Utazás előtt...

Jöhet a támadás...

Hát akkor kezdjük meg a felzárkózást... Mielőtt megpróbálnám az események elveszett fonalát felvenni valahol (bár a kiesett időszak nagysága és a történések sokasága ezt eléggé nehézzé teszi...), pár gondolat a Norflokba elutazás előtti napokról. Azon a héten nem sokat dolgoztam, szerda után szabad volt a hét. Sokat ugyan nem tudtunk kimozdulni, mert azon a héten még nagyon tartotta magát a hideg, -20 fölé nem nagyon sikerült kerülnünk. Így jobbára otthon voltunk, tán csak egy nap mentem el egy kicsit sétálni, hátha jót tesz a derekamnak. Azon a héten is beállt sikeresen, alig bírtam mozogni, de ez már lassan szokványos...

De ha már sétáltam, akkor elvittem magammal a fényképezőgépet, Nórit sajnos nem sikerült rávennem egy kis mozgásra. A Janseni megálló felé indultam, gondoltam bolyongok arrafelé a kis utcákban, ott még nem járkáltam soha. Útközben elhaladtam a hóvár mellett, tán erről még nem is meséltem. Az egyik ház kertjében a felgyülemlett havat nem hagyták spontán heverni, a házban lakozók kiélték művészi és rejtett militáris hajlamaikat: hóvárat emeltek a kertben. Igazából egy várfaldarabról van szó a kerítés mellett, és egy bástyáról pár méterrel arrébb, de utóbbiról a fák takarása miatt használható fotót nem sikerült készítenem. Már régebben felfedeztük ezt a képződményt, de csak most sikerült lencsevégre kapni. Az észt zászló eleddig nem volt kitűzve, csak a nemzeti ünnepre való tekintettel került a hófal tetejére... Csak jelzés képpen: a képen látható kerítés teteje nagyjából a vállam magasságában van...

Ez még a vendéglátós érettségin is átment volna...:)

A másik kép az egyik délutánon készült (vagy csütörtök vagy péntek, már nem emlékszem). Igazi gasztronónimai műremek ez a palacsinta, ugye? Netti készítette... Volt benne párolt alma cukrozva, a tetején pedig fagyi, ha jól emlékszem. Nóri nem kóstolta meg, inkább lekvárosat evett, de abból persze nem is egyet. Sok más emlékem azokból a napokból nincs, pénteken délután nekiálltam pakolni...