Hát akkor öt perc szünet ebben az őrült hétfőben... Pénteken voltunk végül edzésen, bár az a pali, akivel levélben értekeztem, nem volt ott. Egy nő tartott az edzést, kb. húsz különböző korú gyereknek, nem irigyeltem... Nóri volt a "legkezdőbb" természetesen, de voltak néhányan a korosztályából még, akiknek viszont már volt némi tapasztalata... Neki még nem volt ütője, kapott egyet az edzőtől, ami eléggé le volt harcolva.
Az első percek bemelegítő futkározással teltek a csarnokban, ami nem volt agyonfűtve, még jó, hogy Nórinak volt meleg felsője. Nóri a futás harmadik körében már vízért jött, kifárasztotta, hogy ő futott elől... Az edzéshez nagyjából 10-12 asztalt állítottak fel, profi cucc volt valamennyi. A gyerekek egy része versenyre készült, némelyek totál kezdők voltak, az edzőnéninek így sorra kellett járnia mindet, egyedül nem is nagyon volt elég rá. Nórinak azt tanácsolta, hogy próbálja meg pötyögtetni a labdát az ütőn, no meg próbálja helyes tartással átütni a labdát az asztal túloldalára. Két asztal egyéni gyakorlásra volt beállítva, ezeknél háló védte a másik oldalt. Nagyjából 15-20 percenként Nórihoz is eljutott, akkor egyénileg vele foglalkozott pár percig, amiből Nórinak az a rész nem jött be, amikor megfogta a kezét és próbálta instruálni a helyes tartásra.
Nóri kb. az edzés fele után elfáradt, de inkább mentálisan, mint fizikailag. Körbenézve a teremben ez nem volt egyedi eset, némelyek például azzal szórakoztak, hogy az ütőjüket mementóként tollszárra állítva rátették az asztalra, s próbálták labdával az ellenfélét megdobni. Mondhatom értelmes múlatása az időnek... Szóval az edzés vége felé már neki se nagyon volt türelme, pár perceket ott töltött mellettünk a padnál, úgy kellett noszogatni, hogy menjen vissza...
Edzés után azt mondta, hogy összességében tetszett neki, s tegnap újra rákérdeztem (kicsit vártam, hogy ülepedjen...), azt mondja járni akar. A májust befizetjük, aztán meglátjuk, hogyan fogja bírni... Kicsit azért vannak kétségeim, mert a ping-pong tipikusan olyan sport, ahol az első pár hétben folyamatosan koncentrálva gyakorolni kell, kitartás nélkül nem lehet arra az alapszintre eljutni, ahonnan már élvezet kezd lenni a játék. Nóriban meg az effajta kitartás azért néha hiányzik... De meglátjuk, ha sikerül, sok képességét tudja majd vele jól fejleszteni, abban biztos vagyok.
A hétvégét otthon töltöttük. Szombaton Nórival elmentünk biciklivel halért, aznap azért nem volt valami meleg. Megpucoltuk együtt, aztán ment a sóba, vasárnap halászlét főztünk belőle. Szombaton összeszedtem a maradék zöldszemetet a kertben, s csináltam újra kakaós csigát (ezúttal több kakaóval, a lányok szerint nem lett olyan jó, de azért ütemesen fogy...). Tegnap halászlét főztünk (csak pontyból), s délutánra olyan napsütés lett, hogy pólóban tudtunk röplabdázni, idén még ilyen nem fordult elő.
Most is 10 fok van, kezd jobb lenni az idő. Szerda (május 1.) itt is szünnap, aznapra van meghívásunk olasz kollégám családjától (grill parti), remélem az idő kegyes lesz hozzánk.
Végül rátérve a bejegyzés címének második felére. Reggel, mikor átfutottam a híreket, találkoztam ezzel a cikkel, amiben egyik kedvenc sportolóm, Csollány Szilveszter ad interjút. Jelenleg Izlandon edzősködik, a miértek kiderülnek az interjúból, érdemes elolvasni. Az elmúlt két évben számos emberrel találkoztam, aki ilyen-olyan okokból elhagyta Magyarországot, s az okok között sok a hasonlóság. Az interjú végén Csollány összegzése nagyon találó, teljesen együtt érzek vele. Akinek nincs ideje az egészet elolvasni, íme:
„Amúgy tényleg jól vagyok. Várom a tavaszt, ami Izlandon nem létező fogalom, hogy menjünk kirándulni, felfedezni a vidéket. Nincs semmi bajom. Reggel felkelek, elmegyek dolgozni, nevelem a gyerekeimet. Csak idegeskedni nem kell semmin. Nem leszek gazdag ember sohasem. De nem is erre vágyom. Hanem a nyugodt, biztonságos életre. Számomra mindez bőven elég. Én most itt találtam meg a nyugalmamat. De nekem sem Izland, sem Amerika, sem más ország soha nem lesz a hazám. Az mindörökre Magyarország marad.”
Azt hiszem ez 10 pont, legalábbis nálam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése