Szombaton a kerti munka után elmentünk Balázsékhoz, Nettiék estére pedig lányos bulit tartottak az óvárosban, de valószínűleg Balázzsal mi több sört ittunk meg:)
A gyerekek játszottak, végül jó későn értünk haza, volt már két óra is... Így aztán másnap reggel sem ment könnyen a kelés, sőt... Még szeptember elején beneveztünk egy Culture Step nevű programba, amit itt élő külföldieknek szerveznek, és havonta van kb 8-10 esemény, többségükben egy-két órás múzeumlátogatások (vezetéssel) és hasonlók, hétvégenként pedig fél vagy egynapos kirándulások. Minden esemény bizonyos számú matricát ér, ha valaki begyűjt 26-ot decemberig, akkor kap valamiféle oklevelet... Én most voltam először, így esélyem sincs a matricás versenyben...
Az Észt Filmúzeumba látogattunk el, ahol volt egy kb egyórás vezetés, Balázsék is jöttek a gyerekekkel (Nóri is), nekik vettünk jegyet, mert csak felnőttek regisztrálhattak a programba... A gyerekek is egész jól érezték magukat, különösen a "Green Box" szobában, ahol videókat is lehetett készíteni, párat majd be is rakok ide...
Az idegenvezető néni mondott sok érdekes dolgot, persze nem tudtam mindet megjegyezni... Az viszont megmaradt, hogy az első észt film 1908-ban készült, de már olyan régen volt, hogy senki nem tudja ki rendezte, sőt még azt sem, hogy ki játszotta a főszerepet, csak az egyik mellékszereplő neve maradt fenn. A sztori lényege kb az volt, hogy egy családban a fiatal unokaöccs a nagybátyját próbálja mindig lenyúlni különböző mesékkel, egyszer például azzal, hogy megnősült, és kell a pénz a családalapításhoz. A nagybácsi viszont nem utal pénzt, ellenben odautazik megnézni az arát... Erre persze a "vőlegény" bérbe vesz egy nőt, hogy játsza el a felesége szerepét, de aztán, ahogy szokott, minden kiderül. A nagybácsi meg a bérnő viszont szerelembe esnek, lesz igazi menyegző, az unokaöccs meg kap egy rakás lét mégis a nagybácsitól, mert jó feleséget szerzett a nagybácsinak... Mindez 26 percben...
 |
| Laterna Magica... |
 |
| Ez kb 3 perc egy rajzfilmből... |
A másik sztori pedig, ami megmaradt, hogy a '80-as évek szovjet cenzúrás időszakában az észt nemzeti színek (fekete, fehér és kék) nem jelenhettek meg a filmvásznon, de valamelyik rendezőnek csak sikerült egy olyan jelenetet összehozni, ahol a cenzorok nem tudták nem észrevenni, hogy a színek hangsúlyozására megy ki a játék. A megoldás az lett, hogy csak fekete-fehér kópia készülhetett...
A látogatás végén a csapatot szétosztották kisebb csoportokra és részt vehettünk egy kvízjátékban, a feladatlapon a kérdések többsége szerepelt menetközben, de néhányért vissza kellett mennünk a termekbe. Ja, és kellett csoportszelfit is csinálni, szerintem menő lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése