No de vissza a múlt hétre. Említettem a tojásfestést múlthéten a Magyar Intézetben, s ígértem képeket is:
Még egy húsvéthoz kapcsolódó dolog volt a hét derekán, amit elfelejtettem megemlíteni. Egyik nap Nóri hazaállított egy 40 centi méretű tojás alakú farostlemezzel, hogy ezt másnapra ki kéne díszíteni. Osztályonként készült egy, Netti felvállalta, hogy megcsinálja az 1. C-nek. Reggel ötig dolgozott rajta:
A péntek (Nagypéntek) itt munkaszüneti nap, mint már írtam többször, s szerencsére a csütörtökünk is rövid volt, mert idebent áramszünet volt. Csütörtök este és pénteken kicsit kontárkodtam a konyhában... A csütörtökiről fénykép is van:
Úgy hívják, hogy sünkenyér, de nem sikerült olyan jól, mint a netes recept alapján vártam. Be kell vagdosni a kenyeret egy-két (inkább másfél) centis kockás mintában, s a résekbe kell dugdosni mindenféle jó zsíros dolgot, hogy a kenyér majd minél szaftosabb legyen (sajt, vaj, bacon szalonna, egyebek). Arra kell vigyázni, hogy jó mélyen be legyen vágva, de az aljáig ne vágjunk le. Ha jól meg van töltve (több kell bele, mint gondolnánk...), meg lehet még szórni lesózott újhagymával és sajttal is, aztán alufóliában mehet a sütőbe vagy 30 percre. Utána fólia nélkül meg kell pirongatni a tetejét, és kész...
Másnap meg sóskiflit sütöttem a lencseleves mellé, amiben az volt az extraság, hogy két vékonyra nyújtott tésztalap közé vajat kellett kenni sóval és reszelt sajttal, s az összetapasztott körlapokból kellett cikkelyeket vágni, ezekből lettek a kiflik. Megkenni tojással, rá a sajt, köménymag, aztán mehet a sütőbe...Irtó finom, de fogyókúrásnak nem mondanám, a tésztájában még plusz zsír is van. Sajna erről fotó nincs...
A szombattal már egyre közelebb kerültünk a húsvéthoz, délelőtt Nóri a nyuszinak készített egy kis ajándékot, de aztán lefekvéskor úgy döntött, hogy mégse lenne jó, ha a nyuszi elvinné, írt neki levelet, hogy a dísz marad, a pirostojást viheti:
Ugye milyen édes ez a kiscsibe? Teljesen egyedül alkotta meg Nóri ilyenre. Vacsorára ismét csülköt főztünk (normális sonkát itt nem lehet kapni), s Netti készített kalácstésztát is. Mindenki font valamit, Netti koszorút, mi ketten Nórival két kis kalácsot:
Mint a képek mutatják, festettünk ipari mennyiségű tojást is, tán majd szépen elfogynak, a csülöknek már annyi... Vasárnap reggel aztán megjött a nyuszi, de Nóri hiába írtam meg neki, hogy mutassa meg magát, s hiába tárazta be a szobába készenlétbe a fényképezőgépet, nem sikerült neki lefotózni... Alig bírt elaludni, s ránk is mérges volt, hogy miért nem fekszünk már le, szegény nyuszika így nem tud jönni...
Délre meghívásunk volt Zoráékhoz, s ott töltöttük a délután nagy részét is. Két napja már vöröslencse levest ettünk, s ott is az volt az ebéd.:) Na jó, a recept kicsit más volt... Zora és Nóri most is jól érezték magukat, s Zora magához mérten egész sokat beszélt is.
Még a poszt elején írtam, hogy a suliban is bolondos nap van ma, néhány képem már van is róla (az ofő készítette telefonnal), majd a mieink közül is közzéteszem a jobbakat. Nórit alig lehet megismerni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése