A törlesztés megkezdése... (Nóri 8 éves lett...)

Ma már 80 %-os legalább vagyok, így érzek némi erőt, hogy gördítsek valamit azon a szekéren, amin a felgyűlt adósságokat tárolom. Nóri már szinte teljesen jól van (néha még köhög egyet-egyet), nálam is már "csak" a köhögés maradt meg. A rossz hír az, hogy Nettinél úgy látszik most kezdődik komolyabbra fordulni...

A hétvégét így aztán otthon töltöttük gyógyulással, tegnap már én is nagyjából fent tudtam lenni, kevés időt töltöttem az ágyban. A téli napokon nem tudtunk részt venni nyilván, most hallottam a többiektől, hogy gyönyörű idejük volt, napsütéssel. Csak hát dermesztő hideg volt, itt Tallinnban is. Minden reggel -15 alatti hőmérsékletre ébredtünk, ma reggel -17,7 volt.

A suliban a nőnapon kívül más nagy újság nem történt a múlt héten, ha csak a matek dolgozat nem. A felmérők továbbra sem erősségei Nórinak, a következő biztosan jobb lesz. A legérdekesebb esemény természetesen a szülinapi buli volt a múlt hétről. Keddre szerveztük, még Németországból lefoglaltam a Juku játszóházban a helyet, Netti legyártotta a meghívókat, Nóri pedig meghívta az egész osztályt. Múlt hétvégén sütiket gyártottunk, Netti hétfőn is, kedd délelőtt meg pizzákat meg még sok minden mást. Kedden Nórit elhoztam a suliból délután, megpróbáltuk megírni a házikat, aztán Nettivel a buli előtt találkoztunk annál a boltnál, ahol a tortát átvettük. Aznap én már nagyon éreztem, hogy gond lesz, csak arra koncentráltam, hogy éljük túl a napot....

Szinte mindenki el tudott jönni az osztályból (páran később hoztak ajándékcsomagot a suliba...), s azt hiszem jól érezték magukat. Szerencsére a szülők között jópáran beszélnek angolul is, nagyon barátságosak is, így én is tudtam párukkal szót váltani. Különösen a lett kislány (Bettija, remélem jól írtam a nevét) apukájával, Markkal, aki egész komoly fotóscuccal rendelkezik, s sokkal jobb képeket csinált nyilván, mint én:

Megjött a tavalyi óvodástárs is...

Vass Nóra rövid hajjal... (szignifikánsan emelte a helyszínen lévő magyar  anyanyelvűek táborát...)

Az összes többi képe megnézhető a galériában, amit megosztott velünk. Persze azért mi is csináltunk néhányat (Netti videózott is), de ez nem ugyanaz a szint. A fényképezőgépünkkel amúgy is baj van. Minden képen ott éktelenkedik két fekete folt, egyre nagyobbak. Az objektívet megtakarítottam ezerszer, kívülről semmi kosz nincs. Ami azt jelenti, hogy ezek a koszfoltok sajna belül vannak, s akkor nem tudom mit lehetne velük kezdeni, kéne kerítenem egy Panasonic szervízt. Bár garancia úgysincs már rá egy nap se... A mi képeinkről is van galéria, az itt van. A legtanulságosabb tán az, amit itt utoljára betettem, azon látszik, hogy mekkora kupaccal értünk haza...

Kaja nem fogyott annyi, mint gondoltuk, a pizza meg a sütik fele megmaradt, egy részét elküldtünk Csabával és Nórával így legalább Anikó is ehetett belőle (betegen nyomta az ágyat otthon). Nórinak félúton a varrásnál elszakadt a ruhája, pont akkor, amikor a tortára került volna a sor (annak is megmaradt egy nagy darabja...). Utánunk már zárták a játszóházat, s a személyzet elég türelmetlen volt. Nem tudom miért mondjuk, mi tartottuk magunkat az időhöz... Hát ennyit mára, hamarosan újra jelentkezem...