2012. december 5., szerda

Hull a pelyhes...

Amióta megjöttem Athénból, szinte minden nap esik a hó, de a legdurvább a hétfői nap volt (eddig). Netti ellapátolt napközben egy húszcentis mennyiséget, s amikor hazaértem, én is egy tíz centit. Aztán vacsora után be akartam fejezni, amit elkezdtem, mert Netti is ott hagyott egy darabot a garázs előtt, s arra nekem sem volt időm a vacsi előtt. Na ott már szép magas volt a hó, s közben az udvar is megtelt újra, kissé elfáradtam a végére...

Kicsit vissza kell lépni még az athéni út előtti hétvégére, ez a kép a nagykövetségi vásárban készült, amikor Nóri összefutott a Mikulással:

Mi van Nálad?
Mikor pénteken éjfél körül hazaértem, meglepetés várt otthon, Nóri még ébren volt. Jó sokáig díszítették a termet a suliban (karácsonyi dizájn...), s mire otthon is mindennel végeztek késő lett, stb. Nem bontottuk ki a kisebb ajándékokat, amiket hoztam, ezek már reggelre maradtak. Például ezek is:


A hétvégét otthon töltöttük, pihenéssel többnyire. Azért voltunk szánkózni kétszer, no meg usziban is vasárnap. Nórinak jó kis programjai vannak a héten, hétfőn például bowlingozni voltak... Ma mézeskalács sütés volt, pénteken meg a központ szervez karácsonyi vacsorát, oda is hivatalosak vagyunk. Természetesen oda is fog jönni a Mikulás, no meg lehet majd mézeskalácsot is készíteni...

Hát akkor néhány kép a fent vázolt ügymenetről:








Az utolsó kép vasárnap este készült, uszoda után Nórinak valószínűleg a klórtól kissé bedurrant a szeme. (Ha sokáig nem voltunk uszodában, akkor néha előfordul.) A következő kép pedig a bowlingozásnál készült:


Nóri nagyon élvezte a gurítgatást, saját bevallása szerint csak egyszer gurított mellé. Utána Netti és Nóri meglátogatta a Mikulást a főtéren, ahol nyuszikat is lehetett simogatni. Jól össze is nyalták Nórit, s a végén a Mikulás megkérte, hogy jöjjön még máskor is, és hozzon répát a nyulaknak...







Maga a belváros is szép volt a friss hóval:






A hét hülyesége ezúttal hozzám fűződik: hétfő este a hó a parabola tányérját úgy beterítette, hogy némelyik adást nem lehetett nézni. Netti éjfél körül kapcsolta be a tévét, gondoltam én majd segítek az ügyön. A tányér nagyjából 4 méteres magasságban van, azaz létra nélkül semmivel nem lehet elérni a földről normálisan. De gondoltam én, nem is kell, elég az, ha szelíden nekidobok valamit, s a friss hó lehull majd simán...

Elméletben ez működik, párszor eljátszottam már, sikerrel. Az antenna a hálószoba ablakunkból célozható be legegyszerűbben, erre a célra eddig a partvis volta legmegfelelőbb, a vége egész puha ugyanis. Valószínűleg minden rendben is lett volna, ha ezúttal nem a fejegységet sikerül telibekapni. Az ütközés elég gyengéd volt, a hó azért lehullt, de a tévén minden adás elment. Próbáltam ellenőrizni a beállításokat a set top box-on, az jött ki, hogy bizony a jel erőssége kemény 0 %. Valószínűleg sikerült eszközölnöm egy igen durva kontakt hibát, csak azt remélem, hogy nem sikerült a fejet magát hazavágni ezzel az akcióval...

Azóta, ha csak eszembe jut, megesz a méreg, miért nem bíztam az egészet a szélre, és egyáltalán, mi a fenének nem feküdtem le inkább... No mindegy, majd kölcsönkérjük a létrát a szomszédból, oszt megpróbálom megreparálni... Ez meg is történt tegnap, de kívülről minden szép, semmi gond nem látszik. Hívtam mára szerelőt, de nem jött, holnap reggel 8-ra ígérte magát. Remélem jönni fog, ahogy ma este a Mikulás is...

Végezetül, hogy valami vicces is legyen:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése