfölös sütit babpiskótából, a vonatokat, no meg egy rakás pogácsát. Tavalyhoz mérten sokkal többen megkóstolták a barackpálinkát, az egyik legjobb reakció az egyik észt kollégától érkezett, nagyon ízlett neki. Nyerfordítás: "Nem igaz mán, hogy milyen jó dolgok vannak a világban bakker. Itt van ez a barackpálinka, azt se tudjuk itt, hogy van ilyen, aztán isszuk ezt a szar ízetlen vodkát." Hát nem akartam mondani neki, hogy egyetértek, dehát ez van. Egy gond volt csak, hogy akik meg akarták kóstolni, azok persze mind koccintani akartak velem, s persze nem szinkronban találták ezt ki. Így a vége felé magamnak már igencsak jelképesen kellett töltenem, hogy utána még dolgozni is tudjak...
Ezt a tortát kaptam a cégtől, a felirat az egyik titkárnőnk fejéből pattant ki:
Tán nem olvasható, inkább ideírom: "Happy birthday Tamás! Thank you for making the wheels spin in Training and Doctrine!" Nem vagyok benne biztos, hogy ez így marha angolos (a lényeg a szándék...), de kb. ezt jelenti: Boldog születésnapot Tamás! Köszönjük, hogy mozgásba hozod a kerekeket a Training and Doctrine részlegen! (Ott dolgozom...) Minden évben van standard ajándék (azt kapja mindenki), ebben az évben névjegykártyatartó a sláger, a híradó zászlóalj parancsnoka pedig (övék a laktanya, ahol vagyunk) az alábbi lapot küldte, mellékelve egy tollat is.
Ócseny kedvesek mondhatni. Nekem leginkább maga a torta ötlete tetszett, ez egyáltalán nem szokványos errefelé, nagyritkán az észtek közül szokott valaki kapni egy tortát a többiektől, a külföldről érkezettek szinte soha.
Hát körülbelül így történt ez... Egyébként a 30-tól eleddig eltelt 10 év úgy ment el, mintha nem is lett volna. Visszatekintve olyan gyorsnak tűnik, hogy az már kicsit ijesztő. Félek, hogy az 50-ig lévő 10 év még gyorsabb lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése