Megvagyunk...

Immáron több, mint két hete írtam az utolsó bejegyzést, így legfőbb ideje volt némi életjelt adni. Mentségemre szóljon, hogy kissé sűrű volt az elmúlt két hét. Volt itt konferencia, négynapos kirándulás Dél-Észtországban, de majd mindent csak sorjában...

Ebben a bejegyzésben csak a kirándulásunk előtti időszakra igyekszem koncentrálni, az is elég hosszú lesz. Azt hiszem legutóbb a gulyáspartinál hagytam abba... Az azt követő hét viszonylag nyugisan telt, időnként a kollégák bejöttek az irodába feleleveníteni a vasárnapot. Jól érezték magukat, úgy látszik érdemes volt (néhány kivétellel...) meghívni őket.

Szombatra meghívásunk volt, a nagykövet úr a teljes magyar közösséget meginvitálta egy bográcsos összejövetelre a "nemzeti összetartozás napja" alkalmából. Sajnos a bográcsos rész elmaradt a pocsék idő miatt, Gabi bent a követség konyháján főzte meg a paprikáskrumplit. Ismét sikerült olyan emberekkel találkozni, akikkel eddig még sohasem, talán valamelyikükkel tovább lehet vinni a kapcsolatot. Volt vetélkedő is érdekes kérdésekkel, sajnos nem kerültünk a helyezettek közé...:) Nóri is nagyon jól érezte magát, szerencsére sok gyerek volt.

A következő hét elején hétfőn volt az utolsó táncfoglalkozás az óvodában. Sajnos én nem tudtam elmenni, Netti készített néhány fotót és videót:

Kedden kezdődött a konferencia, amit az elébb említettem. Volt hasonló rendezvény tavaly is, de idén jóval többen jöttek, 450 volt a végső létszám. Kedden csak alapozó programok (workshopok) voltak, a tényleges program csak szerdán kezdődött. Az én workshopom csak délig tartott, utána elmentem a szállodába, ahová a magyar résztvevők érkezése várható volt.

Idén négyen jöttek otthonról, közülük hárman ugyanazok, mint tavaly. Engem leginkább András és Karcsi érkezése érdekelt, szerencsére ugyanabba a hotelbe foglaltak szobát. A megérkezésük után elvittem őket meginni egy sört és ebédelni a kedvenc azeri éttermünkbe, nagy tiltakozást nem váltott ki az ötlet...

Karcsi és Bandi...

Aznap estére volt tervezve az ice breaker (ismerkedési est) a négyszáznál több vendég számára, Karcsiéknak nem nagyon volt hozzá affinitása. Helyette elintézük a bevásárlást, és elmentünk sétálni a városba. Megmutattam nekik pár olyan helyet, amit eddig még nem láttak, sajnos a Szent Olaf tornyába már nem engedtek fel minket, pedig még volt hátra negyedóra a nyitvatartásból. Séta után a Hell Huntban fejeztük be a napot, de Andrást nem tudtam rávenni, hogy igyon velem egy csapolt Hoegaardent...

Viszonylag későn értünk vissza a szállodába, ahol Bandival a bárban még zárásig beszélgettünk. Ez még önmagában nem lett volna baj, de a délután Bandi által vásárolt 80 %-os vodkát ez után a délután és este után nem kellett volna feltétlenül megkóstolni, pedig pillanatnyilag jó ötletnek tűnt...

Másnap ennek megfelelően kissé nehezen ment a felkelés, s a délelőtt is tartogatott kihívásokat, hogy finoman fogalmazzak. Ebédre már jól voltam, és tudtam élvezni az előadásokat is. Annyit azért délelőtt is tudtam figyelni, hogy leszűrjem, sajnos ez a konferencia színvonalában hullámzóbb, mint a tavalyi. Volt például egy német srác, aki sapkában (!) nyomta le az előadását. Ez még nem lett volna probléma, de a kivetített moziban annyi volt a helyesírási hiba, hogy az már nálam is kiverte a biztosítékot. Szerintem oldalanként 2-3 primitív hiba nem fér bele ezen a szinten, de még egy klubszintű előadásba sem...

Aznap estére meghívtam a fiúkat hozzánk, az volt a terv, hogy saslik szerű dolgokat sütögetünk a kertben. Sajnos nem volt túl meleg, így ez elmaradt. Próbáltam őket rábeszélni arra is, hogy vacsi után (este tízig simán világos van...) menjünk el egyet sétálni a közeli mocsárba, de nem nagyon voltak fogékonyak. Helyette egy jót beszélgettünk, de aztán éjfél körül "elrohantak"....

A konferencia második napja egy fokkal jobb volt, mint az előző, aznap este pedig a szokásos össznépi vacsora volt az F. Hoone-ban. Ez egy óriási hely, de ennyi ember még itt is bajosan fért csak el. Kitettek magukért választékban, de a kaja nagyon hamar elfogyott. Vacsi után már nem mentünk máshová, csak haza pihenni. A pénteki nap Bandiéknak rövidebb volt, leléptek már dél körül, mert már aznap haza akartak érni. Így a délutáni programról lemaradtak, bár sokat nem vesztettek, azok az előadások nem voltak túl jók.

Este összepakoltuk a kiránduláshoz szükséges cuccok nagy részét, és szombaton pedig elindultunk Dél-Észtországba négy napra. De az már egy másik történet...