Gondolkodtam, hogy mit kezdjek a hirtelen felszabadult délutánommal (órák nem voltak), végül úgy döntöttem, hogy elvonatozom Murnau-ba. A neten megnéztem, hogy mennyibe kerül a jegyár, de érdekes módon az automata az állomáson a dupláját akarta elkérni tőlem. Pénztár nincs, így amikor a vonat befutott, megkérdeztem a mozdonyvezetőt (épp kihajolt), hogy vehetek-e jegyet a vonaton. Azt mondta, hogy nem, de mivel az a nap a vasútnak is kihívást jelentett (semmi nem járt szinte menetrend szerint), azt mondta, szálljak fel nyugodtan, senkit nem fog érdekelni ma, hogy van-e jegyem...
Ha már a vonatjegy szóba került: Bajorország igen csak élen jár a vonatos turizmus támogatásában. Ha valaki esetleg azt venné a fejébe, hogy a müncheni régiót vonattal járja be, annak csak tudom tanácsolni, hogy erről a tervétől el ne tántorodjon. Ugyanis létezik egy olyan jegy, amit úgy hívnak, hogy "Bayern ticket", amivel Bajorország összes vasúthálózata másnap reggel reggelig korlátlanul használható, s ha ez nem volna elég, a jegy érvényes a tömegközlekedésre is, beleértve Münchent is. Mindezért összesen 22 eurót kell fizetni, ami szerintem igen csak baráti. Nem mellékesen a jegyet öt főig ki lehet egészíteni személyenként 5 euróért, ennél jobbat egy család számára szerintem nem is nagyon lehet kitalálni...
Szóval felszállhattam a vonatra ingyen, s valóban, Murnau-ig egyetlen kalauzt sem láttam. Murnau egy kicsit nagyobb település, mint Oberammergau, de szépségben nem vetekszik vele. Van neki két vasútmegállója is, én a korábbinál szálltam le, mert a Google térképe szerint ez volt közelebb a városközponthoz és a kastélymúzeumhoz. Ez utóbbira nem nagyon volt időm rákeresni, de úgy sejtettem, hogy egy kastélyt nem oly könnyű eltéveszteni...
A barangolás első negyedórájában hamar rátaláltam a "főutcára", ami nagyjából 300-400 méter hosszú, s a látnivalók 90%-a ide koncentrálódik: templom, városháza, stb.
 |
| A városháza |
Mint az első képen is látszik, Murnauban is tisztességes mennyiségű hó esett le előző nap, de mire odaértem, már elállt a havazás. De most ismerkedjünk egy cseppet a várossal. A teljes neve egyébként nem Murnau, hanem Murnau am Staffelsee (hasonlóan Frankfurt am Main-hoz...), de végül is ez részletkérdés. Ebből a névből tán nem meglepő, hogy a város közvetlen a Staffelsee nevű tó partján fekszik, körülbelül 70 km-re Münchentől, déli irányban.
1150-ben alapították, s egyike Németország legrégebbi "vásárvárosainak", ezt a jogot 1350-ben kapták meg, s tartják a vásárokat a mai napig. Sok említésre méltó nem történt a világnak ebben a szegletében az elmúlt századok során, tán két dolgot érdemes felemlegetni. 1835-ben a városban akkora tűzvész pusztított, hogy gyakorlatilag újjá kellett építeni az egészet. A másik dolog a náci uralomhoz kapcsolódik, a II. világháború alatt koncentrációs tábor volt a város közelében, ahol lengyel katonatiszteket tartottak fogva.
Mivel a várost az iparosodás nagyjából elkerülte, sokan jártak (járnak) ide pihenni a jó levegő miatt, s közlekedési szempontból ez könnyen meg is valósítható (van autópálya csatlakozás, s a város lokális vasúti csomópont is). A városnak van némi magyar vonatkozása is, Ödön von Horváth itt töltötte életének jelentős részét, s itt írta néhány jelentősebb művét is (németül publikált).
A kastélymúzeum megtalálása nem volt oly egyszerű, mint elképzeltem, a vasútállomástól egy darabig voltak tájékoztató táblák, de aztán ezek lassan elmaradtak. Végül a főutcával párhuzamosan hirtelen ott álltam mellette. Valahogy azt képzeltem, hogy egy nagy park közepén ott fog állni egy impozáns barokk vagy reneszánsz kastély, de a nagy túrót.
Egy szűk utcába be van ékelve egy viszonylag nagy telek, amelynek a közepén áll a "kastély", de nevezzük inkább épületnek, mert a háromszintes tömbnek semmilyen kastély jellege nincs:
Parkról szó nincs, s ha nincs egy tábla az utcán a benti múzeumról, meg sem találom. Odabent vannak állandó és időszakos kiállítások. Az állandó kiállítások Murnau régmúltjának régészeti vonatkozásait (köcsögdarabok, lószerszámok, rozsdás és kevésbé rozsdás használati tárgyak...) taglalják nagyrészt, valamint van egy nagyobb kiállítás a környékbeli festők munkásságából (nagyjából fele részben Murnau a téma). Emellett vannak időszakos kiállítások (külön jegyért) leginkább művészeti vonalon, a tetőtér pedig Ödön von Horváth életének van szentelve. (Leginkább fotók és kéziratok.)
Ahhoz képest, hogy mennyire nem nyújt sokat a fent leírt egyveleg, egész sok látogató volt odabent... Amikor a múzeumból kijöttem, s még egy fél órát róttam a város utcáit, realizálnom kellett, hogy tulajdonképpen mindent láttam itt, amit itt látni érdemes. A helyzetet pont akkor sikerült felismernem, amikor a város egyetlen magán sörfőzdéje előtt ácsorogtam. A körülmények ilyetén szerencsés alakulása nem lehetett véletlen, gyorsan döntésre jutottam, s bementem.
Éhes nem voltam kifejezetten (ettem szendvicset ebédre a vonaton), de egy sör már jól jött volna a többórás mászkálás után. Hatalmas hodály van odabent (meg lehet nézni a sörfőző eszközöket is), de vezetett túra sajnos csak előzetes bejelentkezéssel van csoportoknak. A csaposnéni baltával törte az angolt, így a sörökről sajnos sokat nem sikerült megtudnom, de megkóstoltam kettőt is.
Úgy hívják a főzdét egyébként, hogy Griesbräu, részletesebben majd a sörös blogban foglalkozom velük hamarosan. Hogy betértem ide, feltétlenül hasznos volt: találtam egy prospektust a pénztár mellett, ami a német privát főzdéket mutatta be, s ebből kellett megtudnom, hogy Oberammergau-ban, pont abban az utcában ahol lakom (a hotellel szemben), szintén van egy privát serfőzde...
Azért két perecet elropogtattam a sörökhöz. Érdekes mód itt a kaja félig meddig önkiszolgáló rendszerben működik, oda kell állni egy pult mellé, s kiválasztani, amit kérünk:
Ezek a csülkök és a sonkák, persze van más is... Amíg a perecre vártam, a családi vállalkozás fiatal tagja kenyértésztát dagasztott, amit helyben sütöttek ki:
Szépen elüldögéltem itt, olvasgattam a bőséges prospektuskínálatot a főzdéről s a környékről, közben pedig megerősítést nyert: valóban nincs mást nézni Murnauban. Így aztán öt óra felé el is indultam a vasútállomás felé (közben láttam egy magyar fogorvos tábláját...). Addigra a sör már kissé hatott, s az állomásra elérve realizálnom kellett, hogy a németek a mellékhelyiségek szintjén jócskán előtte járnak a MÁV-nak ( s nem csak ebben...)
Oberammegau-ba visszaérve már rendesen vacsoraidő volt, így elzarándokoltam az Arnika hotel éttermébe, amit még vasárnap derítettem fel. Nagy tábla hirdeti előtte, hogy minden szerda "Schnitzel day", amikor csak különféle schnitzeleket készítenek, úgy gondoltam ezt nem hagyhatom ki. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz egy igazi borjúszelet, hát megérte kipróbálni:
Erről is majd lesz szó részletesen természetesen a sörös blogban... Hát ez volt Murnau, folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése