Nagyon kedvesek voltak velünk, kitöltöttük az űrlapot is, ami némileg valószínűleg rövidebb, mint egy hasonló otthoni űrlap. Volt rajta tán hat kitöltendő rubrika, nem több. Sajnos nem mondtak bizonyosat, hogy mi fog történni, de azért bíztattak minket, hogy helyzetünkből adódóan tán más elbánásban lesz részünk. A helyzet ugyanis az, hogy Nóri csak a harmadik prioritási körbe esik bele a döntéshozatalban, az első kettőben sanszunk sincs. Az első szempont az, hogy az iskola azokat veszi fel elsősorban, akik közel laknak a körzetéhez (a körzetéből mindenkit köteles felvenni). Mi kint lakunk a rendesen a központtól, arrafelé orosz iskola nincs is. Ezek az intézmények a városközpont környéken vannak néhány kivétellel, így ennek a szempontnak nem is tudnánk megfelelni, még ha akarnánk se.
A második pont, ahol előnyhöz lehet jutni, a testvérek. Ha Nóri testvére ebbe a suliba járna már, az is előnyt jelentene, de itt mi megint kiestünk. Harmadsorban számítanak csak a szülők által felhozott szubjektív érvek, mint például, hogy közel van a munkahelyhez, a lakhelytől jó a közlekedés, oda járt a gyerek előkészítőre, stb. Ezeket mind rögzítettük az űrlapon, és most várjuk az eredményt. Döntés csak májusban lesz...
Most pedig kanyarodjunk vissza kicsit a múlt hétre. Csütörtökön és pénteken (főleg pénteken) Nettivel a konyhában tettünk-vettünk, készültünk a szombati bulira. Egyedül a tortát nem mi csináltuk, ennyi embernek ezt nem akartam bevállalni, rendeltünk egyet. Volt sokféle süti, tésztasaláta, szendvicsek, pizza, egy hadseregnek való kaja. Bepakoltunk mindent az autóba nagyrészt pénteken, szombat reggel már csak elrendeztem a dolgokat a csomagtartóban. Nórinak aznap még előkészítője volt a suliban, úgy terveztük Nettivel, hogy közben mi majd elmegyünk a tortáért.
A terv jónak tűnt, de gyanút fogtam pakolás közben, mert nem égett a világítás a csomagtartóban. Próbáltam magam szuggerálni, hogy tán csak az égő égett ki, de igazából sejtettem én, hogy komolyabb gondjaink lesznek, mert hetek óta nem autóztunk már semerre. Tavaly is lemerült az aksink, de akkor betudható volt annak, hogy viszonylag öreg volt már. Nyáron cseréltünk, és azt gondoltam naivan, hogy ennyi idő alatt nem szabadna neki lemerülni. Később aztán kiderült, hogy a ventilátor 1-es fokozatban maradt, valószínűleg az szívta le. Szóval nem indult az autó, s közben menni kellett lassan az előkészítőre. Próbálkoztunk mindenfélével, szerencsére még nálunk volt Armin töltője. Nem töltött semmit sajnos, elszaladtam biztosítékért, tán az ment ki. De nem segített az se semmit.
Netti Imre távsegítségét is igénybe véve próbálkozott közben, míg én elrohantam a benzinkútra, mire visszaértem, addigra már Nórival el kellett indulni. Abban maradtunk, hogy én elviszem, meg elmegyek valahogy a tortáért, addig ő megpróbál kezdeni valamit az aksival. Késve értünk be Nórival, közben nekem azon jártam az agyam, mit hogyan szervezzünk meg, ha végképp nem indul az autó, s csak a taxi tűnt jó megoldásnak. Arra nem kérhetek meg senkit, hogy autózzon ki hozzánk a rengeteg cuccért... Szerencsére, mielőtt beértünk volna, hívott Netti, hogy töltődik az akkumulátor. Le kellett szedni a sarukat róla, és megcsiszolni az érintkezőket. Miután az oxidréteg lejött, volt már érintkezés. Hála Imrének, volt esély rá, hogy elinduljon a járművünk... Netti sajnos közben elégette az egyik ujját, hát nem indult könnyen a napunk, azt nem lehet mondani...
Nórival késtünk pár percet, onnan én elrohantam a Selver-be, ahol a tortát kellett átvennünk. Menet közben felhívtam a konzult, és vázoltam neki, hogy miken megyünk keresztül reggel óta, a kocsink éppen erőt gyűjt, nem tudunk elmenni a tortáért. Ők onnan pár percre laknak kocsival, bíztam benne, hogy otthon vannak. Mivel a buliba úgyis jöttek, meg akartam kérni őket, hogy hozzák el a tortát magukkal délután. Csak hát nem voltak otthon, épp bent voltak a városban.... De Laci nagyon rendes volt, a két gyerekkel elindult a bolthoz (Vera edzésen volt), segíteni. Azt mondta tréfásan mikor szabadkoztam a helyzet miatt, hogy ne vicceljek már, "ez is beletartozik a konzuli segítségbe"... Szóval ez is megoldódott, megvolt a szép torta, és a felirat is teljesen jó volt rajta, halleluja!
Netti majd két órát töltötte odahaza az aksit, utána indult csak el, de a sulinál nem mertük leállítani a motort. A buli előtt még elmentünk ezt-azt venni (például vizet), de még így is viszonylag korán odaértünk a buli helyszínére. Szerencsére Eszter kicsit korábban jött, és Csabáék is, így volt egy kis segítségünk a kaják kipakolásában. Folyamatosan jöttek a vendégek, egész sokan lettünk, mindenki el tudott jönni. Ott voltak Erikék is teljes létszámban (a nagykövet és családja), Csabáék és Laciék, no meg persze az óvodás társak és a szüleik, nagyjából húsz vendég, nem számoltam. A gyerekek nagyon jól érezték magukat természetesen, nem nagyon láttuk őket a teremben, a kaja alig fogyott. |
| Helyesírási hiba nélkül... |
Egy intermezzo zavarta csak kicsit meg a bulit, ez akkor történt, amikor kimentem a kocsiba a tortáért. Épp szólni akartam Nórinak, hogy rántsa össze a bandát egy kis gyertyafújásra, amikor jött sírva, fogta a fejét. Kiderült, hogy hármasban, Nórával és Artival (az észt kisfiúval) egy házikó tetejére akartak mindenáron felmászni. A játszóház padlója egy vékony padlószőnyeg, alatta többnyire beton, néhol parketta. A házikónál valószínűleg beton van, és Nóri mászás közben hanyatt esett. Nem tudni, mennyire fékezték a kezei vagy a feneke az esést, nem tudta megmondani, egy biztos, a fejét beütötte hátul, ahogy hátraesett. Visszamentem vele megnézni a helyszínt, közben vizsgálgattam a fejét, külsérelmi nyom nem volt, a csont épnek tűnt. Úgy látszott, hogy a nagy ijedtségen kívül más baj nincs (azóta se, szerencsére), de gondoltam teszünk egy próbát.
Kérdeztem tőle, hogy szeretné-e látni a tortát. A következő pillanat csodálatos gyógyulásának receptjéért a Gyurcsok József és Társai bt. szerintem napokig sírva térden állva könyörögne, de persze nem mondanám meg nekik. Kiült az arcára a mosoly, és azt mondta, hogy "hát persze". Felcicomáztuk gyertyákkal a tortát, aztán elszaladt a többiekért...
 |
| Jobbra Arti van, az észt kisfiú |
Magyarul elénekeltük a Halász Judit szülinapos dal első strófáit, aztán a gyerekhad nekiesett az édességeknek. Addigra már a kókuszgolyó is az asztalon volt, ütemesen fogyott az is. Sokat gondolkodtunk, mekkora tortát rendeljünk, ebből a fajtából 1-4 kilóig lehetett variálni, végül a 2 kilóst kértük. Jól belőttük, mert csak egy kicsi szelet maradt, az is csak azért, mert valaki nem ette meg. Kívülről marcipán volt, belül áfonyakrém, és szerencsére mindenkinek ízlett, még Nórinak is, bár otthon már nem akart enni belőle...
 |
| Balra "Szofija", Nóri legjobb barátosnéja |
 |
| "Sündisznó" (Ez már otthoni fotó) |
A buli két és fél órát tartott, ami sajnos ilyen helyen elég kevés, főleg a gyerekeknek. Így Nóri eléggé elszontyolodott, amikor mennünk kellett, de hát nem engedtek volna minket tovább maradni. Összepakoltunk, és még világosban elindultunk haza.
Odahaza még tudtunk kicsit játszani az új játékokkal, és Nóri elég későn bújt ágyba. Nettivel nekünk már sok mindenhez nem volt erőnk aznap, egy csöppet elfáradtunk...
 |
| Másnap... |
Családi körben csak másnap köszöntöttük fel Nórit, Netti hajnalban felkelt, és készített egy Sacher tortát. (Csütörtökön még volt belőle egy kicsi, sajnos hamar elfogyott...) A délelőttöt játékkal töltöttük, aztán délután sikerült Nórit kicsit kimozdítani.
 |
| Ha ezt én mind megeszem... |
A mókusokat napok óta nem láttam, így meg is lepődtem, amikor délelőtt Nóri elkezdett egyszer csak hívni minket a szobájából, hogy jöjjünk, mert az egyik mókus az erkélyén rohangál...
Szóval délután kimozdultunk egy kicsit, és elmentünk szánkózni. Kicsit már látszik a havas domboldalon, hogy a tél az utolsókat erőlködi, helyenként kibukkannak már a lekoptatott domboldalban fekete foltok. A hőmérsékleten azonban nem látszik még jelenleg semmi, napok óta -10 alatti éjszakáink vannak, és napközben sincs melegebb -7-8 foknál.
Jó sokat szánkóztunk, ezúttal mi is kivettük a részünket a dologból, nem csak Nóri. Amikor hazafelé indultunk, még akkor is világos volt, láthatóan hosszabbak a nappalok. Nagyjából fél hat körül kezd el mostanság setétedni, és fél hétre lesz teljesen sötét. De azért ma ellenőrzöm... Mivel még világos volt, Nóri kint maradt a ház körül csúszkázni, s egy kicsit hintázni is:
Érezni tehát a tavasz közeledtét, bármennyire is hideg van. Szerdán az észt kormány által finanszírozott központi informatikai központban voltam egy előadáson a követség munkatársaival, s mikor kint állva rájuk vártam, élveztem a napsütést. A hőmérő szerint -11 fok volt, mégis melegem volt, egyetlen felhő sem volt az égen. Maga az előadás nagyon érdekes volt, hihetetlen, mennyi mindent keresztül tudtak már vinni. Ha nálunk csak nyolcadát, tizedét meg lehetne tenni... Nem akarok senkit sem untatni vele, csak három dolgot említenék meg. Az egyik az egészségügy. Minden egyes orvosi megjelenés, vizsgálat, bármi tárolva van egy központi adatbázisban. Ha az ID kártyámmal a neten bejelentkezek, az összes ilyen dolgot összegyűjtve megnézhetem, értendő ez az összes leleltre is. Ugyanez rendelkezésére áll a kezelő orvosnak is bárhol: semmiféle papírt nem kell őrizgetni odahaza. Az elektronikus receptről már meséltem...
A rendőrség is rendesen profitál ebből a dologból, elég jó adatbázisaik vannak. Az előadó mesélt arról, hogyan szorult vissza az ittas vezetés Észtországban, most hasonlót terveznek a mobiltelefonálás ellen. Ha valaki egyszer elköveti azt a baklövést, hogy ittasan ül a volán mögé, szinte biztos, hogy nem fog visszaesni itt... Megkapja a neki kijáró büntetést, az ügyet pedig rögzítik az adatbázisban. A következő büntetés már nem egyszerű eset, elveszik a jogosítványt szép hosszú időre, s mellékesen egy rakás pénzt kell befizetni. Ez sok más országban így van, de itt az ilyen emberekre szabályosan utaznak. A járőrkocsik mindegyikében szinte van rendszámfelismerő, s ha a járőr olyan kocsival fut össze, amelynek vezetője az elmúlt másfél évben elkövette a fenti hibát, akkor köteles megállítani, és megszondáztatni. Ilyen módon ezek a sofőrök folyamatos kontroll alatt vannak.
A harmadik dolog, amiről mesélni akartam, a cégadatbázis. Nálunk is van, de itt minden dolgot meg lehet tudni, és mindezt vizuális formában. Ha megvan a cég, akkor az adatbázis tartalmazza a fő pozíciókban lévő embereket is, ezt egy diagramban is képes mutatni. Ha akarom, tovább bontom, megnézhetem, hogy az adott üzletember még hol érdekelt, és így tovább. Ha magára az emberre vagyok kíváncsi, lehet tovább menni, hol van milyen tulajdona, lakása, autója, stb... Az előadás alatt a Tallinnk egyik tulajdonosából indultunk ki, végül odáig jutottunk fél perc alatt, hogy milliárdos létére csak egy kisebb telek van a nevén, és a földhivatallal is összekapcsolt adatbázis alapján azt is láttuk konkrétan a légi felvételről, hogy még nem épített rá semmit...
Az iskolák 95%-a szintén a rendszer része, s mindegyikben működik az e-Napló, mindent a neten kell néznie a szülőnek, itt a gyerekek nem tudnak sumákolni. De erről már meséltem...
Kedden is volt egy érdekes dolog volt, a nőnap az oviban. Szerencsére én is el tudtam menni. Nóri nagyon ügyes volt, végre mondhatott saját szöveget is, énekeltek, táncoltak, s persze voltak játékok is:
Szerdán pedig meglepetés ért, el is felejtettem, hogy névnapom van. Megjött anyuék üdvözlőlapja a hét elején, de mégse tudatosodott bennem, hogy aznap van a napja. Kaptam sok mindent, Nóri készített egy szép rajzot és üvegfestékből egy fácskát is. No meg választott nekem egy csokit a Kalev boltban, szívecskével a közepén...
Írtam a múltkor, hogy a szomszéd tetőjén lévő jég olvadáskor milyen amortizációt okozott. Armin kedd éjszaka hívott, hogy másnap jön egy csapat helyreállítani a károkat, a kerítést is, ne zárjuk be lakattal a kaput. Mondtam neki, hogy szerintem a kerítésre a hó és jégmennyiség miatt sanszuk sincs, de másnap mégis beállítottak ezzel a masinával:
A szomszéd ereszét lekapták, de a kerítéssel persze nem tudtak csinálni semmit. Majd tán április vége felé...
Végezetül néhány kép az óvodából mostanság.
 |
| Laptop és hinta:) |
 |
| Okostelefon... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése