A csütörtöki napon a jéghoki meccs mellett Nóri számára volt még egy érdekesség, elvitték őket egy könyvbemutatóra, ahol egy észt írónő beszélt a nemrég megjelent könyvéről, ami gyerekeknek készült, s most már orosz nyelven is olvasható. Nóri persze meg akarta venni, s egész biztos, hogy el is fogja olvasni...
Az eseményről van még egy rakás kép itt. Azt hiszem tán elfelejtettem említeni, hogy Nóri milyen lelkes olvasó lett (ha mégis írtam volna róla, akkor sebaj, ismétlés a tudás legközelebbi nőnemi felmenője ugye...). Még a tavaszi szünet előtt teljesen egyedül beiratkozott az iskola könyvtárába, s azóta falja a könyveket oroszul. Őszintén szólva elég nehezen veszem rá, hogy olvasson magyarul, de tegnaptól sikerült: most a Mosó Masa mosodájából olvas nekem rövid esti meséket esténként... Ez volt az első könyv, amit elolvasott, Netti az egészet benyalatta a szkennerrel:
Csütörtök este volt ugye a hokimeccs... Mikor odaértünk a jégcsarnokhoz, odabent már volt néhány magyar szurkoló, később kiderült, hogy családtagok voltak. A lelátón végül nagyjából 15-20 magyar volt az orosz tömegben (észt szót csak a bejáratnál hallottam...), s a szülők és a csapat támogatói nagyon megörültek nekünk. Miután telefonnal lefotóztak minket (Erik és Laci is jött), megkérdezték, hogy megengedjük-e a fotó posztolását a Facebook-ra. Jellemző volt Erik válasza (tipikusan az ő humora): "Meg. Sőt: kérjük."
Az észt csapatban kb. annyi észt játszott, mint román a románban, gyakorlatilag orosz fiatalokból verbuválódott. A nézőtérről se jött észt biztatás, csak azt lehetett hallani, hogy "Sajvuk!", de természetesen teljesen elnyomtuk őket hangerővel, különösen Nóri:
 |
| Itt már kissé fáradtan a második szünetben |
Mint látszik, Nóri nagyon népszerű volt a családtagok körében: kapott kölcsön sapkát, zászlót, kereplőt, s nem is volt hálátlan: üvöltött végig, "mint a fába szorult féreg". Az ő tevékeny szurkolásának is köszönhetően a meccsen kidomborodott a második harmadra a két csapat közötti tudáskülönbség, akkor a fiúk gyakorlatilag elintézték a meccset. A rengeteg kiállítással tarkított küzdelemből (voltak durva dolgok is, az egyik "észt" srác el is törte a kezét...) így aztán mi jöttünk ki jobban, a vége 9:3 lett. Így mivel a románok előttünk betliztek az angolok ellen teljesen váratlanul, a magyar csapat előnye 4 pont lett a riválisok előtt az utolsó meccsre, s a magyar-román meccsnek szombatra már nem maradt tétje: a srácok megnyerték ezt a VB-t.
 |
| A fiúk fogadják a gratulációt |
Péntek este elmentünk Gabiékkal sörözni hirtelen ötlet hatására, erről majd a sörös blogban írok majd részletesebben később. Laciék hamar hazamentek, mert szegény Zora a játék hevében odahaza bezúzta a fejét a szekrény sarkába. Négy öltéssel varrták össze, de szerencsére semmi komolyabb baja nem lett, a seb hátul van a hajában, tán nem látszik majd később.
Szombaton jöttek a vendégek, Christian, Anita, s a két gyerek: Julia és Ariana. A két lány ég és föld: Julia már negyedikbe jár, komoly lány, Christian szerint ha leültetik valahova, akkor addig ott ül, míg új instrukciót nem kap, elfoglalja magát. Ariana ellenben olyan mint Nóri, szélvészként söpör végig a házon, s ami a kezébe kerül, az potenciális veszélyben van, apja szerint az acélt is képes eltörni.:)
Ebből adódóan Nóri inkább vele töltötte az időt, bár az egyetlen képen, amit csináltam, Ariana épp nem látszik:
Jól elmúlattuk az időt, s ettek is rendesen, nem kellett őket ebédnél nagyon noszogatni. Hoztak vagy négyféle süteményt, még most is van belőle... Nem is rohantak haza, nagyjából fél nyolc körül mehettek el. A vasárnapot aztán pihenéssel töltöttük, extra dolog csak a hóesés volt, amiről már megemlékeztem.
Végezetül egy kis zene, hogy ha már ennyit olvastatok, egy kis relax is legyen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése