Visszaértem a nagy büdös messzeségből (Suffolk, Virginia), s tán majd egyszer arra is lesz idő, hogy leírjam, mi is történt ott... Adós vagyok még a nyár egy részével is, de majd csak behozom magam egyszer, mert ahogy Regős Bendegúz is mondta egyszer, "hol van még karácsony..."
Szóval ma éppen péntek van, munkaidő vége öt perc múlva, a fejem már kezd a kábulatból magához térni. Mondhatni kihívás volt túléni a mai napot, főleg az értekezleteket. Szerencsére ezúttal azért meg tudtam valósítani azt, amit mindig kéne, amikor az ember visszajön az óceán túlpartjáról: egy szemernyit sem aludtam az úton visszafelé. 12-én indultam 11 körül Norfolkból, s délután fél négy körül értem másnap Tallinnba. Még nagynehezen ébren maradtam odahaza pár órát (a csomag is megjött, hála az égnek...), aztán még nyolc előtt elmentem aludni, mint az óvodások...
Közben, amíg én távol voltam, Nóri egyre jobban kezd belerázódni a suliba. Napközibe egyelőre nem jár, de ő egész nap a suliban szeretne lenni... A napköziről szóló hírek továbbra sem egyértelműek, még sulikezdés előtt Zara ugye azt mondta, hogy egybe van engedve az összes évfolyam... Ez nem nagyon lehet így, ugyanis 12 évfolyamos a suli, bár ebből az utolsó öt-hat évfolyam biztos nem releváns, ha napköziről van szó. De még akkor is sok gyerekről beszélünk. Sokkal inkább el tudom azt képzelni, hogy egy évfolyam van egybeeresztve (az elsősöknél ez 3 osztály, 3x27 gyerek, ha mindenki jár). A jövő héten szülői, akkor tán többet meg tudunk majd erről, hányan járnak, stb.
Az órarend is megváltozott, mióta utoljára írtam ide. Sajnos a keddi rövid nap meghosszabbodott, a pénteki nap meg rendesen elcsesződött. 10-re (!) kell csak Nórinak mennie, azért ez már kicsit abszurd... Mindent összevéve, azért elég sok órájuk van elsős létükre, úgyhogy a plusz különórákon, meg foglalkozásokon még gondolkodunk. Bár vannak, akik nagyon bírják a kiképzést...
Tán írtam, hogy van egy olasz új kollégám (Christian), tőlem fiatalabb srác. A felesége lengyel, van két lányuk, az egyik iskolás korú (Julia), Nórinál 2 évvel idősebb, most kezdte itt a negyediket, szintén orosz suliban. Amikor először találkoztunk a sráccal, kérdezte, hogy tudok-e magántanárt orosz nyelvből, mert tán szükség lesz rá. Megadtam neki Zara elérhetőségeit, de aztán a suliban lebeszélték őket eleinte, hogy majd csak akkor menjenek magántanárhoz, ha a gyerek nem tudja felvenni a ritmust. Hát most úgy néz ki, hogy kell neki, szerencsétlen kislány heti 4 (!) alkalommal jár Zarához, s mindig két órát van ott. Zara minket is állandóan két órára akar rábeszélni Nórinál (naná, kell a pénz, értem én...), de különösen suli után Nórinak az már sok. Nem is értem, Julia hogyan bírja ezt a tempót... Arról már nem is beszélve, hogy havonta egy vagyont hagynak ott...
Ma a magyar étteremben vacsorázunk (még elutazás előtt megígértem Nórinak), hétvégére meg nincs semmi különösebb terv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése