Grillparti, Vintage Tallinn és a Bayern fregatt

Hogy azért ne csak az adósságok törlesztése legyen... A múlt héten egyedül a brüsszeli utamat lehetne megoszthatóan kiemelni, a többi viszontagságot fedje jótékony homály. Szóval kellemes fáradtság vett mindenkin erőt péntekre, de szombaton korán keltünk, mert úgy volt, hogy Christian-én jönnek délután (végül Gary-t is elhívtam), így kellett tenni némi előkészületet. Bepácoltunk egy rakás húst, előkészítettem egy rakás szilvalekváros fánkot sütésre, Netti közben meg többféle salátát készített és takarított, épp hogy kész lett minden négyre, amikor jöttek...

Az idő überpocsék volt (most is az), így az elsődleges tervekkel szemben elkezdtem sütni a húst fél négy körül, de jól is tettem... Azt szerettem volna, hogy odakint együnk, és a fiúkkal beszélgetve pörkölődjenek a bepácolt hússzeletek, de erre esély sem volt. Nagyjából 6-8 fok lehetett, s mire megsült minden, az eső is eleredt, s locsogott egész este. Így aztán odabent múlattuk az időt, a fánk meg majdnem elfogyott (Anita azt mondta, hogy ha legközelebb csinálunk, hívjuk fel előtte, és megnézi élőben, hogy is megy ez...)

Másnap bementünk a városba, s először a Vintage Tallinn nevű vásárba mentünk el. Mielőtt még valaki lelkesen beinzertálná a 2015-ös naptárába (évente van...), időben szólok, hogy ne tegye. Egyrészt belépődíjas, másrészt kicsi, harmadrészt semmi értelmes nincs ott. Már ott gyanús lehetett volna, amikor a weboldalukon olvastam, hogy a helypénz 84 euró, értelmes módon ezt nem lehet egy nap alatt kigazdálkodni... Tíz percet ha töltöttünk bent, kidobott pénz és idő volt...

A második aznapi programpont már érdekesebb volt, megnéztük a Bayern nevű fregattot, ami épp a tallinni kikötőben vendégeskedett. A Bayern egy Brandenburg osztályú fregatt a német haditengerészet kötelékében.A Bayern az F217-es számot viseli, s egész fiatalnak számít, hisz csak 1994-ben készült el. A hossza nagyjából 138 méter, nem is nagyon sikerült róla olyan képet készíteni, hogy egyben elfért volna rajta...

Ez a kép tehát nem saját, a netről szedtem le. Nem volt egyszerű megtalálni, mert a kikötőben semmiféle infót nem lehetett látni (tábla vagy ilyesmi), hogy erre emberek, mert erre vezet az út... Sok az épület is, a kikötő hátsó részeiben lévő hajók nem is látszanak. Nem csoda hát, ha az osztrák kollégám például úgy derítette ki a tartózkodási helyét, hogy jegyet váltott az éppen a kikötő mellett lévő tivoli óriáskerekére, s fentről mindjárt kiszúrta, hogy hol horgonyozik a hajó...

Az már más kérdés, hogy simán besétált az őrzött területre, csak határozottan odaköszönt a biztonságiaknak, azok meg nem mentek utána... Amikor aztán odaért a hajóhoz, ott meg a német első tiszt nézett nagyot, mert neki azt mondták, hogy busszal jönnek majd a népek... Hozzácsapódott egy iskolás csoporthoz, akik busszal jöttek pár percre rá, úgyhogy neki egész jól sikerült a program, mert a gyerekeknek a németek mindent megmutattak (nekünk bezzeg nem, kb öt perc alatt végigsétáltunk másnap az engedélyezett útvonalon...), csak akkor volt gondban, amikor kifelé kellett menni.

A buszon egy észt katona ült, és invitálta, hogy üljön fel ő is. A kollégája meg fújt rá, hogy menjen ki, ahogy tud, ha már be tudott jutni az őrzött területre. Na ő meg tojt rájuk, aztán kisétált úgy, ahogy bejött, akkor se állította meg senki...

Ehhez képest másnap, amikor vasárnap mi arra mentünk, és megkérdeztem a biztonságiakat, hogyan jutunk el a fregatthoz, kerek-perec megtagadták a gyalogos megközelítést, és elmondták, hogy hol szálljunk fel a buszra. Sajnos nem a legjobb időpontot választottuk, mert a nagyon kedvelt litván kollégámnak is pont akkor kellett arra jönni, hogy a fene vitte volna el másfelé.

Néhány kép a hajóról:

A távolban Tallinn

Saját sörcsap...

Friss képek Netti telefonjáról:

A buszra szállva nekünk az észt ID kártyánkat is lefényképezték, nem jutottunk oda olyan könnyen, mint Christian...:) Mint írtam, a hajón csak a kijelölt útvonalon lehetett menni, amit pár perc alatt végig lehetett járni, a fent látható sörcsap már a vége felé volt. A hajó hátsó része egy helikopter leszálló pálya, ez sajnos a képeken nem látszik. Tehát nem sokat mutattak be a hajóból az urak, de azért nagyokat mosolyogtak... A kikötőből már hazamentünk, s a vasárnap maradék része már csak pihengetéssel telt...