Hosszú szünet után egy kis személyi kultusz:)

Majdnem két hét után újra néhány sor, de mivel másfél hét munka kiesett, tényleg csak kétperces szösszenet, néhány képpel (folyt. köv. holnap). Otthon voltam majdnem két hétig, ebből három nap azért munka volt (12-14), részt kellett vennem egy webes konferencián, amit az óceán túlfelén rendeztek, s hogy-hogy nem, nem az EET időzónában. Így aztán nem mentem be, kilenc és délután kettő között a benti dolgokat nyüstöltem, kettőtől meg este tizenegyig a konferenciát figyeltem. Kipihent nem lettem tőle, viszont fáradt igen, szerencsére a péntek (15) már szabad volt.

Akkor bementem én is a suliba (akkor már csak örömködés volt, tanítás nem), de erről majd holnap. Utána jött Nórinak a tavaszi szünet, így nekem is volt egy kis fellélegzés, naná, hogy én is otthon maradtam. Az otthonlétet csak egy program zavarta meg múlt pénteken, erről szól a poszt. Amíg Germániában okosodtam, lemaradtam a központ hivatalos "fotózásáról" (valaki nagyon képzett ember idebent kitalálta, hogy mindenkiről műtermi minőségű fotókat kell készíteni...). Mivel utoljára ilyenen akkor vettem részt tán, mikor telefonnal kezemben pózoltam az óvodában, így vagyok oly bátor, hogy megosztom azt a pár képet itt, amit a mester rólam elkövetett, akit nem izgat, nyugodtan lapozzon tovább...:)

Maga a fotózás egyébként érdekes helyen történt... Egy profi fotósnak nagy műterem kell, s az ilyen helyiségek a belvárosban (különösen az óvárosban) eléggé drágák. Így aztán a fickó Tallinn egyik lepusztultabb gyárnegyedében bérel helységet, ahová délután öt után semmi pénzért nem mennék. Az épület maga egy szovjet időkben működő gyár lehetett, kívülről simán megérett a bontásra. Odabent a folyosókon fűtés nincs (csak az irodákban), s a neonlámpás korridorok sokkal inkább egy szigorított börtönre emlékeztetnek, mint üzleti tevékenységet rejtő képződményekre.

Na de a lényeg, aztán irány a munka újra: