Baráti látogatás és egy kis ijedtség...

Amikor még öröm volt a takarítás...

Izgalmas hetünk van, szó se róla. A hétfői nap még visznylag nyugisan telt, de kedden már volt program: Gabi jött el hozzánk az unokahúgával, Natalie-val. Natalie kilenc éves, szóval pár évvel idősebb, mint Nóri. Netti és Nóri délután pizzát csináltak és takarítottak (Vagy az hétfőn volt? Bár tökmindegy...), itt is egy kép rá bizonyságul, hogyan is kezeli a drágám a takarítóeszközöket... Nóri már nagyon várta, hogy megérkezzenek, és a dolog úgy adódott, hogy együtt érkeztünk haza Gabiékkal. Ugyanis az előttem lévő buszban utaztak, de a mi sofőrunk úgy nyomta a pedált, hogy a kb tíz perces követési távolságot leredukálta nagyjából ötre. Így Gabiék megvártak a megállóban, Natalie pedig elbújt Gabi háta mögé...

A kislány azért volt Tallinnban (egyébként Tartuban lakik), mert sakkozik, és a hét elején versenye volt. Aznap aratott is egy győzelmet a két vereség mellé... Nóri először így a sakkot vette elő, de természetesen nincsenek egy szinten, no meg Nóri inkább figyelt a csikizésre, mint a partira. Hamarosan abba is hagyták, inkább bújócskáztak. A pizza szerencsére mindenkinek ízlett, bár alig volt türelmük megenni, mentek volna vissza játszani. Gabi hozott egy-két nyelvkönyvet (észtet is, oroszt is), már csak tanulni kéne, no meg időt találni hozzá... Fél kilencig voltak nálunk, bár Nóri persze még szerette volna, ha maradnak. Búcsúzóul adott nekik egy-egy banánt ajándékba, de sajnos ottfelejtették nálunk...

A szerdai nap még izgalmasabb volt, de sajnos ez már negatív irányban. Alig hogy beértem dolgozni, Netti már keresett, hogy baj van az óvodában. Nóri futás közben elesett, és beütötte a fejét keményen az egyik asztalba esés közben. A fején egy éktelen nagy dudor éktelenkedik, menjünk érte. Netti el is ment érte, de a dudron kívül szerencsére más baja nem volt. Nem vesztette el az eszméletét, rendesen kommunikált, csak fájlalta a búbot. Úgy döntöttünk, hogy hazaviszi, és pihenteti, jegelik a búbot stb. Szerencsére hagyta is, így mire én hazaértem, már nem volt olyan ijesztő a búbja, és virgonc is volt nagyon. Az esés szemlátomást nem szegte kedvét, jókedvű volt, és mindenhová futva közlekedett megint. Úgy tűnt, hogy kutyabaja, étvágya is volt: ebédre is, vacsorára is rendesen evett.

Az éjszaka viszont szrönyűre sikeredett. Éjjel fél négy és fél hat között többször háynt, négyszer vagy ötször, bár a vége felé már nem jött belőle semmi igazából. Felhívtam a magyar orvost, akivel a magyar összejöveteleken találkoztunk, de ő megnyugtatott: szinte kizárt, hogy közel 20 órával az eset után attól az ütéstől történt volna ez a hányás, semmilyen egyéb tünet nem utal erre. (Kikérdezett mindent, hol ütötte meg, milyen a dudor, stb...) A fő dolog az, hogy nem veszetette el az eszméletét, és végig értelmesen kommunikált, nem volt semmi zavar a viselkedésében. (A szokásos dolgoktól eltekintve persze...) Ő inkább valami gyomorrontásra gyanakodott, mondjuk a fagyasztott húslevestől akár lehetett is. Kérdeztem tőle, hogy menjünk-e valahova, és ha igen, akkor hova, de lebeszélt róla, inkább pihentessük, és itassuk, ahogy tudjuk. Hát itt tartunk most. Amikor hazaértem délután, ugyanolyan virgonc volt, mint tegnap. Most alszik, reméljük a legjobbakat...