Reggel elég kényelmesre vettük az indulást, már erősen belekarcoltunk a délelőttbe, mire sikerült ráfordulni az M3-asra. Nóri azért biztos, ami biztos, hozta magával a kispárnáját, meg a tacsit:
| Van némi változás... |
Nem a szokásos hotelben szálltunk meg (PZmot), mert ott nem volt hely, kénytelenek voltunk újítani, de ez sem volt rossz választás. Másnap mélyre merültünk Lengyelország bugyraiba, és folytattuk a Shell kutak vadászatát, mert itt is volt olyan akció, mint Magyarországon, néhány matrica begyűjtésével lehetett vásárolni motormodelleket. Sajnos Lengyelországban nincs annyi Shell kút, mint nálunk, de azon a kevés helyen, ahol megálltunk, a Netti által vágyott modell nem volt sehol, csakúgy, mint otthon. Mert ugye akkor már régóta próbáltuk begyűjteni, de siker nélkül...
Próbálkoztunk vele Lublinban is persze reggel, de zéró sanszunk volt, de menetközben, párszáz kilométerrel arréb felfedeztem egy kutat a semmi közepén, hát most vagy soha... Bementünk Nórival, még tankolás előtt, hátha itt nem lesz (25 litert kellett tankolni a matricához...), de ott sem volt kitéve a keresett modell. Szóltunk a néninek, hogy itt lenne nagy igény, ő meg elment a raktárba... Pár perc múlva visszajött, hogy talált egyetlen darabot... Szuperség, félretetettük, aztán irány tankolni. Hát épp sikerült 25 liter beletolni a tankba, pont annyit, ami a matricához kellett...:)
Nagy volt hát a "bódottá", szinte száguldottunk utána tovább Kaunas-ig:) Itt is volt egy jó körünk... Én próbáltam a "Hotel Kaunas" hotelben foglalni, mert ott már jártunk tavaly, és nagyon meg voltunk elégedve. De valahogy sikerült elbénázni, és véletlenül a "Hotel Kaunas City" nevű hotelbe foglalni.. Nem gyanakodtam, amikor foglalás közben ránéztem a térképre, mert egymástól kb 50 méterre vannak (az utca két oldalán gyakorlatilag). Na mindegy, mi szépen nyilván beparkoltunk a Hotel Kaunas parkolójába (nem egyszerű ott helyet találni), és megindultunk a recepcióhoz... Hát nézegettek egy darabig, nincs foglalás, aztán még egyszer megnézték a papíromat, és közölték, hogy fekáliás palacsinta esete forog fenn, mert ez a hotel nem az, ahol nekünk lenni kéne...
Ú, hogy az a... Szépen átmentünk a másikhoz, és közben rájöttünk, hogy sok éve már ott is voltunk, de akkor Nettinek zajos volt a szellőző, vagy valami más, hát nem mentünk többet oda. Szerencsére ezúttal a zajok elkerültek bennünket, így rövid pakolgatás után elmentünk vacsorázni. Megint végigjártuk a teljes sétálóutcát, aztán leültünk arra a helyre, ami elsőre Nórinak szimpatikusnak tűnt, nagyon finom vacsorát költöttünk el ott:
A desszertek is nagyon finomak voltak, különösen a citromtorta, de az olívás csokoládétorta sem volt rossz, Nóri minden maradékot elpusztított kegyetlenül:
A harmadik napunk volt a legrövidebb, és itt már láttuk menetközben a "Balti lánc" 20 éves évfordulójára felvonuló autókat és népeket, tényleg nagyon fontos esemény volt ez ennek a három országnak... Még a lett határ előtt persze megálltunk az állatkertnél, és itt összehangoltunk egy találkozást Tóniékkal is, akik szintén Litvániában aludtak, de a Fradi meccs színhelyén, és nem Kaunas-ban (a Fradi végül búcsúztatta a litván csapatot)...
Néhány fotó a "Balti láncos" megemlékezésről:
Még Lettországban is egész jó idő volt, de aztán ahogy beértünk Észtországba, a helyére került minden, szakadt az eső, és nem volt meleg:
De legalább amikor megérkeztünk, a kertünk tele volt gombával:
Mondjuk ennek a képnek Csabától már kevésbé örültem, ezt bírta nekünk küldeni Drasnicéből:
























Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése