2014. május 7., Tallinn - Brüsszel - Hoegaarden - Brüsszel
Valószínűleg ez volt az utolsó hivatalos utam a központtól, s mostantól kezdve a magam részéről a prioritást áthelyeztem az otthoni dolgok intézésére, ha van szabad percem, igyekszem azzal foglalkozni... De térjünk vissza erre az útra. Nincs túl sok értelmes járat innen Brüsszel irányába, így kénytelen voltam újfent a hajnali géppel menni, holott jobb lett volna később.
De minden rosszban van valami jó, így végre eljuthattam Hoegaarden-be, ahova már régóta vágytam. Hogy miért pont oda? Mert ott készítik az egyik kedvenc belga sörömet, csupán csak azért...:) Magáért a "városért" teljesen értelmetlen odamenni, mert nagyjából három utca az egész, amiért komolyabb helyeken még településnév-táblát sem gyártanak....:) Szóval 9 körül már Brüsszelben voltam, ahol szokás szerint szakadt az eső (májusban általában).
A szállást nem sikerült sajnos elfoglalni, így a cuccok nagy részét a szállodában hagytam, és elindultam valami reggeli után nézni, mielőtt vonatra szálltam volna. Sétáltam is egy kicsit, s séta közben érdekes módon elmentem azok mellett a helyek mellett is, ahol már rengetegszer jártam, pedig nem volt teljesen szándékolt:
 |
| A Hotel Bedford, hajh de sokszor voltam itt... |
 |
| Rögtön mellette a L'Aca, isteni csapolt Grimbergen van ott... |
 |
| Őt nem kell bemutatni... |
 |
| A Le Fiacre, este ide be is tértem... |
 |
| .... no és persze a Grand Place |
Vettem néhány sajtot is, majd egy szendviccsel felvértezve elindultam a központi pályaudvara (egyszerűen fantasztikus egy friss bagettből készült szendvics, ezt a ropogósságot még sehol sem tapasztaltam másutt...). Érdekes mód egyetlen jegyautomata sem működött, így összeszedtem francia tudásom maradékát, és úgy vettem tikettet.
A Tienen felé tartó vonat persze késett, s nagyon nem is reklámozták a peron mellett a kijelzőkön, hogy jó helyen állok vagy sem. De azért megoldottam, és nagyjából 40 perc után Tienenben voltam, ahonnan busz vitt tovább. Tienen-en áthaladva konstatáltam, hogy ide sem nagyon érdemes az életben visszajönnöm, még tán a főtéren lévő templom a legszebb épület:
 |
| .... hónaljból fotózva... |
A Hoegaarden főzdéről a sörös blogban kiválóan lehet tájékozódni, így nem is rabolom senki idejét, aki érdeklődik, majd rákattan a linkre. Itt most csak annyit jegyeznék meg, hogy nagy szerencséje a városnak, hogy még itt áll a főzde, mert a 2000-es évek közepén a többségi tulajdonos InBev vállalat igen csak be akarta zárni. A dolog azon bukott csak meg, hogy a speciális élesztőgombák, amiket a sörgyártásnál alkalmaznak, csak ebben a régióban maradtak valahogy életben, az új helyszínen pedig valahogy elpusztultak...
 |
| A sörgyár kívülről... |
Mivel nem szeretek csak úgy vaktában órákat utazgatni, igyekeztem lefixálni a látogatás részleteit előre, nehogy lyukra fussak. Írtam hát egy levelet a cégnek jó előre, akik szépen válaszoltak is, hogy menjek nyugodtan, nyitva van a múzeum is, meg lehet nézni a gyárat is. Ehhez képest, amikor odaértem, kissé meglepetésként ért, hogy sem ez, sem az nincs nyitva. Egy étterembe kell bemenni, s ott adnak felvilágosítást az ott dolgozók, s ők csak pislogtak, hogy mit akarok. Kiderült, hogy a múzeum hónapok óta zárva, a vezetett túrák pedig szintén revízió alatt vannak, s fogalmuk nincs róla, hogy mikor indulnak újra (tán pár hónap múlva).
Na akkor meg rajtam volt a pislogás sora, hogy mi a vakondpép is van? Elmondtam a srácnak az előzményeket, hogy kaptam egy szép emailt a cégétől, hogy jöjjek nyugodtan, mert éppen csak topless lányok nem fognak várni a teljes portfólióval a tálcán. Erre széttárta a kezét, hogy arról ő nem nagyon tehet, hogy miket válaszolnak egyesek az emailekre, de én itt nem tudok megnézni semmit, az biztos...
