Hétfőn hát elkezdődött a taposómalom... Nem mondom, hogy jólesett, különösen úgy nem, hogy lassan két hete egyedül vagyok. Még az első hét viszonylag békésen telt, s Nórinak sem volt különösebb megrázkódtatás az évkezdés. Bár vasárnap délután, illetve estefelé kicsit panaszkodott, hogy milyen jó volt itthon lenni, és igazából szeret itt Észtországban lenni, de úgy, hogy mindenki otthon van, együtt vagyunk, és így tovább...
Kedden ment suliba először, azzal most sem volt semmi gond. Szofiával készült is róluk egy közös kép, még a bemenetel előtt:
A szerdai napom kissé elhúzódott, de erről tán írtam egy-két sort korábban is. Bent maradtam szaunázni a csapat egy részével (jópáran még a "karácsonyi" szabadságukat töltötték), ez volt az ilyen első alkalom nekem. Tán írtam a szauna méreteiről is (most nincs kedvem visszanézni...), de egy kép talán jobban megvilágítja a helyzetet:
Nagyjából akkora, mint egy garzonlakás, huszan biztos elférnénk benne. Szerencsére az elvakultabb szaunázók most nem képviseltették magukat, így "csak" 100 fok körüli hőmérséklet volt odabent. Sajnos a sör-chips arányt nagyon elrontotta a szervező bizottság, másfél óra elteltével az előbbiből már nem nagyon volt egy se. Legközelebb delegálnom kell magamat oda is...
Hétközben volt néhány nagyon havas nap is, meg akadt szeles is. Igazából az utóbbi pár hétben szépen gyűlik a hó, de szerencsére azért jóval lassabban, mint tavaly. Idén még csak egyszer fordult elő, hogy egy nap kétszer kellett eltakarítani a termést, nagyjából most elég 2-3 naponta végigfutni a terepen...Azon a héten volt még egy érdekes dolog, az oviban jelmezbe kellett öltözni. Netti talált egy tündérjelmezt, és gyártottak hozzá még itthon varázspálcát, koronát és álarcot is:
Hétvégén nagyjából nem csináltunk semmit (a szombati előkészítőre mentünk csak be a városba...), bár azért vasárnap történt egy s más. Például kezdjük azzal, hogy főztem egy jót... A képeken látható ételt úgy hívják, hogy bisteeya, amely eredendően marokkói étel. Kicsit fenntartásokkal olvastam a receptet, fahéj és gyömbér a húshoz? Meg még cukrozott fahéjas mandula is? Mindez rétestásztában? Na ne már... De akitől kaptam (Fülöp Jutka), állította, hogy ez bizony isteni finom. Egy-két dolog nem volt itthon hozzá, ezeket pénteken és szombaton beszereztem, vasárnap már "csak" el kellett készíteni. Nem akarom ragozni a receptet (a fenti linken elolvasható magyarul), csak néhány képet teszek be ide:
Leveles tészta, alsó réteg: szárazon pirított mandula fahéjjal és cukorral
Fő a csirke hagymás vajas alapon, bors, só, gyömbér, fahéj, no meg két deci húsleves
A hús megfőtt, feldarabolva megy a mandulára
A hús levébe beleütve két tojás, ez a mártás... Harmadik réteg
A mandula másik fele
Lezárjuk
Maradék mandula, fűszer nélkül
Megsütve
Porcukorral meghintve... Bizarr, ugye?
Ilyen lett egy szelet
Rétestésztába került tehát a hagymával és fűszerekkel megpárolt, feldarabolt hús, de én a recepttel ellentétben nem csak alá tettem mandulát, hanem a mártásra is a hús fölé, s csak aztán zártam le a csomagot. Hogy milyen lett? Érdekes... Elsőre nem voltam elájulva tőle, de este megmelegítve uszoda után sokkal jobb volt...
Ebéd után kinéztünk az erdőbe kicsit szánkózni, tavaly télen nem nagyon jártunk arra. Mivel tavasztól kezdve sokat jártuk az erdőt, tudtuk, hogy nagyjából hol lehet jókat csúszkálni, s ezeken a helyeken jópár embert találtunk rajtunk kívül. Voltunk a kacsák tavánál is, de az még nem volt befagyva, jégkása volt az egész. A séta közben rengeteg síelővel is összfeutottunk, úgy látszik errefelé ez valóban nemzeti sport...
Mikor hazamentünk, Nóri gyorsan megírta a házi feladatainak felét, aztán elmentünk még az uszodába is. Sajnos a szilikonos füldugó, amit vettem, nem vált be Nórinak, befolyt mögé a víz. Így kicsit korábban jöttünk ki a vízből, hogy teljesen meg tudjam szárítani a haját, és hogy a füle is a lehető legszárazabb legyen, más sem hiányzik, mint újra egy jó kis fülgyulladás....
Ez a hét kész őrület. Sajnos nem lehet róla bővebben mesélni, de pár ősz hajszállal megint biztos több van a fejemen. Nem mintha sok lenne még, aminek más színe van... A kedd este legalább jó volt, elmentünk vacsorázni a központ egyik vendégével protokolláris célzattal egy F-Hoone nevű helyre, amelynek normális weboldala nincs, csak Facebook oldala. Érdekes volt a környezet, egy volt gyártelep közepére települtek, ahol igazából az ipar, mint olyan a '90-es évekre eltűnt. A tulaj az éttermet egy volt gyárcsarnokban alakította ki, és elég érdekesre sikeredett. Nem mondanám, hogy rossz, sőt. A belmagasság biztos van vagy 15 méter, elég durva lehet ilyenkor szerintem kifűteni. Mindazonáltal úgy vettem észre, hogy nagyon népszerűek, mert rengetegen voltak. Sok kicsi gyerek is volt, még a késői órákban is. Valószínűleg azért mert, maga a hely nem drága (a legdrágább ételért sem kérnek 8 eurónál többet, de jellemzően 4-5 euróért már lehet valamit enni...)
A héten más különösebb nem történt, ha csak a csütörtök délutánt nem tekintjük... Most már leírhatom, mert már elment az illető: itt járt a központban a NATO főtitkár, bár csak rövid látogatás volt. Ma (péntek van) pedig végre megjött a spanyol főnököm, most kicsit nyugisabb a helyzet. Hétvégére még nincs sok konkrét programunk, hétfőn meg indulok Londonba, dolgozni. Majd csak pénteken kerülök elő. Végezetül néhány kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése