Megvolt hát az első iskolai kirándulás, amit legutóbb említettem. Keila-ba ment az egész osztály, de nem a vízeséshez, mint ahogy mi azt gondoltuk. A osztályblogból aztán az derült ki, hogy nem csak ők, hanem szinte az egész iskola kirándulni ment, s minden korosztály különböző feladatokat kapott. Ha jól értem a bejegyzést, akkor a harmadik osztályosok kerültek a legközelebb a vízeséshez, ők a vízierőművet látogathatták meg. A leírás szerint az első és második osztályosok egy parkban sétálgatva végeztek különböző feladatokat, tábláknál megállva, így nekem gyanús volt, hogy azt a tanösvényt járhatták végig, amit mi egyszer már megnéztünk idén... A képeket megnézve alant azonban úgy látom, hogy ez mégis egy másik park lehetett.
Nórinak úgy vettem észre felemás érzései voltak a programmal kapcsolatban, hol azt mondta, hogy tetszett neki, hol azt, hogy nem... De nagyjából mindennel így van időnként, olyan érzésem van néha, mintha nem is figyelne arra, amit kérdeznek tőle, gondolatban valahol egész máshol jár. Ha meg ugyanazt megkérdem tőle pár perc múlva, teljesen más választ kapok. Ettől néha égnek áll a hajam (hajunk), de ez van...
Az osztályfőnök volt olyan kedves, hogy egy videót is felpakolt a YouTube-ra, zárásképpen következzen ez (fényképek vannak benne):
ht
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése