Elfelejtett kultúrális esemény...

Még hétfőn részt vettem egy másik kultúrális eseményen is, egy beszélgetésről van szó, amelyet a rasszizmus témakör köré építettek fel, egész pontosan az volt a téma, hogy hogyan terjed a rasszizmus Észtországban, és mit lehetne tenni, hogy visszaszoruljon...

Én csak az előadások részére maradtam ott, az első előadást egy jogvédő szervezet munkatársa tartotta, és bizony csupa olyan statisztika került elő, ahol a negatív csúcsokat mi vezetjük, meg is jegyezte az előadó, hogy idegenként senki ne akarjon Magyarországra menni... Különösen égő volt ez annak függvényében, hogy mellettem ült a Culture Step program főszervezője, aki 6 évet Magyarországon töltött, tökéletesen beszél és ért magyarul, és ő is odasúgta neklem, hogy ez bizony szégyen... Hát mit szépítsük, az:(

Na de Észtország sem az a nagy elfogadó központ, az ő statisztikáik sem túk jók, és a srác bemutatott egy felvételt, amin az észt televízióban az egyik beszélgetős műsor vendége így bírt bejönni:

Azt már nem is merte elmondani, hogy mi volt a póló hátsó felén, de én megtaláltam a neten:

Csak azt nem értem, hogy nem zavarták ki a csávót a stúdióból, hogy márpedig így ide nem ülsz be...

ott ülök én...

Az első előadást négy személyes élmény követte: négy különböző ember mondta el, hogy milyen élmények érték őket Észtországban. Volt egy fekete srác, aki már 8 éve itt él, táncos, koreográfus és szakács... Az első időkben Tartuban élt és dolgozott, mindig ugyanoda járt bevásárolni. A bolttól nem messze mindig ült egy full részeg csapat, akik megszólították... Az első három alkalommal ez a párbeszéd játszódott le (persze angolul):

- Helló nigger, hová mész?
- Nem, nem. Ezt nem így mondjuk, a nigger nem jó... Mondd azt, hogy "fekete ember" (black man)...
- Aha.... Kérsz sört?
- Nem, köszönöm, viszlát...

Negyedjére a részeg csávól már kapcsolt, és így köszönt:

- Hello, black man...
- Na látod, tudod te ezt...
- Aha... Kérsz sört?
- Nem, köszönöm nem...

A többi példa már nem volt ennyire szórakoztató, de szerencsére mindenki "csak" verbális atrocitásokról számolt be, nekem a legdruvább egy fiatal csajszi volt, aki a buszon elhaladtában odasúgta az ázsiai srácnak (a képen fent), aki angolul beszélgetett az észt egyetemi kollégájával, hogy "menj haza"...

Hát ilyen érdekes események is vannak itt...