Oberammergau #3 - Az első hétvégéig...

A szerdai nap után jött két nap ismét még szombatig, ezek már előrevetítették a következő hetet... Koránt sem voltak olyan izgalmasak, mint a hétfő vagy a kedd, s akkor már biztos lehettem benne, hogy a következő hét mennyire más lesz, ugyanis pénteken bemutatták a következő hét előadóit is, akkor még csak virtuálisan.

A csütörtökre tervezett közös vacsora eltolódott hétfőre, mert a fent említett előadók csak hétvégén érkeztek meg. Csütörtökön jó sokáig bent voltunk, de legalább az idő javulni látszott, s hó legalább nem esett... Aznap este nem volt erőm menni sehova este, némi péksüteményt vacsoráztam csak, s Nettiékkel beszélgettem. Rodrigo  persze nem feledkezett el rólam, küldött néhány szívhez szóló levelet...

A pénteki nap megint rövidebb volt, s azt terveztem, hogy felmegyek a Lamberg nevű hegyre felvonóval, ha kitisztul az ég. Ez a hegy ott van a suli mellett, szóval sokat nem kellett volna hozzá gyalogolni. Sajnos a felhők másképp gondolták a programot, s nem távoztak a völgyből, nemhogy a hegyek tetejéről. Utazgatni nem volt kedvem (másnapra tervbe volt véve München, vasárnapra meg Garmisch), úgyhogy bánatomban elmentem abba a sörfőzdébe, amit még Murnau-ban felfedeztem a prospektusban.

Még azon is gondolkodtam, hogy eszem valamit ebédre, mielőtt egy kiadósabb sétát tennék, de a konyhát csak estére izzították be, így kénytelen voltam beérni egy sörrel. Mondtam a pincérnek, hogy estére visszajövök, de asztalt nem foglaltam (ezzel majdnem hibát követtem el...). Elsőre a kellerbier-t kóstoltam meg, ugyancsak ízletes nedű volt:

 

Azt terveztem, hogy elsétálok azért a felvonó irányába, hátha történik valami csoda, s valaki kifújja a völgyből a fellegeket... De persze nem történt.... Előtte azért benéztem a templomba, mert az éppen nyitva volt. Odabent van egy érintőképernyős turistatájékoztató, egy darabig nyomogattam, de a "rövid" tájékoztató is még csak a XIX. század elejénél járt öt perc után, így feladtam. Azért persze néhány képet csináltam, mert impozáns a belső elrendezés...

 

Még több fénykép van a bejegyzés végén lévő linken. Innen elsétáltam tehát a Lamberg irányába, s közben felderítettem az uszodát (mert az is van arrafelé). Sajnos fürdőnadrágot nem hoztam magammal. Találtam egy jó kis turistautat, ami úgy nézett ki, hogy északról kerüli meg a falut, s a táblák szerint Unterammergau volt a másik vége, de némely kereszteződésben láttam különböző hegyek neveit is. A neve egyébként mókás volt, a jelek szerint vénemberek számára lett kialakítva:

No persze nekem némileg meggyűlt az emelkedőkkel a bajom, pedig rendesen le volt takarítva az út, látszottak a kis hókotró nyomai a hóban. Amíg sétáltam, újra elkezdett esni egyébként a hó, de érdekes módon néha a nap is kisütött. Mindenesetre nagyon szép képeket sikerült kattintani...

 

 

 

Pár kilométer megtétele után úgy döntöttem, hogy mégsem megyek el egészen Unterammergaauig, leereszkedtem szépen a völgybe, s újra a falu felé vettem az irányt. Az "óvárosnál" lyukadtam ki újra, s szerencsére kellőképpen elment az idő, mehettem vacsorázni. Addigra már a Maximilian jócskán megtelt, s az üres asztalokon mindenütt ott virított a foglalt tábla. Kezdtem kétségbe esni, de aztán előjött a pult mögül a pincér, akivel korábban összefutottam, s mutatott nekem egy helyet, ahova leülhettem.

 

 

 

 

A mellettem lévő asztalánál hoch-deutschot beszélő német nyugdíjas társaság múlatta az időt, egész sokat értettem belőle, amit beszéltek. Kértem ezúttal egy barna sört, no meg egy "borsos csülköt", kíváncsian vártam, milyen lesz... Végül kihoztak megint egy egész csülköt, ezúttal meg volt főzve, majd borsos panírban ki volt sütve. Természetesen jött hozzá köret is (külön), a német nyugdíjasok meg röhögve tették a megjegyzéseket, hogy ezt vajon hogy fogom megenni...

 

 

 

Tán mondanom se kell, hogy a végére kissé elfáradtam, akkor érkezett meg Francois barátom a feleségével, Garmisch-ban töltötték a délutánt. Elhűlve nézték, hogy mivel bírkózom, ők csak egy könnyű vacsorára tértek be. De hát ők nem is taposták annyit a havat, mint én...

 

Másnap készültem Münchenbe, de az majd a következő történet lesz... További képek ezekről a napokról ebben az albumban vannak.