A szünet

Hát akkor folyt. köv., ahogy ígérve volt... A keddi napot játékkal töltöttük nagyrészt, szerdán pedig bementünk a városba, mert március 15. alkalmából egy koncertet szerveztek az opera télikertjébe. Magyarországról jött egy operaénekes és egy zongorista, elsősorban komolyabb hangvételű műveket adtak elő (Kodály, Bartók, Kacsóh Pongrác, Erkel, stb.), így voltak némi kétségeim, hogy Nóri hogy fog a dologhoz viszonyulni. Időnként nagyokat sóhajtozott, de hősiesen kibírta a majdnem másfél órát különösebb panaszkodás nélkül. Majdnem mindenki ott volt a helyi magyar közösségből, s még új arcokkal is sikerült találkozni...

Csabáék is ott voltak, s megbeszéltük, hogy ha sikerül Nóri zongoraóráját valahova elmozgatni, akkor szívesen látnánk Nórát másnap nálunk délután egy kis játékra. Szerencsére mindent sikerült úgy szervezni, hogy össze is jöjjön, s másnap jöttek is. Csaba szerint Nóra mindent megeszik, hát az ebédnél nem ez derült ki, kész szerencse, hogy vacsorára pizzát azért evett... Délután elmentünk szánkózni is, tán azt élvezték a legjobban. Nóri a nap végére eléggé elfáradt, akkor már folyton az volt a baja, hogy sose azt játszák, amit ő szeretne...

A szánkózás végére kissé elpilledtek...

A pénteki nap szintén játékkal telt, este pedig Nóri egy darabig nézte velem a magyar-román meccset. A végére majdnem agyvérzést kaptam, de nem voltam vele egyedül: mikor a románok a 94. percben belőtték az egyenlítő gólt, Tóni sörrel és a fejhallgatóval ült a gép mellett, miközben a család aludt. Elgondolkodott, hogy most melyiket vágja földhöz, a végén a fejhallgató bánta a dolgot, bár csak a kanapén landolt...

Vasárnap ők jöttek hozzánk vendégségbe, s mivel ők autóval jöttek és GPS-el, nem is tévedtek el.:) Ezzel nagyjából vége is lett a szünetnek, s elkezdődött ez a hét. Szerencsére rövid, ma csak egy óráig dolgozunk, a holnapi nap pedig már szabad. Tegnap tojásfestésen voltunk a Magyar Intézetben, erről lesznek majd képek, de még nem töltöttem le a gépről...