Hát ez az út sem indult zökkenőmentesen, de miért is indult volna... A reptéren ugyanis hajnalban elkezdték agyonvizsgálgatni a hátiszákomat, és harmadjára meg is találták, amit kerestek: benne felejtettem fociedzésről a tusfürdőmet, ami épphogy meg volt csak kezdve, de így hamar a veszteséglistára került... Az út többi része Brüsszelig izgalmak nélkül telt, s érdekes volt látni újra a belga repteret, konstatálhattam, hogy nem változott semmi...
Nagyon persze nem néztünk körül, siettünk le a vonathoz, mert délután már jelenésem lett volna egy ülésen. Szerencsénkre csak fél órát kellett várnunk a vonatra (óránként mennek), addig amíg vártunk, megittunk egy kávét... Mons-ban a szállodában aztán megint történt egy érdekes eset. Gary tanácsára a Best Western Lido hotelt választottuk (megint Christian-nal együtt utaztam...), mert ez közel van a városközponthoz, és nem is bántuk meg. Szóval az érdekesség: a recepciós csajnak mondtam a nevemet, erre fél perc keresgélés után visszakérdezett, hogy mikor születtem, 1972 május? Mondom neki nem, hanem novemberben. Aha, akkor én vagyok a "másik", mondja ő....
Kiderült, hogy aznap ugyanebben a szállodában, ugyanezzel a névvel (!) egy másik Nagy Tamás is foglalt szobát. Akinek van kedve hozzá és energiája, végezhet egy számítást, hogy ennek mégis mi a valószínűsége, de az az érzésem, hogy a végeredmény konvergálni fog egész biztosan a nullához...
 |
| A hotel... |
Christian még ott maradt, így nélküle mentem vissza a szállodába, és frissen szerzett amerikai és kanadai ismerősömmel együtt mentünk el vacsorázni. Besétáltunk a főtérig, ami valóban nem volt messze, és első nekifutásra beültünk az alábbi helyre meginni egy sört:
A tulaj egy érdekes pali volt, ritka mód beszédes, s fél óra elteltével odarakott egy sakktáblát nekünk az asztalra, hogy játszunk. Vincent, az amerikai srác játszott velem egy partit, meglepően jó játékos volt, bár az elején vétett néhány durva hibát. Így aztán a figyelmem el is lankadt, és elszedte a királynőmet, amit aztán nem tudtam kiheverni...
Mire ezt a szellemi erőfeszítést is letudtuk, kellőképpen megéheztünk, s átmentünk a tér túlsó oldalára az egyik olasz jellegű étterembe, s rendeltem egy steak-et, bízva benne, hogy nem lesz nagy adag. Hát nem a frászt nem:
Tán a villa méretéből felmérhető a hús mérete, s kaptam még hozzá egy rendes adag tésztát is. Tekintve, hogy aznap nem ettem addig semmit (a gépen se), azért le tudtam küzdeni... Másnap busszal terveztük bemenni reggel fél nyolc előtt, így nem maradtam sokáig, de a többiek is eléggé fáradtnak tűntek, nekik még az időeltolódással is küzdeni kellett. Tizenegy körül már a szállodában voltam, de a zuhanyzáson kívül másra már nem is maradt nagyon energia...
2014. április 15., Mons
A reggelit übergyorsan le kellett tudnunk, mert mint írtam, korán ment a busz. Nem is vacakoltam sokat, s ezúttal Christian is pontos volt végre (nem erőssége), így nem késtük le a járatot. Kabát nélkül indultunk el (Tallinnban ilyesmit még most se lehet megkockáztatni, most konkrétan 4 fok van odakint), de azért a reggel elég csípős volt. Maga a munka aznap nem volt valami gyümölcsöző, de legalább pont időben befejeztük, így nem késtük le a buszt, ami visszahozott a városba (visszafelé is óránkért jár, naná...).
Aznap már Christiannal együtt mentünk kicsit járni-kelni, no meg vacsorázni:
A felső képen az általam rendelt étek látható, amely nem más, mint egy marhapörkölthöz hasonló valami, csak paprika nélkül, s a változatosság kedvéért sörrel elkészítve (egész konkrétan kriek típusú, meggyes lambic sörrel), ami Belgiumban azért nem meglepő. A söralátét méretéből leszűrhető, hogy ez egy brutális méretű adag volt ismét, s mivel aznap azért ebédeltem egy salátát, nem volt egyszerű legyűrnöm, csupán három sör segítségével sikerült.
Utána nyilván kellett kicsit sétálni, ennek eredménye az alsó kép, akkor már rendesen besötétedett. Mons-ban egyébként túl sok látnivaló a Grand Place-on és a főutcán kívül nincs, a többi utca tipikus '50-es és '60-as években épült blokkházakból áll, semmilyen élvezetet nem nyújt rajtuk végigmenni...
2014. április 16., Mons
Ez volt a legproduktívabb nap, mindenféle szempontból. Munkaügyileg is itt haladtunk a legtöbbet, de messze nem annyit, mint vártam volna. A délutánunk szerencsésen indult, mert a két nap alatt összehaverkodtunk egy holland sráccal, aki kocsival jött az ülésre, s szerencsére ugyanabban a hotelben lakott, így bevitt minket a városba meló után, így nem kellett buszra várni...
Én tettem egy szép nagy sétát a jó meleg időben (csak pólóban...) és vettem néhány sajtot, mielőtt Christian-nal találkoztunk volna a főtéren vacsorázni. Ki akartunk próbálni egy másik helyet, de nem sok esélyünk volt rá, mert ahova leültünk, a pincérek látványosan keresztülnéztek rajtunk, és nem akartak kiszolgálni, vagy tíz percig. Maradt hát a döntés szabadsága: otthagytuk őket a csudába, ha nem kell a pénzünk...
Visszamentünk az előző napi bevált helyre, ahol elkövettem azt a hibát, hogy olyasmit rendeltem, amire 40 percet kellett várni (szóltak előre....), így rendeltem előételt is.
Ez kérem itt a híres croque monseieur, ami álruhában (szép francia névvel) igazából egy melegszendvics, no persze mindenki másképp csinálja, és rengeteg recepttel lehet összefutni. Amíg a főfogás megérkezett, kellemesen beszélgettünk ott a "nyárestében", s megkóstoltam egy olyan sört is, amilyet még soha:
Ivott-e már valaki hajdinából készült sört? Belgáéknál ilyen is van, nekem ez volt speciel az első ilyen, de nem bántam meg, sőt. Mindenesetre kiválóan passzolt ehhez:
Hát igen, a pohár méretéből lemérhető a tál átmérője, no meg a benne lévő matéria is. Ez konkrétan egy teljes füstölt csülök, és fájdalom (gyenge vagyok már...), nem tudtam egyedül legyűrni, Christian is beszállt, és még maradt is. Régen esett annyira jól a séta, mint ez után...
2014. április 17., Mons - Brüsszel - Tallinn
Aznapra is maradt meló szépen, de erőltetve kissé sikerült befejezni, így szerencsére nem volt zűrös az indulásunk, még maradt egy időnk egy kávéra is a városban, mielőtt visszaindultunk volna vonattal Brüsszelbe. Ez a kávé oly jól nézett ki, hogy na:
Gyönyörű napsütéses idő volt, s ahogy ott ültünk végre kicsit lazítva, eszembe jutott egy délután pár évvel korábbról, amikor az egyik (sokadik immáron) brüsszeli utam alkalmával nem tudtam az ülés előtti nap szabad délutánjával mit kezdeni (addigra Brüsszelben mindent láttam már, amit érdemes...), de fáradt is voltam durván az előző hét miatt. Szóval ránéztem a térképre, s elhatároztam, hogy csak rövid programot csinálok, elvonatoztam Leuven-be, ami Brüsszeltől húsz perc. Ott sem csináltam semmi különösebbet a kis sétán kívül, s végül egy óra után letelepedtem a főtéren egy teraszon, élvezve a napsütést egy pohár sörrel.
Körülöttem sokan tették akkor ugyanezt, csak valahogy ott látszott is, hogy az emberek élvezik a nyugalmat, hogy megálltak végre pár percre, hogy nem kell rohanni sehova (otthon valahogy mindig rohanunk...). Ugyanez a nyugalom szállt most meg kis időre Mons-ban is, de aztán persze tovább kellett mozdulni, hogy elérjük a vonatot.
Szerencsére komplikáció nélkül hazaértem, s még Nóri is ébren volt, de ezt már említettem tán...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése