Utazási kiállítás, Tallinnba érkezik a Nijmegen Company, Titanic kiállítás, Mimóék látogatása, kibújik az első hóvirág, tengerészeti múzeum újra, s végül a TV-torony...

Gyaníthatóan ez lesz majd a leghosszabb című blogbejegyzés az eddigi praxisomban, de hát minden rekordnak meg kell dőlnie egyszer... Szóval legelőször is vissza kell mennünk időben az előző hétvégére. Tán említettem, hogy tervbe volt véve az utazási kiállítás, vasárnap el is mentünk. Volt egy külön szoba, illetve terem a gyerekprogramok részére, itt Nóri szinte ki is próbált mindent:

Nórinak különösen az íjászat ment jól (kb. 10 méterről kellett lőni a fél méteres körre), bár nem ez volt már az első próbálkozása ugye. Az egyik nyíl elég közel csapott be a legbelső körhöz, mint látszik. A vásár után kicsit kinéztünk a tengerpartra, ahol sok minden jég már nincs, közvetlen a parton is töredeznek már a jégtáblák:

A kertben a hó döntő része már a múlt hétvégén elolvadt, de az alsó képen még nagyobb a változás, az tegnap készült:

Múlt hét vasárnap...

Egy héttel később (tegnap)

A múlt hét elég sűrű volt, de aztán péntekre szerencsére kissé nyugalmasabb lett. Az új osztrák kolléga gondoskodik róla, hogy a maradék néhány hajszálam is megőszüljön: nála lassabb felfogású emberrel még életemben nem találkoztam, a litván kolléga komoly vetélytárra lelt benne, pedig nem gondoltam volna, hogy azt a szintet akár közelíteni is lehet...

A péntek, mint mondtam nyugalmas volt, pláne azért, mert már délben otthagytam a céget. A hétfő itt nemzeti ünnep (függetlenség...), így a pénteki naptól kezdve megkezdődtek az állami ünnepségek. Ennek keretében Észtországban először tiszteletét tette a brit Nijmegen Company (2nd Battalion Grenadier Guards), akik normál esetben nem hagyják el a szigetországot, és rendszerint vörös ruhában szoktak feszíteni. Ezúttal szürke egyenruhában léptek fel, sajnos Nóriék már csak a legvégére értek oda a suliból:

Zászlók minden mennyiségben...

A végén lehetett velük fotózkodni is, még több kép az eseményről itt.





Ezt követően elmentünk ebédelni a Hell huntba, ahol manapság elég érdekes "művészeti" alkotások jelentek meg a falakon. Ezek még a moderáltabbak, úgy látszik totál kifogyott otthon a festőnél a készlet, s csak a zöldből volt rengeteg...:

Még jó, hogy nem hangos és szagos kép ebéd közben...

Ebéd után valóra váltottuk régi tervünket: megnéztük a Titanic kiállítást a tengerészeti múzeumban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes mértékben beváltotta a reményeimet, de csalódásról sem tudok beszámolni. A közelmúltban egyre több tárgyat hoztak (hoznak) fel a 4000 méteres mélységből, a kiállítás is ezek köré a tárgyak köré szerveződik. Sok tabló szól egyes emberek (családok) sorsáról, ezekhez nem mindegyikhez volt türelmünk (főleg Nórinak nem).

Rekonstruálták a hajó néhány részlettét (Nórinak ezek tetszettek a legjobban), és egész lehengerlő az építésről szóló rész is az elején, sok összehasonlítással. Szerintem érdemes volt megnézni...

Harmadosztály...

Persze ha már ott voltunk, nem csak a Titanic kiállítást néztük meg, végigjártuk a múzeum érdekesebb attrakcióit is, amiket már ismertünk korábbról:

Kemény dolog a Morse ábécé...

Teljesen sötét lett, mire kikeveredtünk onnan... Amikor megvettük a jegyet, kaptunk ajándékba három jegyet a óvárosban lévő tengerészti múzeumba is, amit három hónapig lehet felhasználni, s vasárnap el is mentünk oda (de ne szaladjunk ennyire előre...). Sok kép még a kiállításról és a múezumról (vasárnapról is), itt.

Szombat reggel korán keltünk (Netti hatkor), mert két kis vendég érkezett hozzánk hatra, Mirjam és Hanna-Liisa. Kristi és Tóni ugyanis elmentek Helsinki-be bevásárolni új bútorokat az IKEA-ból. Béreltek egy teherautót, és azzal mentek át, állítólag anyagilag ez még így is megéri.Nagyon jól elvoltak nálunk, nem keresték szerencsére a szüleiket, Mimóval még sétálni is elmentünk egy kicsit...

Délben pizzát sütöttünk, s amint látszik, mindenki boldogan segített.



Kristi és Tóni este értek vissza, elég fáradtan. Hát aznap minket se kellett nagyon altatni. Még több kép a gyerekekről itt.

A hosszú hétvégére egyébként mi azt terveztük, hogy elmegyünk valahova, de későn ébredtünk, már nem nagyon lehetett sehova sem szállást foglalni. Úgyhogy végül abban maradtunk, hogy esetleg beiktatunk valamilyen egynapos kirándulást, de végül csak Tallinnon belül mozogtunk.

Vasárnap például felhasználtuk a bónusz jegyet, amit pénteken kaptunk, és elmentünk a tengerészeti múzeumba, mert ott volt egy időszakos kiállítás is. Két őrült észt pár éve kitalálta, hogy tesznek egy túrát a sarkkörön túl, végül 1600 km-t kavarogtak a jégen, róluk szól a kiállítás. A cipőt le kellett venni a kiállítás előtt, fehér műanyagon mozogtunk bent, mintha jégen közlekednénk. Nóri a sátrukba is bebújt:

Kimásztunk a tetőre is (a Kövér Margit (Margó)) nevű bástyában van a múzeum, ami régen börtön volt, s a legvékonyabb fala is öt (!) méter vastag...), ahol még kabát nélkül sem kellett megfagyni. Jelzem még mindig február van, s hogy mennyire szokatlan ez a tél, ezt az is jelzi, hogy vasárnap ezt fedeztük fel Nórival a ház mögött:

Csak összehasonlítás képpen: a brutális 2010-2011-es télen az első hóvirág április 10-én (!) jelent meg! Úgyhogy bízom az eredményes folytatásban és a meleg tavaszban. Mondjuk erre a hétre még lehetne másképp, ugyanis, most lesz péntektől a "téli" napok rendezvény, hó meg egy gramm sincs. Otepää-ba fogunk menni, s a hírek szerint 1,6 km hó van erdőben, de a pálya mérete minden nappal zsugorodik. Nagyon nem lehet rajta csodálkozni, most is +2 fok van odakint és süt a nap.

De térjünk vissza a vasárnapra. A tengerészti múzeum után azon tanakodtunk, hogy menjünk-e még tovább a gyerekmúzeumba, ahol nemrég már voltunk. Nóri előbb ebédelni szeretett volna, így elmentünk az F. Hoone-ba, ami nincs messze onnan, de Nórinak nem nagyon jött be ezúttal amit kapott. A kacsa viszont elég impozáns volt, s az is egész jó volt, ami nekem jutott:

Csirkebelsőség krumplipürével és ecetes uborkával, a tetején sajt

Ebéd után elnéztünk azért a gyerekmúzeumhoz, de az ünnepre való tekintettel korábban zártak aznap, úgyhogy esélyünk sem lett volna megnézni. Tettünk hát egy sétát a városban, s végül kikötöttünk egy cukrászdánál, amit már korábban kipróbáltunk, de akkor nem nagyon jött be nekünk. Most viszont annál inkább, például ez a csokitorta irtó finom volt:

Ez az "óriáskerék mozgott is ám a kirakatban...

Sétáltunk az óvárosban (nem volt vészesen hideg), s Nóri odabújt szinte minden bábuhoz, amit a szuvenír árusok kipakoltak az utcára. No meg láttunk egy óriási matrjoska babát is, ha jól számoltam 24 (!) figurából állt:

Este a fiúkkal (Laci és Balázs ezúttal...) elmentünk néhány sört meginni, majdnem egy óra volt, mire hazakeveredtem... Másnap délután elmentünk megnézni a TV-tornyot (egyszer már jártam ott 2011-ben, de akkor zárva volt, Nóri és Netti időközben aztán voltak ott Nóri osztályával).

Jól sikerült a felújítás, kimondottan lehet élvezni a tornyot, s szerencsére sokan sem voltak ezúttal. Nem tudom minek tudható be, de aznap az éves jegyet annyiért adták, amennyiért egyszer lehet bemenni. Mi egy kombinált családi jegyet vettünk végül, el tudunk majd vele menni a botanikus kertbe később...

Nóri alatt a mélység...

Már lefelé jövünk...

Ez a mozi nézőtere...

Azt is meg lehet tudni odabent, hogy a világ legmagasabb TV tornya Japánban van, s dupla ekkora, mint ez itt Tallinnban (több, mint 600 méter magas...). Van 3D mozi is, ahol egy tíz perces beteg humorú filmet lehet megnézni. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan, de ha nem kell rá sokat várni, azért ugorjatok be rá, ha erre jártok.

Hát nagyjából ennyi történt velünk az elmúlt hétben... Ez a hét rövid (tegnap nem dolgoztam), pénteken pedig indulunk a téli napokra.