Évforduló

Tegnap volt a központ hatodik születésnapi bulija, s emlékeim szerint ez sikerült eddig a legjobban. Először is azzal kezdődött, hogy kibuszoztunk a tengerészeti múzeum kikötőjéhez, és csónakba szálltunk. Végre nem esett az eső és sütött a nap, de a szél mondjuk fújt. A kormánynál ülő mesterek bőszen osztogatták a vízhatlan kezeslábsasokat, de olyan ormótlannak tűntek, én nem nagyon akartam felvenni...

A kikötő védett öblén kívül méteres hullámok voltak, s a fickók nem kímélték a gépeket: ha hinni lehet a műszereknek (a vezető mellett ültem), 56 km/h-s sebességgel siklottunk a vízen, szóval rendesen dobáltak minket a habok, s kezdtem bánni, hogy elfelejtettem reggel a kesztyűt. Ugyanis kapaszkodni kellett, zsebre így nem vághattam. A hullámok időnként átcsaptak a peremen, de a nadrágom nem nagyon bírt vizes lenni, mert a brutális ellenszél pár másodpercen belül meg is szárította. A vezető néha tett egy-két őrületes fordulót, csak a vicc kedvéért, néhány előtt maga elé morogva megjegyezte (csak én hallottam), hogy "na ehhez vajh mit szólnak majd...", aztán már rántotta is a kormányt...

Rodrigo még indulás előtt..

Kb. 20 perc önfeledt sikítozás után a hátunk megett (a lányok sikítoztak mögöttem minden ilyen hasonló manőver után...), megérkeztünk a Villa Mary nevű puccos helyre, ahol már persze vártak minket. Az észt gasztronómia nem a szívem csücske, így kíváncsian vártam, hogy mit bírnak alkotni. Először kaptunk egy kb két kanálnyi marhahúsleves ízű valamit, amit a csészéből kellett kiinni. (Garyvel először azt hittük, hogy azért hozták, hogy az ujjunkat mossuk meg benne, annyira előkelőnek tűnt a hely...:)) Rá húsz percre jött egy kb 30 grammnyi zöldségből álló saláta, ami a szervírozott borral egyetemben csak növelte az étvágyunkat....

Utána kicsit lézengtünk kint, és az igazgató meg átadta az ilyenkor szokásos elismeréseket...

Ilyet még nem láttam, "robot" nyírja a füvet...

Ott ültünk lent...

A főfogástól sem mentünk a falnak, köret nem volt, de adtak hozzá viszont muffint (!), amit meg lehetett kenni cukros vajkrémmel, ami meg volt szórva csokireszelékkel...

Állítólag a szakács Oslo-ban egy Michelen csillagos étteremben dolgozott, hát lelke rajta. Végül is azt nem lehet mondani, hogy bárminek is rossz íze lett volna, de hogy jól nem laktunk, az bizonyos. S ezen az sem sokat lendített, amikor egy óra múlva megkaptuk a folyékony hidrogénes (?) show keretében tálalt desszertünket...

Két dolog volt még érdekes aznap, illetve három... Szerveztek nekünk játékokat is, kivételesen nem voltak túl erőltettek, s mindenki jól szórakozott:

Itt a katapultot is nekünk kellett megépíteni, s kipróbálhattuk "élőben" az Angry Birds nevű játékot, s ezt kellett volna ugye lerombolni:

A desszert előtti szünetben Kirke is kitalált valamit: minden részlegvezetőnek adott egy figurát, aminek a fejében fűmagok vannak, nálunk is lehet kapni ilyen vackokat évek óta. Öntözni kell, s a figurának egy idő után "fűhaja" nő, irtó poénos valami... Szóval minden részleg kapott egyet, s most az a feladat, hogy egy hónapig nevelgetni kell, aztán megmérjük utána, kinek a haja lett a leghosszabb... Pihent ötlet, mondhatom.

Gary-nél mindenesetre bejött, rögtön elkezdte olvasni a mellékelt instrukciókat, ahol első pontként az állt, hogy áztassuk a fejet vízbe, így ő sokat nem habozott, és belevágta az előttünk álló vizeskancsóba, bár páran jelezték, hogy abból azért ők még ittak volna...

Mellettünk üld Debrah, aki most már egy másik részleget erősít, s ezt látva ő sem késlekedett, belepottyantotta az övéket is... Amikor éppen nem figyelt oda, a barna kis fejecske valahogy kikerült a kancsóból (én se láttam, hogy tűnt el, de senki más sem), és ugyanakkor Gary is eltűnt az asztaltól. Debrah-nak nem tűnt fel a hiány, csak egy idő után, amikor már Gary is újra ott ült. Amikor persze észrevette, szóvá tette, Gary meg adta az ártatlant, s odaadta ezt a papírt Debrah-nak, hogy nézze meg, ezt találta a kancsó mellett:

"A fűfejetek biztonságos helyen van. Ha még valaha élve akarjátok viszontlátni, akkor szállítsatok 4,5, 6 sört a 222-es irodába." A válasz: "ELLOPTÁTOK! Adjátok vissza a fűfejet! Megtalállak és megöllek!"

Az alul lévő válasz persze már Debrah-tól ered... Szóval Gary szépen elcsente, s most éppen azt tervezi, hogy a következő pár hétben még miféle csínyekkel tudná magánál tartani, azon kívül, hogy közben folyamatosan emelve a tétet kér minél több sört váltságdíjként...:) Picit mintha még mindig gyerekes lenne közelítve az ötven felé...:)

A buli végén még eregettünk kínai lámpásokat is az égbe (bár ez itt is tilos, de egyedi engedélyünk volt rá...)

S az Eurovízió hatása ide is elért, szerintem mindenki kitalálja, hogy kit is akartak a kollégák megidézni itt:

A buli után a városban még megnéztük a Sevilla-Benfica Európa-kupa döntő második felét, kíváncsiak voltunk, hogy a portugálok megtörik-e végre Guttmann Béla átkát, de ezúttal sem sikerült, az elmúlt 52 évben a nyolcadik döntőjüket bukták el. Sebaj, már csak 48-at kell kibírniuk...Érdekes, hogy erről a sztoriról egyik "déli" kolléga se hallott, pedig aztán marha nagy fociszakértők, s Portugália is közelebb van hozzájuk...

Tegnap óta ez a téma bent nálunk, s így aztán még érdekesebb és szórakoztatóbb, ami hazafelé esett meg velem. Késő volt már, és csak taxival tudtam hazamenni. Találtam is közel egy taxist, aki épp lerakta a telefont, csak fél percet kellett várnom rá. Kihallottam az észt beszédből a Benfica szót, és elég bosszúsan tette le a mobilt. Megegyeztünk a fuvarban, beszálltam, ő meg elnézést kért, hogy várnom kellett, de kíváncsi volt a meccs végére, mert nem látta.

Kiderült, hogy elég bosszús, mert x ezer éve Benfica drukker, gyerekkora óta, de megint elbukták a döntőt, ilyen nincs. Kérdezte tőlem, hogy ismerem-e a Guttmann átkot, hallottam-e már erről az anyaszomorító magyar edzőről (ö mást jelzőt használt, némileg köze volt az emberi szaporodáshoz is, az anya előtag stimmelt). Hát alig bírtam visszatartani a röhögést, ilyen nincs, gondoltam magamban... Mondom neki, érintőlegesen ismerem a sztorit.... Hát hogy az a rohadék hibás mindenért, mi a francért kellett megátkozni az ő szeretett klubját, stb. Finoman megjegyeztem, hogy ha tán lőnek egy gólt az ezer helyzetből, akkor nem lett volna 0:0 és nincsenek tizenegyesek, erre csak legyintett. Meg ha esetleg a klubvezetés nem olyan zsugori 1962-ben, és megadják Guttmannak a kért prémiumot, akkor is másképp alakul minden... No ezt nem kellett volna, a "zsugori" jelző nem jött be neki, szerinte inkább a zsidó (már nem is magyar...) Guttmann volt pénzsóvár... Hát ezek után mélységesen hallgattam róla, hogy magyar vagyok...:)