Szerencsére még nem esik a hó... Mondjuk ónos eső az igen, így a tegnap és különösen a mai nap csúszkálással telt, de ne szaladjunk ennyire előre... Péntek reggel megint elmentem úszni (próbálok hetente kétszer letolni két kilométert egyhuzamban, hogy ne satnyuljak el mint egy FK), és megint ezt a kulcsot kaptam:
Ekkora véletlen pedig nincs...
Aznap estére sörözés volt tervezve, de eléggé döntésképtelen volt a társaság, így kénytelen voltam kisorsolni a helyszint abszolút tudományos módon:
Így aztán a "pokolba" mentünk, ahol ezt is meg lehetett vitatni:
Többen is (eléggé el nem ítélhetó módon...) különbözó okora hivatkozva nem sörrel emelték az esemény fényét:
Eljött Lakatos István is (tőlem balra), úgy tűnik, hogy nem csak a fogaim rendbe rakásába sikerül őt bevonni...:)
Szombaton mi Nettivel kirándultunk egyet a Culture Step program keretében, hát jól széjjelfagytunk, akár csak Farkas Berci a klasszikus videóban... Tabasalu környékén kezdtük a pala szikláknál, állítólag itt a múltban sokan lettek öngyilkosok...
Keilában folytattuk a vízesésénél, itt már sok alkalommal jártunk:
A hídon immáron nincsenek lakatok, a régieket összegyűjtötték, az újakat meg a szíves mászókára lehet applikálni:
Körbejártuk a közelben lévő kastélyt, ami sokáig parlagon hevert, de végül eladták egy orosz gazdag családnak, holott arról is szó volt,. hogy ide fog költözni az észt köztársasági elnök hivatala. Azért itt elég messze lett volna mindentől, szerintem jobb helyen van a Kadriorg parkban Talinnban... Most étterem és szállás is van benne, és igyekeznek a környezetében lévő épületeket is felújítani, ha már ezt írják elő a törvények...
Az utolsó állomásunk Laulasma volt, először a tengerpartra mentünk le (itt sem volt meleg):
Utána meglátogattuk az Arvo Pärt zeneszerző munkásságának otthont adó kulturális központot. A zeneszerző még most is él, a központtól kb 600 méterre lakik, néha át is jár ide. A '80-as évek elején nyugatra emigrált, és kb 30 évet túlnyomórészt Németországban élt, mielőtt hazatért volna. Szerette volna, hogy a munkásságát egy archívum őrizze, de nem akarta, hogy az egy állami kezelésű levéltár szerű intézmény legyen, mert akkor rá is vonatkoztak volna az egyértelmű törvényi előírások.
Létrehozott inkább maga egy alapítványt és egy központot, ahol a munkái és anyagai bizonyos feltételekkel szabadon kutathatók, és maga a központ nyitott a látogatók számára is:
Szép hosszú előadást hallgathattunk meg az életéről, a fenti szobor is őt ábrázolja. Gyerekkorában a szülei elváltak, ő az anyjával Rakverébe költözött. Az észt kisvárosban úgy tudott zavartalanul komolyzenét hallgatni (a családban más nem szerette rajta kívül), hogy bekerekezett a főtérre, és körbe-körbe biciklizett egy lámpaoszlop körül, aminek a tetejére egy hangszóró volt szerelve akkoriban, és esténként a rádió szólt belőle, klasszikus zenével... Hasonló szobor van állítólag Rakverében a főtéren is...
Vasárnap elmentünk a már hagyományos követségi jótékonysági karácsonyi vásárra, sok hasznos dologgal lettünk gazdagabbak... És még az ég is szép volt:
Tegnap pedig szintén volt egy Culture Step eseményünk, ezúttal a városi múzeumben hallgattunk meg egy előadást, ide Nóri is velünk jött. Csak egy részét néztük meg a múzeumnak vezetéssel, az egész nem volt egy óra, lehetett volna még sok mindent mondani... A múzeumban sok kép van a város középkori életéről, mindegyiken van egy kis hiba is, némelyiket lefotóztam...
Telefon...
A következő képen látható lelet egy 40 évig terjesztett elméletet 'támaszt alá", azt akarták vele bizonyítani, hogy az oroszok mindenkinél előbb itt voltak. Nem oly régen aztán kiderült, hogy a lelet német eredetű...
Vana Tallinn:)
Tallinn szerkezete (balra) nem igazán követi a többi Hansa város felépítését...
Hát ebben nem kvés munka volt...
A leégett Sznet Olaf templom...
Tipikus kereskedőház Tallinnban...
Lakótér alul (fűtve), fent tárolás...
Jó kis múzeum ez, el lehet tölteni ott sok órát... Ja, míg el nem felejtem, tegnap túlestem egy három (!) órás fogorvosi etapon, a gyökérkezelés megvan. Közben a fejem felett egy kivetítőn az Oroszlánkirály ment (kétszer végignéztem...), Nóri meg is jegyezte, hogy ez lehetett életem legdrágább mozija... Hát van benne igazság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése