Karácsonyi buli, színház, szolíd lakásavató és némi pihenés...

Röviden összefoglalva, ez volt a hétvége péntektől fogva.:) Na jó, kicsit részletesebben:

Pénteken (nem fogjátok elhinni...) normál iskolai nap volt szinte, semmi extra program, vagy ilyesmi. Estére volt csak különlegesség, akkor rendezte a központ a szokásos karácsonyi ünnepségét. De mielőtt erre rátérnénk, pár kép a reggeli ébredésről:

Ezzel küzd Nóri oly nagyon...

Szóval eúttal a Moon étterembe tették a rendezvényt, ami inkább kávézó, mint étterem. Voltam már itt pár hónapja, amikor megnéztük a börtönt a kikötő mellett, s már akkor feltűnt, hogy milyen szűkek a belső terek. Emlékeztem rá, hogy van egy különterem szerűségűk is, de az is nagyon kicsinek tűnt akkor. Ezeken a rendezvényeken nagyjából 60-70 ember szokott összejönni a családtagokkal együtt, így nem volt csoda, hogy végül az egész kávézót lefoglalták a kollégák. Szét voltunk szórva több teremben, így nem tudtunk nagyon szocializálódni, mindenki azzal a 6-8 emberrel beszélgetett, akikkel összehozta a szerencse egy asztalhoz. Mi Romanék mellé kerültünk, mellettem ült Vytas, és még páran a csapatból. Sajnos Rodrigoék a másik teremben ültek le...

Egy tipikus biztonsági tiszt:)

A gyerekeknek marcipánkészítés is volt (ők külön menüt kaptak egyébként...), de minden program egy kicsit csúszásban volt. Jött a Mikulás is természetesen (ezúttal némi spanyol akcentussal...), és ezúttal mi is kaptunk ajándékot, néhány ízelítő ezekből:

Feladtam a küzdelmet a belső démonaim ellen. Most már ugyanazon az oldalon vagyunk...

Nem vagyok lusta, csupán energiatakaérkos üzemmódban vagyok...

Kacsa...

A kaja egész jó volt, s volt desszert is, ami nekem már kissé tömény volt a végére. Furcsállottam, hogy a kávé elmaradt, pedig az észtek nem szoktak azzal foglalkozni, hogy a vacsorának 10-kor vagy 11-kor van vége, a kávé elmaradhatatlan. Sebaj, amilyen kávét ők főznek, úgyse hiányzott volna, pláne olyan későn. Nóri a vacsi végére kissé "elfáradt", Markus (az új német srác) 2-3 éves lánykáival versenyben nyaggatták Gary-t és Rodrigo-t, a vége felé már kissé aggresszíven is, alig bírtam leállítani. Liis, az egyik észt kolléganő nem győzte csodálni az energiáit, s amikor Nóri Rodrigo nyakában tele szájjal röhögve lógott, odaszólt nekem, hogy ha valaha esetleg "meg akarnék szabadulni" ("if You want to get rid of her", szó szerint így mondta...), akkor ő szívesen adoptálja. Mondtam neki, hogy erre annyi esély van, mint hogy Rodrigo ne igyon meg még egy pohár bort, erre aztán általános lett a röhögés...

 

Van zsákodba' minden jó...

Vytas a gyerekei helyett énekel (a család Litvániában van...)

Rodrigo a kedvenc...

... nem csak Nórinál...

11 óa után a pincérek teljesen átmentek fapofába, és közölték, hogy eddig szólt a szerződés, mostantól mindenért fizetni kell, s tüntetőleg gyorsan elkezdték összeszedni a dolgokat az asztalokról. Igaz, addigra már sokan el is mentek, s ezúttal gyorsan ki is ürült az étterem. Rodrigoék persze mentek tovább még a Hell huntba. Nem tudom meddig bírták, másnap még mentek síelni is 10-kor kocsival, 60 km-re arrébb... Az eseményről van egy galéria itt.

Mi éjfél körül érkeztünk haza, s másnap elég nehézkesen keltünk, legalábbis én. Délre Nórinak jelenése volt az Operaházban, a Diótörőt ment megnézni néhány osztálytársával. Amikor realizálta szombat reggel, hogy az esemény hétvégére esik, már nem is volt nagyon kedve elindulni. Azt mondta, nem szereti tőlünk külön tölteni a hétvégét... Aztán persze elment, de az indulás nem volt zökkenőmentes, de szerencsére nem késtek el. Én ellapátoltam a pénteki hótermést az udvarból, és vájtam ösvényeket a ház köré is, most már körbe lehet menni. Levertem a jégcsapokat is, aztán dél után kicsivel elindultam a városba.

Reggel Gabival értekeztünk Skype-on, meghívott minket délutánra a lakását megmutatni, no meg azzal csábított, hogy fog készíteni borscsot és töltött káposztát. Ilyen ajánlatnak nehéz ellenállni, így miután vége lett az előadásnak, elmentünk hozzá. Vettünk menetközben virágot is, úgy mentünk Kopliba. Kopli Tallinnak nem a legszebb része, sőt. Először a Kalamaja városrészen megy keresztül a villamos, itt rengeteg öreg faház van, amelyek megérnék a felújítást, de a többség pocsék állapotban van. Sok az elhagyott gyár és raktárépület is, emellett pedig a környék nekem nem is tűnik túlzottan biztonságosnak, különösen éjszaka.

Gabi a terület közepén lakik, kb. öt perc sétára a villamos vonalától, egy faházban. A lakás maga jó állapotban van, de még kialakulatlanok a dolgok, mindennek keresi még a helyét. Most készül éppen konyhabútort csináltatni. Még éppen nem volt sötét, amikor megérkeztünk hozzá, de amikor leültünk "ebédelni" (fél négy körül...), már bőszen setétedett. A következő két hét lesz a legrosszabb ilyen szempontból, bár most éppen majdnem süt a nap... A borscs nagyon finom volt (ez volt a legjobb eddig, amit itt ettem Észtországban), s persze a töltött káposzta is jó volt...

A vasárnapot nagyjából pihenéssel töltöttük, délelőtt csak a madarak által leamortizált egyik szellőzőnyílást foldoztam be ideiglenes jelleggel, remélem egy darabig nem tudnak oda bemenni. Letakarítottam az "erkélyeket" is, többszáz kilónyi hó gyűlt össze mindkettőn, épp ideje volt. Utána elmentünk Nórival szánkózni egyet az erdőbe, ahol a sielőket látva azt mondta, hogy nagyon szeretné egyszer ő is kipróbálni...

Délután megírta a leckéket, én meg megsütöttem az athéni gesztenye maradékát, ezúttal még tovább áztattam be. Aki esetleg még nem próbálta így, csak javasolni tudom. Tán írtam a múltkor, de jobb kétszer, mint egyszer se: a gesztenyéket be kell vagdosni, és egy nagy edénybe be kell őket szórni vízbe, minél több időre, annál jobb. Ami feljön a víz tetejére, annak valószínűleg valami baja van, de ezt most nem teszteltem le. Mindenesetre kevesebb idő alatt megsül, és sokkal puhább lesz...

Ez a hét csendesnek ígérkezik, remélem így is lesz...