"Tűz van, minden ég...."

Most ezennel kipróbálom az offline blogolást... Ugyanis az a kellemetlen meglepetés ért, hogy itt a tallinni reptéren valamilyen furcsa dolog folytán nem működik a wifi, pedig szokott ez menni. De most nem... Szóval várom a beszállítást a frankfurti járatra, és gondoltam hasznosan töltöm majd az időt, de ez most nem jött teljesen össze, sebaj...

Ebben a bejegyzésbe rekordmennyiségű képet fogok beerőszakolni, ha nem baj, és még az is lehet, hogy a kelleténél bőbeszédűbb leszek, de ezt tudjuk be az imént elfogyasztott csapolt Saku Kuldnak, ami kicsit fejbevágott. De hol is hagytam abba legutóbb? Azt hiszem sikeresen utolértem magam, s immáron már csak a legutóbbi eseményeket kell elmesélnem.

Hétvégére tervbe volt véve két dolog: egyrészt el szerettünk volna menni szánkózni ismét, másrészt pedig Gary odabent ajánlott egy jónak ígérkező programot.  Első ízben került megrendezésre Tallinnban ugyanis egy „tűzszobor” kállítás, aminek már a címe is izgalmasan hangzott. Szombat délután ötre volt tervezve az Shnelli parkba.

Sajnos péntek éjszaka megfelelő mennyiségű hó leesett, és még a heti adag sem volt teljesen eltakarítva, így nem mertem  tovább kockáztatni, otthon maradtam eltakarítani. )Netti elvitte Nórit a suliba előkészítőre.) Volt már vagy 15 centi mindenütt, helyenként 20 fölött, ha erre ráesik még, az már nagyon küzdős. Úgy beszéltük meg, hogy otthon ebédelünk, s utána megyünk majd be együtt újra a városba.

Mielőtt tovább száguldanék: Nettinek szombaton volt névnapja, így Nórival pénteken elmentünk virágot venni, aznap én mentem érte az oviba. Szerencsére egy órával korábban el tudtam indulni, mert a csótörtöki túlárázásunkat beszámították... Vettünk szép virágpokat, Nóri maga állította össze az ő csokrát, volt benne tulipán, gerbera, rózsa és jácint is. Remélem nem hagytam ki semmit...

Szóval jó nagy volt a hó, s a kertben a kupacok lassanként kezdik felölteni a tavalyi méreteket, mint fentebb látszik...

Ebédre egy kis borsólevest főztem a pénteki maradékhoz, kicsit játszottunk, mesét néztünk, majd bementünk a városba. A helyszínt viszonylag könnyű volt megtalálni, bár személy szerint ebben a parkban én még nem jártam. Gyűlt a tömeg rendesen, úgy látszik nem csak mi találtuk ki magunknak ezt a programot. Maguk a kompozíciók lent voltak a többszintes park alján a vízparton, volt  belőlük vagy hat-nyolc. Rendesen hideg volt, s az emberek úgy álltak egymás mellett, mint a heringek. Szerencsére úgy döntöttünk, hogy felmásztunk egy magaslatra, így a füstöt már csak felhigítva kaptuk meg, de azért így is durva volt. Egy szalag volt kifeszítve a sétány szélre, ahol űlltunk, alattunk a meredek kb tíz méteres meredek domboldal, alattunk a befagyott víz. Nem lett volna jó onna lecsúszni...

Maga az attrakció nem volt olyan fenomenális, mint vártam. Igazából rendezhetnék nyáron, vagy tavasszal is, akkor nem fagyna,  mindenki szét:

Mint ígértem, most még jön egy rakás kép, amit a városban készítettem a sétánk során.

Itt lakik a miniszterelnök...

Egy hangszerbolt kirakata

Vacsorázni elmentünk  a magyar étterembe, mert úgy hírlett, hogy tulajdonosváltás volt. Az étlap nem sokat változott, mint ahogy a belső sem, tán a pincérek mások. Sajnos az étkek színvonala nem lett jobb, Netti rántott velője például tiszta panír volt csak. Nekem a cigánypecsenyére a szalonna  egy szelet párolt bacon volt, kissé csalódás. Szerencsére Nórinak nagyon ízlett, amit kapott, bár a körettel azér ő sem bírt. A Krusovice barna volt a legjobb...

Nóri legalább kapott rajzolnivalót...

A vasárnapot otthon töltöttük, pedig aznapra terveztem a szánkózást. Sajna a szombati lapátolástól a derekam beállt rendesen, így ez elmaradt sajnos. Hát nagyjűból így teltek a napok.

Most már Londonban vagyok, ezt a bejegyzést itt fejeztem be. Hogy mi történt itt velem, arról majd később, most még dolgoznom is kéne, sajnos... Holnap meg megint korán kell kelni.