Riga után szabadon...

Paksi Endre is megmondta, hogy "nincs titkos recept", a síelés is olyan mint minden más, gyakorlás nélkül nem fog menni, annyi szent. Ennek szellemében a szombati tanulós nap második felében, amikor Csaba újfent felvetette a síelés ötletét másnapra, Nórival ismét elfogadtuk a kihívást. Sajnos ebédre nem tudtak eljönni ezúttal sem, de most elfogadható magyarázattal éltek: Csaba aznap volt 48 éves.

Ezúttal nem volt már olyan szokatlan a léc, mint előzőleg, de nem mondanám, hogy kevesebbet estünk-keltünk volna, mint legutóbb. Nóri többnyire előttem ment, nagyjából tíz méterenként zúgott egyet, néha úgy tűnt, hogy ezt élvezi az egészben a legjobban. Én még elég gyatrán fékezek, így néha rászaladtam, ezekből aztán én estem el. Ez a fékezés a lejtők utáni kanyarokban a legrosszabb, amikor az alján már egész jó sebességgel halad az ember. De legalább nem lett izomlázam most hétfőre...

Nóri ezúttal le is csúszott a legnagyobb lejtőn, a végrehajtásban azért még van némi hiba:

Ma fogadó órára megyünk a suliba, a hétvégére meg szülinapra vagyunk hivatalosak (olasz kollégám 40 éves lesz...), ott is van két kislány, remélem Nóri majd tud velük kicsit játszani. Más terv a hétre nagyon nincs...