Nem lehet azt mondani, hogy ez a hét nem volt eseménydús, és még nincs is vége... Sajnos fényképem nem sok van (egy se), de majd tán a hétvégén majd készül néhány. Kedden én vittem Nórit suliba, mert első órája volt. Elég korán értünk a központba, úgyhogy végig sétáltunk a suliig, ő meg közben csak csacsogott és csacsogott, fülig ért a szája, hogy mehet iskolába, és be nem állt a szája...
Szerdán szülői volt, s Netti megkérte Csabát, hogy jöjjön el segíteni. Őrült nap volt, szinte egész nap szakadt az eső és sötétség volt a városban. Nettiék kocsival jöttek otthonról, és a szokásos kb. 20 perces út helyett ezúttal egy órát araszoltak a dugóban. Csaba addigra már bement a terembe, szegény Netti meg elkésett kb. negyedórával. Nórival tettünk egy kört a postára, s mikor visszaértünk a suliba, az értekezlet még javában tartott, elmúlt hét óra, mire befejezték...
A tegnapi nap is jó hosszú volt, legalábbis nekem. Egy hónap múlva felügyeleti bizottsági ülés lesz, az előkészületek mindig ezen a héten (egy hónappal korábban) csúcsosodnak ki, mert ilyenkor kell összeállítani nekik azt a jelentéscsomagot, amin egy hónapig rágódhatnak. Nem is nagyon mentem haza időben egyik nap se, remélem ma sikerül... Szóval dolgoztunk tegnap ezerrel, a munkaidő végére pedig be volt tervezve bent egy közös szaunázás. Eddig a szauna előtt mindig valamilyen fantasztikus észt filmalkotást néztünk meg, a többség már szeretett volna valami mást. Úgy volt, hogy megnézzük az észtek légibázisát itt a közelben, de nem tudtak fogadni minket, mást kellett kitalálni. Megkerestek többen, hogy nincs-e valami jó magyar filmem odahaza, angol felirattal.
Sajnos a magyar DVD kiadványok nem arról híresek, hogy elkényeztetnék a külföldieket mindenféle nyelvű feliratokkal, így ez rendesen leszűkítette a kínálatot. Az meg még inkább, hogy nekem itt Tallinnban a rostán fennakadtak közül egyik sem állt rendelkezésre. Nyomoztam hát egy kört a magyar ismeretségi körben, s szerencsére találtam valakit, akinek volt egy rakás ilyen filmje, még választani is tudtak odabent. Végül az Üvegtigris ellenében a Valami Amerikát választották... Én is már régen láttam a filmet, de jó volt újranézni. Érdekes, hogy pörgősebb filmre emlékeztem, az első félóra elég vontatott volt... Nagyjából tetszett nekik, de sajnos az angol felirat nem a legjobb, sok mindent nem jól fordítottak szerintem. Ráadásul a film egyes jelenetei angolul mennek a vásznon, s a felirat ezek alatt még az angol szöveggel sem egyezett legtöbbször...
A szaunázást tíz óra után fejeztük abba, de hazafelé sétálva a törzsközönséggel (csak öten maradtunk a végére...) a többiek még feltétlen meg akartak inni egy sört, úgyhogy csak az utolsó busszal mentem haza...
A tegnapi napnak volt még egy érdekes momentuma. Szerdán kaptam egy levelet otthonról, amelyben tájékoztattak, hogy megint vágtak rendesen a fizetésünkön, ezen már meg sem lepődtem... De ha már kapcsolatba kerültünk, megkérdeztem a hölgyet, hogy mi a helyzet a hosszabbítással. Tegnap aztán sikerült vele beszélni, s elmondta, hogyan zajlik. Nekem kell írni egy kérvényt haza, hozzácsatolva a központ támogató levelét fordítással együtt. A dolog kissé sürgős, mert október 18-án állítólag ezekről a hosszabbításokról tárgyalni fognak. Én megírtam mindent, amit kell, most már csak várni kell az eredményre, hát kíváncsi leszek...
Hétvégén szombaton szülinapra megyünk Zorát ünnepelni, vasárnap pedig a kollégák jönnek. Alakul rendesen az októberi program is, de erről majd később. Lassan tele van a naptár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése