Hideg van...

Napok óta kegyetlen hideg van, s ezen az sem segít, hogy időközben rájöttem, hogy tán azért fázom jobban, mint az előző években, mert eltűnőben van rólam a védő zsírréteg.:) No persze ezért nem szándékozom visszanöveszteni... Na de a viccet félretéve, tegnap eldöntöttem, hogy egy időre a reggeli sétáimat szüneteltetem. Általában reggelente itt szoktam végigmenni:


Nagyobb térképre váltás

Igazából ez nem hosszú séta, két kilométer, jó időben kb. 25 perc, ennyi kell is naponta. De tegnap reggel fújt a szél, nem kicsit, hanem nagyon. A hőmérsékletet nem ellenőriztem, utólag tudtam meg, hogy -20 volt (ma reggel is közel jártunk hozzá...), így egy kissé fáztam, mikor elindultam az Estonia-tól. Gondoltam oda se neki, kell a séta. Elérte a térképen jól látható nagy kereszteződéshez, ahol a Liivalaia utat keresztezi a kék vonal, ott aztán elkezdett fújni a szél becsülettel, még jobban, mint addig. Nem tudom találkoztatok-e már azzal az érzéssel, amikor az embernek lefagy az arca, s az bizony kellemesen tud fájni. No én nem erről a pillanatról beszélek, hanem arról, amikor eljutsz odáig ezt követően, hogy már nem fáj. Na az a veszélyes pont...

Nekem akkor ott megszűnt a fájdalom, de még hátra volt az út nagy része. Rodrigoval a bejáratnál futottam össze (ő is sétálni szokott, de aznap buszra szállt...), s azt mondta, elég furán néz ki az arcom, mintha darabos lenne. Mondtam neki, hogy idióta viccei vannak így kora reggel, aztán megtapogattam kesztyűs kézzel (nincs az az égit tünemény, akinek a kedvéért levenném...) az arcberendezésem, de nem éreztem semmit...:( Kissé ijesztő volt. Bementünk az épületbe, ott rögtön levettem a kesztyűt, és végigtapogattam újra a tükör előtt az öltözőben. Hát mit mondjak, eléggé fura volt, mintha nem is az én részem lett volna... A bőr alatt valóban csomókban állt össze a hús, át kellett "gyúrnom" az egészet, hogy újra induljon a vérkeringés. Rájöttem, hogy nem is olyan hülyeség, amit a Prizmában láttam egy nappal korábban, amikor vettem egy kesztyűt: az előttem lévő csajszi a pénztárnál éppen símaszkot vett, s könnyen lehet, hogy városi használatra...

Más dolog...

Írtam már párszor az észtek érdekes szociális attitűdjeiről, egy érdekes eset máról: Nórival utaztunk a 14-es gyorsjáraton reggel, ami mindig jobban tömve van, mint a 18-as, s már a mi megállónkban is ritkán lehet rajta ülőhelyet elcsípni, pedig szinte onnan indul. Szóval egy négyesben három hely szabad volt, szinte csoda, így le tudtunk ülni. velünk szemben egy 12-13 éves csajszi, szemlátomást észt, nyomkodja a telefonját. Persze lehet, hogy orosz volt vagy szuahéli is akár, de nagy tétben mernék rá fogadni, hogy észt, de ez mindegy is tulajdonképpen. Szóval ott ücsörög, a nem túl termetes iskolatáskája meg mellette a másik ülésen, azaz éppen foghatta is volna, mert mint írtam, ez a busz mindig tömve van. Ez még nem annyira érdekes, ilyen antiszociális szüleményekkel a BKV járatok is tele vannak, az érdekesség most jön. Borítékolható volt, mint a rezsicsökkentés választások után, hogy a következő megállóknál fullra telik a busz, és előbb vagy utóbb valaki le akar oda ülni. Kíváncsian vártam, mi lesz, s nem is kellett csalatkoznom. Jött egy jól szituáltnak tűnő (!)  negyvenes nő és megharcolt az ülőhelyért. Már írtam többször, hogy az észtek nem hívei a felesleges beszédnek, de ami történt, még engem is odavágott: szóval a nő jött, s néhány átható pillantás keretében, elkezdte lökdösni a csajszi hátizsákját, de azt nem bírta mondani persze, hogy "bocsi, tornázd már arrébb a cuccodat, mert letenném a megfáradt popikámat", vagy valami ilyesmi.

A csajszi fel se nézett, nem tűnt fel neki, hogy motiváltnak kéne lennie, mert fizikailag inzultálják a hátitatyóját. A nőnek is leesett, hogy ez így nem hatékony, így ráerősített, akkorát taszajtott a zsákon, hogy az majdnem a mocsokban landolt, a csajszi alig bírta elkapni, s lássatok-halljatok csodát, az ülésre vágyó néninek megmozdult a szája. Tisztára azt hittem, hogy elhagyja az ajkait valami "vabandus palun"-al kezdődő mondat, de a frászt. Nagyjából ennyit mondott, hogy:

- ARSFSDD%%//%ˇ~^~ˇĐ[đĐđä....

Szóval, artikulálatlan volt minden ami kijött belőle, nagyjából egy krokodilböfögésre emlékeztetett. Nóri is csak nézett, meg én is... De végül is lett ülőhelye...

Délután moziba megyünk ma, megnézzük a Jégvarázs című filmet oroszul, remélem valamit majd én is értek belőle. Hétvégén tán megnézzük a Titanic kiállítást meg egy másikat, és még az is lehet, hogy vendégeink is lesznek holnap. Mindenkinek kellemes hétvégét!