El is ment a kedvem, elbúcsúztam és kimentem, de ott meg elkezdett szakadni az eső, de veszettül. A buszmegállók nem voltak fedettek (megnéztem előre...), a következő busz egy óra múlva jött (naná, hogy azt is megnéztem...), mit volt hát mit tenni, visszamentem és sörbe fojtottam bánatomat. Egész pontosan ebbe, ami miatt az egész bezárási hajcihő elindult 2005-ben (ennek a gyártását akarták legelébb áthelyezni):
 |
| Itt még nem esett, de azért hideg lett volna kint leülni... |
No de az eső nem csak a levélírói vénát ápolgatta bennem, hanem az éhséget is kihozta, így végigtekintettem az étlapon, ami még Brüsszelhez mérten is kissé drágának tűnt, így maradt a croque monseieur, illetve annak egy sajátos értelmezése, amivel azért bőven jól lehetett lakni, és klasszissal jobb volt, mint legutóbb Mons-ban:
 |
| Minden friss, még a spárga is... |
A "városban", mint mondtam, nincs túl sok látnivaló, ha csak az nem, hogy az egyik kertben konkrétan tehenek legeltek:
Visszatérve Brüsszelbe ott épp sütött a nap, s a Grand Place-on nem tudtam úgy átmenni, hogy ne készítsek pár képet:
A szállodai szobát végre el lehetett foglalni, de mivel a jó kis fekete cipőmben mászkáltam (öltönyben mentem, hogy ne kelljen másnap a nagy bőrönddel szenvednem a NATO központban), a lábam teljesen kikészült addigra, valahogy a jobb térdem mostanság nem az igazi. De kénytelen lesz megjavulni, mert én biciklizni és futni is akarok, mivel itt a jó idő, s ráadásul minél többet...
Meg volt beszélve egy régi jó kollégával, hogy megiszunk egy-két sört, ha már épp arra jártam, de ő még nem volt sehol, így kénytelen voltam megenni egy goffrit, majd leülni egy kicsit lábpihentetésnek a La Fiacre nevű helyen, amiről a poszt elején már volt egy kép...
Peti nagyjából fél óra múlva futott be, addigra én már ennek a Charles Quint-nek a végén jártam, mert azért gyorsan inni ezt sem nagyon lehet. A kolléga úr azt javasolta, hogy menjünk át először egy olyan helyre, ahol még nem jártam, mert ott meg lehet kóstolni Belgium (sőt, a világ...) legjobb sörét, a Westvleteren trappista sört. A helyet úgy hívják, hogy Au Bon Vieux Temps, s a linken mind a helyről, mind pedig a sörről lehet
 |
| A világ "legjobb" söre... |
Vacsorázni egy török étterembe mentünk végül, ahol fürjet ettem, egész jó volt, tán kicsit inasabb volt, mint egy csirke...
Visszafelé is sétáltam, s a viszonylagos hideg ellenére rengetegen voltak az utcákon. A Petite Sablon térnél már elég nehezen haladtam felfelé, és bíztam benne, hogy reggelre majd rendbe jön a térdem (általában úgy szokott lenni), de ezúttal ez nem jött össze...
 |
| A Petite Sablon parkja |
2014. május 8., Brüsszel - Tallinn
Másnap taxival mentem a NATO központba, mert úgy szakadt az eső, hogy rossz volt nézni. Már régen jártam arra, így meglepetésként ért, hogy a beléptetéshez új épület van. Általában simán bejut az ember, ha a papírmunka a négy-öt szükséges lépcsőn megfelelően végighalad az utazás előtt, de ezúttal valahol a security ügyintézés elakadt, s a papír nem került le a kapuhoz, hogy én jogosult vagyok belépni. 40 perc telefonálgatás után aztán ez rendeződött, és bemehettem.
Odabent már semmi különösebb változást nem láttam, még az ebédnél is visszaköszöntek a négy évvel ezelőtti választási lehetőségek...:) Maga az értekezlet délután négyig tartott, így volt egy kis időm szusszanni utána, mielőtt kimentem volna a reptérre. Onnan szerencsére a reptér nincs messze, csak két buszmegálló, de érdekes módon a jegy háromszorosa a normál jegynek...
A reptéren még megittam egy sört, amíg a beszállításra várakoztunk, s vettem egy hét decis újdonságot is. A csávó váltig próbált rábeszélni, hogy igyak meg két sört, akkor ez az üveg ajándék lesz. Hiába magyaráztam neki, hogy nekem az sok, meg különben is: árban ugyanott vagyok így is, úgyis. Nem értette...
Hazafelé szintén az Estonian Air géppel jöttem, de mivel nagyjából 50 percet késtünk már az indulásnál, kárpótlásul adtak kaját, nem is akármilyet (náluk csak business class lakhat jól...):
A késés miatt aztán jóval éjfél után értem csak haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése