Visszatekintés a múlt évre #2 - Megjön a Jézuska Tallinnba

Néha kicsit muszáj felrúgnom a kronológiát, mert a végén el fogom felejteni, mik történnek mostanság. Így ezt a posztot egy kis gyors helyzetjelentéssel kezdem, aminek semmi köze a címhez. Szóval az idő kicsit változott a hétvége óta, amikor leszakadt az ég. Hó most nagyon nem esik, helyette inkább eső, meg havas eső, és feltámadt a szél is. Tegnap olvadt, de estére már fagyott, úgyhogy most frankó jégpáncél van sok helyen. Takarítás a járdákon persze 90%-ban nincs, de sebaj, estétől jön a hó megint három napig a hírek szerint...

Tegnap szaunáztunk bent, én most vettem részt először ilyesmiben. Tavaly mindig volt valami, ahova menni kellett, no meg nem is nagyon akartam. Most azért elmentem, nem akarom mindig kihúzni magam. No meg az se nagyon tetszett, amiket meséltek róla. Ugyanis azt mondogatták nekem, hogy ők 120 fok alatt fáznak, az alatt be se mennek... No persze. Szerencsére ezt tegnap azért nem értük el, 100 foknál megálltak a fiúk. Előtte bevásároltak egy rakás sört, meg rágcsálnivalót (volt konkrét kaja is azért), így az egésznek inkább csapatépítő, dumálós jellege volt, nem az volt a lényeg, ki tud jobban megfőni.

A szauna mellett van rögtön a szociális helyiségünk, ahol szülinapok és egyebek szoktak lenni, így ezzel nem volt probléma, könnyen tudtunk ingázni a sör és a szauna között. A szauna brutális nagy, a köves fűtőegység akkora, mint a dohányzóasztalunk, a szoba meg maga kb 8x8 méter... Kényelmesen elfértünk benne tehát. Az egyik szünetben kipróbáltunk egy távirányítós helikoptert, amit már régen ki szerettem volna próbálni. Az egyik kollégának hozta a Jézuska, majdnem sikerült leamortizálni a sok próbálkozónak. Szerencsére rugalmas műanyagokból rakták össze, így nehezen törik.

Nóri túl van az első napokon az oviban, kedden pedig suliban is volt. Egyelőre minden oké, bírja a gyűrődést. A hétvégén felszereltem a dartsot. amit a Jézuska hozott, mostanában esténként ezzel szoktunk játszani:

Ettől már dobtam jobbat is, de első nap azért nem rossz... (100 pont)

Best of Nóri: tripla 19, 18,5, azaz 80 pont

Most pedig zökkenjünk vissza a múltba, de hirtelen. Szóval ott tartottam, hogy pénteken, 16-án, irtó későn értünk haza, gyorsan ágybabújtunk. Másnap iskola volt, így nem tudtunk sokáig aludni. Irtó pocsék idő volt aznap, eső esett, fújt a szél, nem sok kedvünk volt mindenfelé császkálni. A suli után elmentünk ebédelni, egy olyan helyre, ahol közösen még nem voltunk, ez nem más, mint a Peepersack. Ez az étterem az Olde Hansa-val szemben van, szerintem ezt is érdemes kipróbálni, vannak érdekes fogások az étlapon... (A linkek a sörös blogomra mutatnak, érdemes legalább a képeket megnézni szerintem.)

Nórinak mondjuk nem nagyon jött be a hely atmoszférája, de aztán idővel megbékélt a dologgal.

Innen még felsétáltunk a főtérre, és elnéztünk egy cukrászdába is, amit a sörös blogomon kommentelő egyik kolléga ajánlott. Sajnos nem volt annyira fenomenális, mint amennyire beharangozta, de ha őszinte akarok lenni, itt Észtországban nem is könnyű jó cukrászdát találni. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy eddig hány jó süteményt ettem...

A cukrászda...

A csökkentett méretű fa...

Itt van Mikulás átmeneti szállása, nyitva 10-19 óra között...

Nóri már nagyon kíváncsi volt, hogy mi lehet otthon, szorgalmazta, hogy menjünk már haza, hátha járt már nálunk a Jézuska. Mi egy kicsit szkeptikusak voltunk a kérdésben, úgy sejtettük, hogy még nem tette nálunk tiszteletét. Mikor hazaértünk, ez be is bizonyosodott, Nóri legnagyoibb bánatára. Befejeztük a bőröndök pakolását nagyjából, nem sok minden maradt másnapra. Kicsit rendet tettünk, majd elmentünk fürdeni. Először Nóri ment, aztán mi is, és amikor onnan kijöttünk, s felöltöztünk szépen, nem fogjátok elhinni, mit találtunk a nappaliban. Pontosabban Nóri, ő bírta már legkevésbbé cérnával a tűrhetetlen izgalmakat:

Jaj de szép kis fa....

Mi lehet ebben a nagy zsákban?

"Már megint sapka..."

"Mondd hol van a szó, ami elmondaná..."

Hogy miért ilyen kicsi ez a fa? Hát ez úgy történt, hogy még jóval kaárcsony előtt megezegyeztünk abban Nórival, hogy megkérjük a Jézuskát, hozzon egy kicsi (de szép!) műfenyőt. Ugyanis nem nagyon van értelme annak, hogy hozzon egy élő nagy fenyőt erre az egy napra, amíg itt vagyunk, aztán a fa meg leharcolódva várjon minket januárban. Szerencsére a Jézuska meghallotta a kérésünket, és pont olyan fát hozott, mint amilyet szerettünk volna, ami valljuk meg, azért nagy szerencse...

Nóri oroszlán módjára vetette rá magát a nagy piros zsákra, és pakolta ki szélsebesen a csomagokat belőle. Sokszor nem is bírtam követni, hogy éppen mit tép szét. Mindennek örült szerencsére, de nem tudtunk minden játékot betenni a bőröndjébe, így némelyikkel csak másnap tudott játszani. Vacsorára halat ettünk (rántott koha), amihez délelőtt beszereztünk egy gyerekpezsgőt is, amit kihívás volt kinyitni...

Akkor is kinyitlak!

Hasonlítanak...

Másnap játékkal töltöttük jobbára az időt, no meg próbáltuk véglegesíteni a bőröndöket. Nem volt egyszerű, mert Nóri nem nagyon tudott elaludni. Érthető módon teljes izgalom lett rajta úrrá. Egyrészt előző nap jött meg csak a Jézuska, másrészt meg az indulás másnap. Hajlandó volt 9 óra előtt lefeküdni, de 10 órakor meg is jelent, hogy oké, ő most már kialudta magát, indulhatunk is. Ahogy jött le a lépcsőn, szerintem megdöntöttük a 4 köbméter doboznyi cucc bőröndbe dobálásának világcsúcsát... Ez nem az utolsó akciója volt aznap este, lényegében nem aludt semmit, amíg mi el nem mentünk lefeküdni. Pontosabban szólva akkor is ébren volt, és élénken érdeklődött, hogy ugye öltözhet már... A gép nagyon korán indult, négykor kellett kelnünk ahhoz, hogy időben kiérjünk. Mondanom se kell tán, milyen fáradt volt szegénykém reggel, de zokszó nélkül öltözött, mikor felkeltettük, és a taxi is időben jött. Folytatás legközelebb...