Kakaóscsiga és focikupa (meg sok minden más is...)

Megint van egy kis időm írni. Hát ez eddig tartott, míg ezt a mondatot leírtam...

Most pár órával később van, újabb kísérlet.:) A múlt hét gyorsan elment, volt elég program. Volt vendégünk Magyarországról is (kolléga...), így például a kedd délutánt (inkább estét) együtt töltöttük az óvárost bebarangolva. Hétfő délután se értem haza normális időben (erről Rodrigo gondoskodott), s szerdán se, akkor a már szokásosnak tekinthető ping-pong miatt. Netti és Nóri aznap elmentek a Kumuba, mert 1 eurós nap volt:

Tán ismerős a híd...

Az alábbi képet Netti aznap reggel fotózta szintén, a három macsek pont a mi kerítésünkön adott egymásnak randevút, s amint látszik, azért még hó is akad:

Csütörtök estére meghívtam Ferit hozzánk, így a péntek hamar eljött. Pénteken kiflit sütöttem (szombat este is), szombat délelőtt pedig kakaóscsigát, szintén a múltkor belinkelt csapat receptjei alapján. Melegen ajánlom ezt a módszert, az eredmény simán veri a bolti készítményeket, bár a Blundell tészta miatt kissé időigényes:

S hogy milyen lett az eredmény? Íme:

Vasárnapra érdekes programunk volt... Aznap rendezték a jótékony célú kispályás focibajnokságot a Tallinnban található nagykövetségek részére, s a mieink is beneveztek. tíz csapat indult, a mieink rendesen belehúztak, egy csoportba kerültünk Oroszországgal, Franciaországgal, Törökországgal és Grúziával. Az első meccsen a törökök ikszeltek a franciákkal (a franciák 3 másodperccel a vége előtt lőttek gólt), majd az oroszok kíméletlenül legázolták a grúzokat.

A mieink első meccse a franciák ellen volt, akiket nagyon simán vertünk el 3:1-re, biztató kezdet. Az oroszok ezt követően folytatták menetelésüket, s leverték a bizonytalan törököket is, majd a grúzok is ugyanezt tették velük. Mi a második meccset az éledező grúzok ellen játszottuk. Az első pár percben Tónit két kézzel lefogták, nem tudta átvenni a labdát, ebből indítva szerezték meg a vezetést. Nem volt jó biznisz, Tóni nagyon berágott, s egymaga 3 gólt vágott nekik (az előző meccsen is lőtt kettőt...), így két meccs után 6 ponttal álltunk az élen, versenyben az oroszokkal. Páholyban érezhettük magunkat, már csak a franciák voltak matematikailag esélyesek, de ahhoz az kellett, hogy mi a soron következő meccseinket mind elbukjuk, ők pedig leverjék az oroszokat és a grúzokat is.

Sajnos nem jól kezdtek alakulni a dolgok, mert hiába vezettünk az oroszok ellen sokáig Tóni újabb remekbe szabott szabadrúgásával, egy perc alatt kettőt vágtak, s megfordították a meccset, s arra már nem volt válasz. A francia kapus káprázatosan védett ezt követően, s a franciák megverték a grúzokat, az első feladatot tehát teljesítették. A csoportmeccsek utolsó körében ők az oroszokat kapták, s őszintén szólva el nem bírtam képzelni, hogy akár pontot is szerezzenek, az oroszok sokkal jobbak voltak. Egy dologgal nem számoltam...

Az oroszok velünk már játszottak, s realizálhatták, hogy erősek vagyunk, valószínűleg semmi kedvük nem lett volna még egyszer megütközni velünk a legjobb négy között. Hogy lehetett ezt elkerülni? Ha kikapnak a franciáktól, s várják, hogy mi lesz velünk a törökök ellen, hátha kikapunk valami csoda folytán... Így aztán nem is erőltették a meccset a 9 pontjukkal, a franciák könnyedén megszerezték a vezetést. A második francia gól azonban kissé bosszanthatta őket, mert feltüzelve támadták végig az utolsó négy percet, de már csak egy gólt szereztek, kikaptak.

A mieink így úgy léptek pályára, hogy nem kaphattak ki. (Döntetlen esetén 7-7 pontunk lett volna, de mi vertük a franciákat, így mi mentünk volna tovább.) A meccs úgy indult, mint egy rémálom, rémisztő béna góllal a törökök találtak be, de szerencsére Tóninak volt válasza ismét. Pár perc nyugodt játék után a törökök újra találtak egy gólt a semmiből, s Tóni csak a legvégén tudott egyenlíteni (addigra a műsorközlő bár be is mondta, hogy az oroszok hátán a franciák mennek a négybe...). Még szerencse, hogy Tóni másképp gondolta, 2:2 lett, s mi jutottunk tovább. Tóni akkor már hét gólnál járt...

A fehér mez nekünk nem hozott szerencsét (az oroszok meze is piros volt...)

A másik csoportban Örményország, Észtország, Lettország, Nagy-Britannia és Dánia vitézkedett. Az utolsó kör előtt meglepetésre az észtek vezették a csoportot 7 ponttal, mögöttük a lettek álltak 3-al (3 döntetlen...), a briteknek 5 pontja volt (minden meccset lejátszva), az örményeknek szintén, a dánok neve mellett pedig 0 volt. A dánok játszottak először a lettekkel, akik ha nem is simán, de leverték őket, így 6 pontjuk lett. Az örmény-észt meccs tehát sorsdöntő volt. Ha az észtek győznek, ők és a lettek mennek tovább, minden más eredmény esetén az észtek és az örmények. Az örmények nagyon agresszíven játszottak, semleges nézőként rossz volt nézni a sok durvaságot. Szerencsére az észtek nagyon simán leverték őket, s megnyerték a csoportot.

Így aztán az elődöntőben nekünk velük kellett játszani, az oroszoknak pedig a lettekkel. Ez utóbbit játszották először, s azon a meccsen jócskán kidomborodtak a régiós ellentétek, a felek rendesen aprították egymást, de a letteknek nem volt sok esélye, az oroszok simán győztek. Az észt meccstől kicsit tartottam, profiknak tűntek. Meg is szerezték a vezetést, amit Tóni nulla szögből egalizált (kötény is volt), a mai napig nem értem, hogy ment be. Utána meg jött Laci, s akkora gólt lőtt, mint a ház (az első és egyetlen gólja volt), s erre az észtek már nem tudtak lépni, mi mentünk a döntőbe.

Ott aztán újra összekerültünk az oroszokkal, s arra gondoltam, hogy ez oroszok tán elbízzák magukat, hogy az első körből már győztesen jöttek ki ellenünk. De nem így történt, teljesen koncentráltan jöttek ki, s percek alatt szétziláltak bennünket. Gyakorlatilag ami kapura ment, az gól is lett. Még a meccs fele se ment el, már 4:0 volt oda. Onnan már nem volt visszaút, csak a szépítő gólban reménykedhettünk, de sajnos nem jött össze.

Csaba érmével

Összességében azonban szenzációsan játszottak a fiúk, Tóni a gólkirályi címet is megnyerte a 8 góljával. Nóri az idő nagyobbik részét a gyerekekkel töltötte, a vége felé már a mieink meccseit sem nagyon nézték. Ott voltak Zoráék is, Tóni gyerkőcei is, így volt társaság... Jó későn lett hát vége, majdnem fél nyolc volt, amikor elindultunk haza.

Még bevásároltunk a közeli boltban (visszaváltottunk egy teljes csomagtartónyi üres üveget...), s mikor onnan kijöttünk, még mindig sütött a nap. A hétvégére a hó nagy része elolvadt, csak a szokásos foltok tartják magukat az árnyékban. Így a kert kétharmadában a zöldszemetet is sikerült összeguberálni a hétvége alatt. A hóvirág továbbra sem nyílt ki, de legalább a tulipánok már kibújtak a földből.

További képek a focikupáról (a "főszurkolókról" is) itt.

Még egy érdekes sztori befejezésül. Mivel mondhatni rendszeresen tudok járni ping-pongozni, úgy gondoltam veszek magamnak egy ütőt. Nem nagyon látok a sportboltokban (csak aranyáron), gondoltam rendelek a neten. Találtam is egy egész olcsó webshopot, s rendeltem egy ütőt, ki is fizettem. Délután jött egy email Narvából (ott van a cég), hogy az az ütő nincs, de van másik, ami háromszor annyiba kerül, jó-e nekem ez azért az árért, amit már kifizettem (nem kell ráfizetni)? Naná, azóta alig várom, hogy megjöjjön...