Nincs mese, itt a tavasz!

Ez a tél jóval enyhébb volt, mint a tavalyi, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az első hóvirágok a kertben már tegnap megjelentek, jóval korábban mint tavaly. Akkor csak április 10-én bújt ki az első...

Netti minden nap szorgalmasan töri a jeget az udvarban, ma én is beszálltam... Lassanként száraz lábbal át lehet kelni az udvaron, már csak egy méter hiányzik kb. A vaslapáttal szenvedtem délelőtt, de szerencsére orosz szomszédunk kint volt a kertben, és kölcsönadta a jégtörő szerszámát. Azzal azért sokkal haladósabb, de az alkarom most is olyan (fél órája jöttem be), mintha egy kődarab lenne...

Talán holnap tudunk még szánkózni, kit tudja... Hét közben a fentieken kívül sok említésre méltó dolog nem történt , tán csak az, hogy ismét sikerült Netti biztatására Wellington bélszínt készíteni. Másnap elmeséltem odabent ebéd közben Rodrigonak és Gary-nek, de Rodrigo értetlenül bámult rám. Az első kérdése az volt, hogy mi ez a Wellington bélszín. Oké, nem mindenki ismeri, mondom neki, hogy egy étel... Következő kérdés, oké, de ki ez a Wellington? Meg miért neveznek el róla ételt? Na erre Gary felröhög, én nyugodt maradok, elkezdem neki mesélni, hogy híres hadvezér, angol... Ő nem ismeri. Na jó, ő győzött Waterloo-nál Napóleon ellen. Gary már alig bírt magával, erre még megkérdi, mi az a Waterloo? Na ez már nekem is sok volt... Közös erővel Garyvel elmeséltük neki, hogy is volt ez akkoriban... Oké, fel lett világosítva, de pár perc múlva csak újra kezdte. Most már mindent ért, csak azt nem tudja, miért neveztek el erről a Wellingtonról egy ételt? Kész, mondtam neki, hogy majd utánanézek...

Ha hinni lehet a netes forrásoknak, akkor "a Wellington bélszín (és általában a wellington stílusú egyebek) a nevüket  egy Arthur Wellesley nevű pasasról kapták, aki mellesleg Wellington első hercegeként szerepel a történelemben és történetesen éppen egy  Napoleon nevű izgága franciával akadt halaszthatatlan ügye egy Waterloo nevű falucska mellett. A franciák - teljesen érthető módon - nem szívesen emlegetik Wellington hercegét, ezért ennek az ételnek a neve Franciaországban: "filet de boeuf in croute". (Semmi fantázia nincs ebben az elnevezésben, de mennyivel regényesebb, mint a "Beef Wellington"...) Az étel eredete viszont nem igazán ismert.  Vannak, akik leginkább az ír konyhához kötik az ételt, ahol staek néven is szerepel." Szóval kissé ködös a dolog...

Végül  néhány kép Nóriról és az ovis alkotásokról a hétről:

Nóri és Szofia a suliban